kisvilág

Lassan vége az évnek, és a neten sorra jelennek meg az esztendőt lezáró, összefoglaló montázsok. Nos, ha filmekről van szó, az alábbi nagyon is jól és hangulatosan lett összeállítva:

Hellraiser: Amikor a pokol teremtményei és a fájdalmas kéj egymásra talál. (7/10) Hellraiser II - Hellbound: Amikor a pokol kínjai nem eljönnek, hanem odaátra visznek. (5/10) Hellraiser III – Hell on he Earth: Amikor a gonosz közhelyesen, elveszítve minden „értéket” (?) mit korábban megismertünk benne, a világ leigázására tör. (3/10) Hellraiser IV – Vérvonal: Korokon átívelő mese egy kocka és a démoni átjáró történet. (4/10) Hellraiser V – A pokol démonjai: Keszekusza horror-noir. (3/10) Hellraiser VI –Pokolról pokolra: Képkocka-mozaikok egy pokoli nyomozásról, amelynek darabjai a végső csattanóban összeállnak. (6/10) Hellraiser VII – Halálos: A kéj és bűn helyett az örökélet ígérete szektakörnyezetbe rejtve, és egy öngyilkos újságírói küldetés. (5/10) Hellraiser VIII – Hellword: Halálos buli, ötletes filmcsavarral, de bugyuta kivitelezéssel. (4/10)

Gyerekjáték: A nagyfejű játékbabák alapból félelmetesek, hát még, ha egy sorozatgyilkos lelke költözik az egyikbe. (6/10) Gyerekjáték 2: Csoda, ha az ember árvaházban köt ki, ha egy baba elkezdi gyilkolni a környezetedben az embereket? (4/10) Gyerekjáték 3: Hiába képezed magadat katonának, a fanatikus baba akkor is megtalál. (2/10) Gyerekjáték 4 - Chucky menyasszonya: Ha egy gyilkos baba szerelmes lesz, az már több mint paródia. (5/10) Gyerekjáték 5 – Chucky ivadéka: Most őszintén, két babának születhet normális gyereke? (4/10)

Emlékszünk még egy tanulási stílus kérdőívre? Hát persze, hiszen csak két bejegyzéssel alább történt meg a kitöltésére felszólító post. A kérdőív eredményeit felhasználtam egy dolgozathoz (erről majd később). Most kiemelném abból a hosszabb szösszenetből amit kérdőív alapján sikerült oda leírnom: "Az űrlapot 158-an töltötték ki, melyben a nemek aránya meglehetősen kiegyensúlyozatlan (20 nő és 138 férfi). Ez talán annak a következménye, hogy alapvetően egy technikai eszközt használtam a kérdőívhez, és annak terjesztéséhez is. Az iskolák szerinti kitöltés a középiskolások kiemelkedő létszámát mutatta (76), melyet a felsőoktatásban egyszer legalább már részesülők követtek (56), s a sort az általános iskolások zárják (20). Korosztályok szerint is vizsgáltam a kapott eredményeket, de mivel nagy különbség nem volt tapasztalható az iskola szerint összegzett eredményektől, így a következtetéseket most iskolák szerint fogom megtenni. A vizsgálatból kiderült, hogy a kitöltők nagy része közé

Harvey Milk homoszexuális volt. És aktivista. És képviselő. Azaz közszemély, ami a hetvenes évek Amerikájában maga volt az öngyilkosság. A fenti kombináció még ma is elég veszélyes a testi épségre. Persze errefelé nem sokat hallottunk az úriember életútjáról, de a filmek, és különösen az amerikai filmek, mégis elhozzák nekünk a világ történelmének egy-egy szeletét. Persze csak azt, amelyiknek amcsi alapjai vannak, de nem is ez a lényeg. A Milk örökség óriási. Mégpedig a kirekesztés elleni harc, a képedbe vágom, hogy más vagyok, és akkor mi van, én is ugyanabba a szarba lépek a parkban, mint te. Gus Van Sant készített egy filmet. Na jó, sok filmet. De nem is olyan régen vászonra vitte Harvey Milk utolsó utolsó tíz évét. És a film olyan is, mint a rendező összes filmje. Szép és jó, meg persze hangulata is van, és a drámaiságot sem mellőzi. Ja, és persze maga a rendező is homo. Tehát egyfajta tisztelgés is szerepet játszik benne. Meg Sean Pean is játszik. Mármint szerepet. Harvey Milk sze

Most, hogy a BMF-re járok, és próbálom még jobban elmélyíteni a pedagógiai ismereteimet, tanulásmódszertan címszó alatt kiadásra került egy tanulási stílust felmérő űrlap. Gondoltam miért ne lehetne ezt az űrlapot közzétenni, és ténylegesen, tömegek számára közzé tenni. (Már ha erről a blogról tömegekhez eljuthat...) Töltsük hát ki bátran, aztán majd jól kielemzem, és persze az eredményt közzé teszem. No, de azért, hogy legyen valami köze az e-learninges világhoz, néhány plusz kérdés még belekerült. Az űrlap kitöltése körülbelül 20 perc alatt megejthető. Ha van kedved, kérlek tedd meg! Az űrlap címe: https://spreadsheets.google.com/viewform?hl=en&formkey=dFVmeGR3N05iX3I0UDV3Y01wTndHaHc6MA (Magának a tanulási stílusnak a felmérését lehetővé tevő kérdőív működési módja pedig itt olvasható.)

Ugyan a mai naphoz viszonyítva már több, mint egy hete történt, de a melóhely ismételten delegált a biztonsági emberkék által szervezett rendezvényre, melyen ezúttal a meghívott vendég az ESET vírusvadász cég volt. Akinek nem ismerős, az még nem is hallott a NOD32-ről... A meghívott vendégek, akárcsak a korábbi előadáson a Symantech képviselő, nem győzték hangsúlyozni, hogy a nosztalgikus hobbi vírusírók helyett napjainkban komoly gazdasági érdekek húzódnak meg a háttérben, a feketegazdaság erői működnek, és működtetik ezt az iparágat. Napjainkban klasszikus vírusról már nem is beszélhetünk. A cél itt nem technikai képességek látványos bemutatása, sőt nem is kifejezetten a rombolás, sokkal inkább gépünk engedély nélküli felhasználása üzleti céllal (pl. reklámlevelek küldésére) vagy a gépünkről illetve gépünkön keresztül történő információszerzés (információlopás). A bemutató során bepillantást nyerhettünk, miképpen is fertőznek ezek a káros kódok. Egyik példája ennek, hogy a kapott dok

Azok számára, akik esetleg még nem tudnák, elárulom, hogy ez volt a munkacíme évezredünk leghatalmasabb szerelmi drámájának. Mert hát miért ne fordulhatna elő még a nagyokkal is, hogy a drága múzsa nem körülöttük legyeskedik, és a lúdtól nem akar szaladni a papíron. A múzsák azonban nem hagyják cserben a nagyokat, és Viola képében alászállnak, megörvendeztetik a szerzőt, amelynek eredményeképpen megszületik egy olyan mű, melynek címe mindenki számára elárulja miről is szól ez a film. Rómeó és Júlia. Dráma ez, komikával keverve, no meg persze Shakespeare-el, aki e film főszereplője, és határtalanul szerelmes lesz. Mindezt azért mondom, mert az úr életrajzáról nem lehet sokat tudni, így tökéletes arra, hogy egy érdekes, kitalált történetet írjanak köréje. Vedd elő a mestert, és egyenes út vezet a sikerhez. (Jelen esetben az Oscarig!) Milyen is a film? Nem rossz. Sőt, jónak is lehetne nevezni. Erre ad okot a nagyszerű színészi munka a Shakespeare idézetek ügyes becsempészése, a csodálatos

Pár évvel ezelőtt, még egy másik munkahelyen, Jenei Zsolt akkori kollégámmal készítettünk egy flash alapú kérdőívet. (Ő hozta a magát a feldolgozandó kérdéssort, én pedig gyorsan összedobtam ennek a flash változatát.) Célunk az volt, a cég dolgozóit segítsük, hogy felmérhessék saját tanulási stílusukat, és ezt követően a kapott eredmény alapján a munkatársak pár jó tanáccsal gazdagodjanak, hogy sikeresebbek, eredményesebbek legyenek az online (távoktatásos) képzések során. Mivel a cégnél ezek a képzések nem örvendtek túl nagy népszerűségnek (amelynek oka nem egyértelműen a hagyományos elektronikus tananyagok színvonalában volt keresendő (azok egy része nagyon jól összerakott volt), sokkal inkább a rossz kommunikáció eredményezte a szájhúzást), ezért célunk volt, hogy egyfajta támogató marketinggel próbáljuk megkedveltetni, vagy legalábbis elfogadtatni a tanulókkal ezt a képzési formát. Sajnos a bevezetésre soha nem került sor, sőt magát az egész oktatással és tudásmenedzsmenttel fogl

Roberto Benigni leírhatatlan örömmel mászott fel a székre, majd hatalmas ugrásokkal közelítette meg a mikrofont. És ekkor még nem tudta, hogy övé a legjobb férfiszínész díja is. Egy olasz férfi készített egy filmet, és meghódította a világot. Meg kell mondanom őszintén, joggal. Az utóbbi idők legjobb filmjét játsszák mostanában a magyar mozik. Kinek kell Hollywood, ha egy alacsony, nem túl szép olasz fickó huncut mosollyal nézi a „meztelen férfi” díjazottait? Ő már tudja, amire a filmet megnézve mi is rájövünk, hogy az igazi nyertes: Roberto Benigni. Olaszország a háború előtt és a háborúban. Egy férfi meghódít egy asszonyt, és megóvja gyermekét a haláltáborban. Mert a férfi zsidó. Mert a férfi szereti gyermekét, és szereti a feleségét. A férfi nem a saját életéért küzd, hanem szeretteiért. Nincsen könnyű dolga, de ragaszkodik ahhoz, hogy fia azt higgye, a haláltábor csak egy játék, amelynek nyertesei egy igaz élő tankot kapnak jutalmul. Nehéz viccesnek és szórakoztatónak maradni egy i

További didaktikai alapelvek, amelyekről már volt szó: Bevezető Tudományosság elve Rendszeresség elve "A tanítási folyamat lényege, hogy a tanuló az elhangzott ismereteket képes legyen hosszútávon megőrizni, és szükség esetén azokat fel tudja idézni, illetve fel tudja használni egyes problémák megoldására. Lássuk, milyen alapvető eljárások léteznek az ismeretek megerősítésére, és azok hol és miként jelennek meg a virtuális egyetemen: Rendszeres ismétlés változatos formában. A tananyag (a témák) összeszerkesztésekor gondolni kell erre. Az oktatóprogramnak biztosítani kell, hogy a hallgató bármikor hozzáférhessen korábbi ismeretekhez. Fontos szerepet játszik itt még a virtuális könyvtárak használata, és az archív anyagokat tartalmazó adatbázis. A rögzítendő anyag összefüggéseinek megkeresése, lényegének kikeresése. Az oktató anyagnak lényegre törőnek kell lennie. A bővebb, kiegészítő információkat lehetőség szerint a hallgató elérhesse, de az ne tartozzon szervesen az oktató anyag

Hava tegyem a lában? – ez itt most a kérdés. Furcsa, de a multiplex mozikban általában kényelmesen el szoktam férni, de ez itt most valahogy nem megy. Igen! Na, most? Nem, ez így is kényelmetlen. Egyébként a hátam is lekezdett fájni. Ja, persze, ha a filmet figyelném. Okos gondolat, de ez a tevékenység most valahogy nem megy. Eltelt egy óra a filmből, és nem történt semmi. Ne feledjük, Spielberg ekkor már partra szállt Normandiában. (Persze az a film is csak addig ért valamit.) De ami itt történik, azt a következőképpen lehetne leírni: végy egy színészt, aki rettentő mélyen bele tud nézni a kamerába (bármilyen szögből is filmezed), és helyezd pálmafák közé, majd egy hajóra, és dobj bele annyi demagóg, elcsépelt dumát, amennyit csak hallottál a háborúról. (Ezek egyébként végigkísérik a filmet.) De fel a székben, most talán történik valami. Patraszállás (nem történik semmi, és a feszültség is hiányzik, pedig ide az kellene). Menetelés (semmi, semmi, semmi…). Hulla (végre valami, ami való

Kis hazánkban bizony nem új keletű dolog a válás. Sokszor, és sokan választják ezt a megoldást, hiszen külön is lehet élni, és be kell vallani, ha nem jött össze, mert tudom, hogy az csak rosszabb, ha nem teszik meg ezt a lépést. Persze a két embert még ekkor is összekapcsolja a közös gyermek. Mi lesz akkor azonban, ha a férfinak új partnere kerekedik valahonnan, és az új nőnek sokszor kell anyai dolgokat végrehajtania? Különösen nehéz ez akkor, ha a mai világban érvényesülni szándékozó nőről van szó, akinek életébe nehezen fér meg két gyerek. Persze ő mindent megtesz, de soha nem fogják elismerni annyira, mint a vér szerinti anyukát. Nem írom le tovább a történetet, mert aki ilyen filmre vágyik, az úgyis meg fogja nézni, és nem szeretném, ha előre tudná a történteket. Meg kell állapítanom, hogy egy nagyszerű filmről van szó. Nincsenek benne speciális effektusok, lenyűgöző kamera jelenetek, nincs benne semmi látvány mozi. Ez a film az életről szól. Arról az életről, ami ténylegesen a n

(Hogy miért anno...) Volt egy asszony, aki terhes volt. Iszákos, semmihez nem értő nő volt, akinek kezében állandóan ott lógott a cigaretta. Ott volt az asszony, akinek férje már három napja látogatott haza, és a nő nem bírja, nem bírta a vagányt. Ott volt persze a dagadt szomszéd is, aki kihasználva a férj távollétét, megpróbálja elcsábítani az asszonyt , és erőszak lesz a vége. Másnap este aztán előkerül a férj. A férj, akit az asszony mérhetetlenül szeret. A férj, aki mérhetetlenül szereti az asszonyt. Az erőszak nyoma persze meglátszik a nőn, a férfi kérdez, a nő hazudik: elesett. A férfi azonban szeret. Őrülten szeret. Őrülete miatt hátrakötözött kézzel el is viszik. Tíz év telik el. Az asszony egy másik férfival él házasságot, de továbbra is a régi férjét szereti. A régi férj pedig feltűnik a színen, és magával viszi a nőt. Ennyi a történet röviden. Azért csak ennyi, mert a film tulajdonképpen nem szól semmiről. Látszólag. A háttérben ugyanis hatalmas érzelmi csatározások folynak

És igen! Végre megjelent ! Ugyan online még nem olvasható, de november környékétől az is megtehető. Ja, és nem utolsó sorban, én is benne vagyok, és okoskodom egy sort a játékokról meg a tanulásról. Szándékomban áll(t) ugyanis, hogy a számítógépes játékokkal szemben kialakult nagyon ellenséges felnőtt (?) gondolkodást kicsit megváltoztassam, és remélem azért az ott megjelenő cikkel kicsit sikerül(t), ha másra nem, hát gondolkodásra késztetni. Na, mindegy vegyétek és egyétek, hogy aztán jól meg tudjátok kritizálni :)

Two Weeks - Grizzly Bear from Gabe Askew on Vimeo .

(Egyszer minden jónak vége szakad... Az első , a második és a harmadik rész után íme a befejezés.) Iskolánk elsődleges célnak tartja, hogy tanár és diákja közötti jó kapcsolatot. A tanár úr vezetése alatt is ekkora hangsúlyt fektettek a „családias háttérre”? Igen, ez nagyon egyértelmű volt, hiszen elsősorban a tudományos diákkörrel foglalkozó hallgatóink, de a diplomatervekhez is rendszeresen bejártak a belső konzulensekhez. Gyakorlatilag a megbeszélt időpontokon kívül ezek a diákok a tanszéken voltak, leülhettek, laborokban dolgozhattak. Ez pedig azt jelenti, hogy azóta is nagyon sok oktatónak vannak olyan régi diákjai, akikkel olyan barátság alakult, mint a testvérek közötti viszony. Ezeket jól mutatja, hogy egy-egy ünnepség kapcsán szívesen visszajönnek ide. Ennek oka lehet az, hogy nem egy olyan viszony alakult ki, ami a Nagy tanár és a Kis diák között áll fenn, hanem kollégák vagyunk, üzemben dolgozunk. Nem nézi az üzemi munka ki a fiatalabb, ki az idősebb. Ez pedig összehozza a

(Az első és a második rész miért ne követhetné egy harmadik?) Milyenek voltak az akkori jegyzetek? A tanterv kialakulásával és az oktatás színvonalának a növelésével párhuzamosan a jegyzetírási feladatok is beléptek. Mert nagyon fontos a jegyzet, hogy a hallgató el tudjon vonulni, utána tudjon nézni a feladatoknak. Na de mi is az, hogy saját jegyzet? Már akkor felvetődött gondolatként, hogy helyes-e, hogy Budapesten négy főiskola működik. Nem kellene egy belőle? Miért kell egy-egy tantárgyból négy helyen is jegyzetet írni? Nem lehetne a legjobb embereket összefogni, és egy jó jegyzetet írni? Erre volt példa külföldön is, ahol nem írhatott akármelyik főiskola jegyzetet, hanem egy közös, jó jegyzetet írtak, azt mindenhol meg lehetett követelni szakmai, pedagógiai, didaktikai szempontokból. Ezt szerettük volna elérni, de érthetetlen módon ez mindig megtorpedózódott. Tehát feleslegesen mentek ki pénzek, ahelyett, hogy összefogtuk volna ezeket a lehetőségeket egy csoportba. Persze ezen is

(A Bánki főiskola legelső igazgatójával 2000 környékén folytatott interjú első felvonását követő második szakasz olvasható lentebb.) Új iskolaként mekkora hangsúlyt fektettek a tanár úrék az oktatás színvonalának növelésére? A filozófia az volt, hogy ha már a hallgatóság, a helyiség és az oktatói gárda együtt van, akkor a legfontosabb feladat az oktatói tevékenység, az oktatói színvonal fejlesztése. Erre úgy vált lehetőség, hogy nagyon szigorú előírásként az oktatóknak minden lehetőséget biztosítottunk a szakmai továbbképzés irányába. Az iskola tanárai ezt szabadság formájában vették igénybe, de sokszor idejük rovására is szakmérnöki oklevelet szereztek. A belső kutatásaik kapcsán elvégeztek olyan tudományos fejlesztő tevékenységet, aminek a kapcsán megszerezték a doktori címet az egyetemeken. Az utána következő tíz éve alatt gyakorlatilag több mint tíz oktatónk szerzett egyetemi doktori címet. E munka kapcsán elkezdődhettek egy olyan mélyebb szintű kutatói tevékenységek is, amely már

(Korábban már lement itt egy sorozat - 1 , 2 , 3 , 4 - amely az ezredfordulón még főiskolás koromban írt integrációhoz kapcsolódó interjúmat tartalmazta a főiskola főtitkárával. Most jöjjön a folytatás, amelyben a főiskola legelső igazgatójával elevenítettük fel a múltat.) Iskolánk mai formáját, életét nagymértékben meghatározza a múlt. A múlt, amelynek hatása leginkább az idei többszörös Jubileumban kerül a felszínre. Úgy gondoltuk, csatlakozunk a megemlékezéshez, és megpróbáljuk feltárni előttetek a múltat. Segítségül hívtuk Dr. Angyal Béla urat, főiskolánk első főigazgatóját, és megkértük, meséljen nekünk azokról a régi időkről. A tanár úr vezetése alatt jött létre a főiskola. Milyen előzményekkel járt ez az alapítás? Egyetemi adjunktus voltam, amikor a Kohó és Gépipari Minisztérium 1966-ban megbízott az iskola vezetésével. Akkoriban még felsőfokú Gépipari Technikus működött az épületben, de két évfolyamon még középfokú technikus képzés is folyt. A következő években ez a két évfoly

Péntek 13: Szigorúan Jasonmentes terület. (7/10) Péntek 13. -II. rész: Forgasd újra, de most már Jason is szerepeljen benne, igaz zsákkal fején. (8/10) Péntek 13. – Véres kirándulás: Forgasd újra, de most már Jasonnal, aki beszerzi hokimaszkját. (6/10) Péntek 13. – Az utolsó fejezet: Van, aki még elhiszi, hogy egy horrorfilmnek van befejező része? (5/10) Péntek 13. – Az újrakezdés: Jason él… vagy mégsem. (4/10) Péntek 13. – Jason él: És Jason tényleg él, és jó humorú hőst játszik. (9/10) Péntek 13. – Friss vér: Pszicho képességek a középpontban, és már Jason arca sem a régi. (4/10) Péntek 13. – Jason Manhattenben: Egy hosszú hajóút végén Jason körbenéz New Yorkban, bár nem tetszik neki. (5/10) Péntek 13. – Jason a pokolra jut: Jason próbál újra önmaga lenni, végül találkozik Freddy-vel. (4/10) Péntek 13. – Jason X: Jason űrsétát tesz, majd szuperJasonné válik. (2/10)

Még hogy nincsenek isteni jelek… Hónapokkal ezelőtt néztem egy filmet, és most tessék, itt vannak a pacák. Pont tegnap, másról sem szólt az index.hu , csak a Rorschack ábrákhoz (tintapacákhoz) kapcsolódó felhajtásról. Ugyanakkor itt van Henry Poole és az ő nagy pacája a falon. Na, jó, ha már sok a paca az eddigi sorokban, akkor ez legyen inkább folt. Szóval mi ez, ha nem az Úr jelzése, hogy írnod kell? Ahogyan Henry falán az a folt is maga az Úr arca. Legalábbis a minden lében kanál szomszédasszony szerint. És amiről az asszony bármit is gondol, arról hamarosan a környék is értesül. Nem kell sok idő ahhoz, hogy Henry Poole háza – illetve házának oldala – vallási zarándokhellyé változzon. Henry Poole persze nem hisz. Különösen azóta, mióta visszaköltözött gyermekkora helyszínére, hiszen súlyos oka volt, feladott mindent az életben és visszatért ide. A súlyos okok pedig mindig határidőkkel járnak együtt. Néhány hónappal. Maximum! Ez a szituáció pedig elég komikusnak tűnik, pedig maga a f

Próbáljuk ki, bár az esélytelenek teljes nyugalmával indulok :D

Nos, igen, nem kapkodom el dolgokat. A didaktikai alapelvek részletezést folytatom. Az ok és az első témába vágó írás ( Tudományosság és szakszerűség elve ) már olvasható volt, a linkekkel lehet felelevenítani. Persze jelen írásban részletezett elvről is lehet olvasni, ehhez csak görgetni kell picit. "Talán az egyik legfontosabb alapelv, hiszen az oktatást és képzést előre tervezni kell. A terv pedig rendszerességet kíván. Bővebben tehát: Szükséges a képzési tartalom áttekinthető, logikus rendszerbe foglalása: Fontos, hogy nagy figyelmet fordítsunk az alapvető, lényeges elemekre, és ezek köré csoportosítsuk a kevésbé fontos, esetlegesen érdeklődést felkeltő mellék anyagokat. A tények, jelenségek, általános tételek oktatásakor bizonyos sorrendet kell betartanunk. A virtuális egyetemen a hallgató saját maga dönti el, hogy az adott tananyagot milyen ütemben, és az adott témák között milyen sorrendben sajátítja el, azonban az oktatóanyag kialakításakor úgy kell elosztani a téma