kisvilág

Itt az ideje a harmadik óra tematikus beszámolójának is. Ezen a héten a blogok kerültek volna fókuszpontba, azok használatát bemutatva. Ez egyrészt okafogyottá vált, hiszen a múlt órán az Oktatási-Informatika Szakcsoport WordPress blogjának ismertetése megtörtént, és a hallgatók teljes magabiztossággal kezelték a rendszert. Éppen ezért a múltórához kapcsolódóan a web2 témakörben merültünk el. Ennek köszönhetően ez az óra sokkal előadás jellegűbb volt. Ugyanakkor az előadás alatt igyekeztem felhasználni, és visszacsatolni az általuk feltöltött fogalomgyűjteményre. Ezen a héten a hallgatók feladata, hogy gyűjtsenek rekreáció témakörébe tartozó blog oldalakat, és ezekhez írjanak rövid ajánlásokat.

Az elmúlt időszak jelentős hajtása miatt igen kevés idő jutott arra, hogy a második rekreációs óráról beszámolja, de most igyekszem pótolni. Az óra tematikája alapján a digitális generációval és információs társadalmunkkal kellett volna foglalkozni, de vállalom ez nem annyira jött össze.  Ennek több oka volt. Egyrészt az óra elején elég sok idő elment az adminisztrációval. A féléves munkához írott szerződést majdnem mindenki aláírta, és visszahozta. Ugyanakkor ekkor került sor az Oktatás-Informatika Szakcsoport blogjába történő regisztrációra, hiszen a hónap végéig a hallgatóknak el kellett követniük az első bejegyzéseket. Ennek ellenére maga az e-learning kurzusbanaz alábbi feladatok vártak ezen a héten a rekreáció szakosokra. Ugyanakkor az óra második felébe megpróbáltunk fogalomtérképet építeni. Fogalomvadászatba fogtunk, és számos a rekreáció illetve az IT világban működő fogalmat gyűjtöttünk, majd megkerestük a köztük lévő kapcsolatot. Sajnos a terem flipchart táblája nem a le

Megtörtént az első óra az ELTE-n. Szegény Rekreáció szakos hallgatók szembesültek a félév során reájuk váró kihívásokkal, és rá kellett jönniük, hogy itt bizony sok munka vár rájuk Oktatástechnológia címszó alatt. Elképzelésem szerint ebben a blogban igyekszem majd minden egyes héten megírni az egyes foglalkozások felépítését, úgy is mondhatnánk, egyfajta óravázlat light kerül ide. Magáról a csoportokról és az egyes órákhoz kapcsolódó gondolatokat majd az Oktatás-Informatika szakcsoport blogjában teszek közzé, igyekezve ezzel becsatlakozni a hallgatók munkájába, velük együtt dolgozni. A blog itt lelhető fel: http://oktinf.elte.hu/blog/ A féléves tematikát tekintve erre a hétre a következő témakör jutott: „1. alkalom - A kurzus céljának és követelményrendszerének ismertetése: A tanulók megismerik a félévi munkához szükséges képzési környezetet, és kialakítják a munkához szükséges azonosítókat.” Ennek megfelelően, és persze mert úgy illik, no meg még így tanították a nagykönyből, meg

Adott egy fiatal kölyök, aki befejezve az iskolát hátat fordít a világnak, és megindul. Persze könnyű dolga van, hiszen Amerikában meg lehet indulni, van hova menni. Ugyanakkor cselekedete teljesen értelmetlen. Hátrahagyva mindent (családot, pénzt, miegymást) magasztos eszméket hangoztatva útnak indul, és bejárva a kontinenst alaszkai vadonban leli halálát. Logikus ésszel persze nincs értelme a dolognak, hiszen romantikus eszméket követve meddig maradhatunk életben? Mégis a bejárt út szépsége és élménye több, mint ami sokunknak megadatik. Persze ez az út mégis felemás, és ezt leginkább a főszereplő fiatalember utolsó felkarcolt mondata tudatja velünk: Mit ér ennyi élmény, ha nincs kivel megosztani? Arra már rájöttem, hogy Sean Pennt nagyon kedvelem, mint színészt. Tehetséges az ürge, az biztos. Most azonban rendezőként láthatjuk, és bizony itt is nagyszerű munkát végzett. Lehet, hogy néha picit művészi képeket látunk, mégis rettentően bele tudjuk élni magunkat a történetbe. A legnagy

Egyszer volt, hol nem volt egy sorozat, amelyben a lassan 10 évvel ezelőtti szakdolgozatból idézgettem mai gondolataimmal kiegészítve, nos, itt az ideje, hogy blogba kerüljön egy újabb fejezet a témában. ""… az érzékek elé kell tárni mindent, mégpedig a láthatókat a látás elé, a hallhatókat a hallás elé, a szagolhatókat a szaglás elé, az ízlelhetőket az ízlelőszerv elé, a tapinthatókat a tapintás elé. És a mi több érzékszerv által egyszerre érzékelhető, azt több érzékszerv útján kell érzékeltetni.” (Comenius) A virtuális egyetem talán legnagyobb hátránya, hogy nem képes az összes érzékszervünkre hatni. Leginkább a látásunkat, másodlagosan pedig hallásunkat képes foglalkoztatni. Szerencsére a mai hálózatok sebessége már elégségesnek mondható a jó minőségű audio-vizuális állományok letöltésére. Mivel a többi érzékszerv teljesen használhatatlan, éppen ezért erre a kettőre kell alapozni az elektronikus oktató szoftveren belül. A mai multimédiás segédeszközök segítségével ezek

Pár héttel ezelőtt arról beszélgettünk édesapámmal, hogy neki bizony nem tetszett a Bombák földjén, picit csalódás volt. Akkor én még nem láttam a filmet, azóta pótoltam, és bizony ellentétes véleményen kell, hogy legyek. A téma számomra amúgy is érdekes, meg valahol egy csöppet személyes, hiszen ugyan csak levelezőn végeztem a kötelező katonai szolgálatot (az utolsó félévesek egyike voltam), de a tűzszerészek állományát erősítettem, még ha, mint számítógépet már messziről látott ember, írnoki minősítésben. Persze nem mi mentünk hatástalanítani, és csak társaimnak kellett megtanulni az alapvető robbanószerkezeteket (az én feladatom pl. a tűzszerészeti katalógushoz az eszközök fotóinak szebbé, újabbá retusálása volt), de ott voltam, amikor kivittek minket a fagyott földre, amely keményebb volt a betonnál, és a hatalmas kráterekben tartottak a számunkra bemutatót. Félelmetes volt látni saját szememmel, hogy egy hüvelykujjnyi gyurmadarab mekkora pusztításra képes. A film azoknak a minde

Azt mondod Szeretnél Egy gyémánt aranygyűrűt ujjadra Azt mondod Szeretnéd Ha a múltad elmondatlan maradna De bármit is ígérünk egymásnak A bölcsőtől a sírig Mindaz Mit akarok Te vagy Azt mondod Adsz nekem Országutat, melyen nem száguld senki Kincset, mit nekem tartogatsz Az éjszaka minden gazdagságát Azt mondod Adsz nekem Szemet a vaksötétben Folyót szárazság idején Kikötőt ha vihar tombol De bármit is ígérünk egymásnak A bölcsőtől a sírig Mindaz Mit akarok Te vagy Azt mondod Szeretnéd Ha szerelmed kitartana Az utolsó velem töltött éjszakáig Azt mondod szeretnél Egy gyémánt aranygyűrűt ujjadra Ha a múltad elmondatlan maradna Ha szerelmed soha el nem múlna. De bármit is ígérünk egymásnak A bölcsőtől a sírig Mindaz, mit akarok, Te vagy Te vagy Mindaz, mit akarok... Te vagy Mindaz, mit akarok... Te vagy Mindaz, mit akarok...

Úgy tűnik, bejönnek nekem a kalózrádiós filmek. Ifjonc koromban rá voltam kattanva az Adj rá kakaót! című filmre, és szerintem a magyar Kalózok sem volt olyan rossz. A napokban azonban volt szerencsém megnézni a Rockhajót. Hatvanas évek, Anglia, a rock’n’roll nem a BBS hullámhosszán érkezik, hanem valahonnan a tenger közepéről. A merev angolság szembekerül a laza angolsággal. És ez utóbbi vicces. Nagyon vicces. Számos különleges figurát ismerünk meg a film folyamán akik rettentően különböznek (talán az egyetlen közös pont az életükben tea), mégis képesek együtt, egymás mellett élni. A film készítői a már jól ismert (és korábbi filmjeikben – Négy esküvő és egy temetés, Sztárom a Párom, Igazából szerelem, stb.) használt angol bájjal vezetnek végig a történeten, amely ugyan néha picit leül, de így is maradandó szórakozást nyújt.

Gyomorgörccsel ébredés, egy egyenrangú kereszteződés benézése dudálással és egy elsőbbség megadása forgalomfeltartással ott, ahol nem kellett volna. Aztán végül megérkeztem újra Gödöllőre. A fenti események pedig annak voltak betudhatóak, hogy 2db előadás+1db kerekasztal beszélgetés várt rám. Egyszóval különösen izgalmas volt, hogy befordulva az egyetem felé, már el is irányítottak szigorú tekintetű ballagásszervezők, így valahol az egyetem háta mögött az első szabad helyen parkoltam le, ahonnan sietős léptekkel indultam megkeresni a helyszínt, bár éppen azt sem tudtam hol vagyok. Különösen lendületessé tette lépteimet a tény, hogy az eső is elkezdett esni. Végül pár perccel a szekció kezdése előtt megérkeztem, és egy gyors kávét követően sikerült a mogorva technikus előtt megoldanom a pptx problémát az első előadó számára és már kezdődött is az előadása. Dr. Miskolczi Ildikó arról mesélt nekünk mit ért felhőpedagógia alatt. A szolgáltatók összessége adja a felhőt, és a szolgáltatot

Fogmosás, reggeli, csók a kis feleségemnek, majd lifttel le a kilencedikről, riasztó kikapcsolása, kulcs elfordítása és már úton is voltam Gödöllő felé. A nemrégiben vett kis piros Suzuki először hagyja el Budapest határát. Gödöllőn persze tettem egy felesleges kört, de még időben érkeztem. Regisztráltam, majd kézfogás a szervezőkkel (szegények nem nagyon értek rá), majd éppen leültem volna, amikor észreveszem, hogy a sor végén nagyon néznek rám, hát odamentem és bemutatkozom leendő kollégáimnak akikkel együtt fogok tanítani az ELTE-n, majd leültem melléjük, és már kezdődött is a konferencia. A konferenciát dr. Szabó István a SZIE Gépészmérnöki karának vezetője nyitotta. A felvezető során röviden bemutatta az egyetemet, és kiemelte mennyire fontos, hogy a rendezvény immár Gödöllőn került megrendezésre az egyetemi könyvtár szervezői munkájának hathatós segítségével. Kiderült, az egyetem e-learning szolgáltatását a Könyvtár látja el. Ők üzemeltetik az egyetemi Moodle rendszert, amely m

Nem is olyan régen a Budapest X. kerültében lévő Fekete István Általános iskola nyelvi műsort rendezett, melynek keretében a diákok rövidebb jelenetekben keresztül bemutathatták milyen az idegennyelvi tudásuk a szüleiknek és minden más érdeklődőnek. Kedves feleségem, három jelenet betanításában és rendezésében vett részt. Egy egyszerű fényképezőgéppel rögzítettem ezeket a műsorszámokat, és most be is illesztem ide lentebb.

A mindennapi életben rengeteg feladat áll előttünk. Ezeket szinte képtelenség lenne megoldanunk úgy, ha azokat egymás után szeretnénk végrehajtani. Kénytelenek vagyunk párhuzamosítani az elvégzendő munkafeladatokat, és azokat helyesen ütemeznünk kell. A számítógépes világban a programok nagy része már párhuzamosan fut. Ezek algoritmikus működésének a megértése nagymértékben elősegítheti a problémamegoldó készségek fejlesztését, az algoritmikus gondolkodás fejlődésével. Körülbelül a 70-es években jöttek rá, hogy egy feladat megoldását nem csak szekvenciális módon lehet meghatározni. Bonyolultabb feladatok esetén azok komplexitását párhuzamos feldolgozással lehet hatékonyabban megoldani. Mind az algoritmusok terén, mind a programozási nyelveknél megkezdődtek a párhuzamos feldolgozást lehetővé tevő munkálatok. A nyelvek tervezői számára az egyik legfontosabb szempont volt a szinkronizáció kidolgozása. A párhuzamos programozás napjainkra különösen fontossá vált, hiszen a mostani processz

Ma megsebzem magam hogy érezzem, még érzek A fájdalomra koncentrálok Az egyetlen dologra, amit nem képzelek A tű lyukat hasít A régi, jól ismert szúrás Megpróbálok végezni ezzel az egésszel de mindenre emlékszem. Mi lett belőlem? Legédesebb barátom Mind, akit ismerek végül mind elmegy és neked minden kell a mocskos birodalmam Cserben hagylak S megsebezlek Ezt a töviskoronát hordom hazugságaim trónján Gondolataim darabokban S összerakni nem tudom őket A megszégyenülő idő alatt az érzések tovatűnnek Valaki mássá válsz de én még itt vagyok Mi lett belőlem? Legédesebb barátom Mind, akit ismerek végül mind elmegy és neked minden kell a mocskos birodalmam Cserben hagylak S megsebezlek Ha újra tudnám kezdeni millió mérfölddel arrébb Vigyáznék magamra s egy másik úton indulnék

Bevallom őszintén az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam azon, vajon hol helyezkedik el a konnektivizmus, mint tanuláselmélet. Már amennyiben ugye tanuláselmélet! Gondolkodási folyamataimból valószínűleg hiányzik az akadémikus rész. Szememre vethetik sokan, hogy írásaimban nagyon kevés a hivatkozás. Ennek oka talán, hogy túl hamar továbbgondolom azokat a dolgokat, melyeket olvasok, és valljuk be nem sokat olvasok. Nem sokat, legalábbis a pedagógiai szakterületről. Tapasztalatból építkezem. Így lehet, néha feltalálom a spanyolviaszt, de nem baj. Mivel így az elején már sikerült eléggé eltérnem a kitűzött témámtól, gyorsan megpróbálom megmagyarázni, miért is írtam a fentieket (amelynek bővebb kifejtése akár egy teljes postot is megérne). Nincs mögöttem nagy szakirodalom, nincs mögöttem az, az elolvasott több százezer oldal, ahonnan hivatkozhatnék. Nem sok elméleti okosságot mesélhetnék a tanuláselméletekről. (Gyakorlatban ismerkedtem az e-learning világával, a későbbiekben ismertetett t

Már megint gondolkodom, az olvasó meg fogja fejét, és közben azt mormogja magában: De minek? Hát, mert vagyok ugyebár... Na, de a gyenge felütést folytassuk azzal, mi is jár mostanság a fejemben a kedvenc hálózataimmal kapcsolatosan. Bizonyára mindenki találkozott már olyan rajzokkal, amelyekben vannak valamilyen alakzatok (kör, pont, négyszög, stb.) és ezeket vonalak köztik össze. Persze, csap fejbe hátulról már mindenki, hiszen hetek óta hálózatokról beszélünk, és ezek azok. Csomópontok, és közöttük a vonal a kapcsolat. Minek erről akkor újabb blogbejegyzés, és minek gondolkodom ezen. Mert ezeknél a rajzoknak amiket rajzolgattunk már életünkben biztos volt olyan verziója, amikor a fent említett két rajzelemet (csomópontot) nem egyszerű vonallal kötöttük össze, hanem a vonal végére illesztettünk egy maximum 90 fokban kapcsolódó két rövid vonalkát, így próbálva meg egy nyilat szimbolizálni, amely ebben a felállásban immár valamiféle iránymeghatározással bővített jelentéstartalmat hozot

A főiskolai tanulmányaim alatt a napokban előkerült, hogy össze kellett hasonlítani a kooperatív illetve a kollaboratív tanulást. Ha már ott megtettem, akkor miért ne tenném itt közre, hogy ott mit írtam. Mindenek előtt tisztázni kell, mit is értünk a két fogalom alatt. Aki részletesebben kíváncsi, annak javaslom Dorner Helga írását , de azért röviden összefoglalnám: A kollaboráció olyan szervezett, szinkron tevékenység, amely egy adott problémára vonatkozó közös elgondolás kialakítására és fenntartására irányul. Csoporttanulás esetén a csoporttagok kölcsönösen részt vesznek a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás spontán, a kiosztott szerepek cserélődhetnek attól függően, hogy milyen tudáselemmel járulhat hozzá az adott munkafolyamathoz. A kooperatív tanulás folyamata során a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A tanulók egymaguk dolgoznak fel egy-egy témát, és a tanulás eredményét, a leszűrt tanulságokat egyenként prezentálják. Csoporttanulás ese

A képzés során bár észrevétlenül ugyan, de észre kell vennünk magunkon annak nevelő hatásait. A csoportos jelenlét és közösségi tényezők alapján, a közös munkavégzés okán az alábbi tényezők jelennek meg: Ellenőrzés (a tömegek felügyelik a leírtakat, alakítják a tartalmat) Segítségadás (a közösségi szemlélet növeli a bizalmi tényezőket és mélyíti a tudást) Ösztönzés (a mentorok és a tanulók egymást is ösztönzik) A fenti hármas óriási befolyással bír a szokásainkra, így ezeknek szokásformáló ereje van. Gondoljunk csak bele nem változtak meg információszerzési szokásaink? A kurzus nem befolyásolta a kapcsolatkialakítási szokásainkat? Netalántán tanulási szokásainkat? Ugyanakkor a kurzus során, a személyes blogokon, az élő közvetítéseken, a csatolt irodalmakon illetve a reflexiókkal ellátott témafelvetéseken keresztül szembesülhettünk azzal, ahogyan megpróbálják a résztvevők egymást meggyőzni. És ebben tevékenyen magunk is részt vállalunk, saját bejegyzéseket hozunk létre, gondolatokat kö

FIGYELMEZTETÉS: Az alábbiakban elméleti fejtegetés következik, egy agyműködés bizonytalan működésének terméke. Induljunk ki az alapokból. Vannak ugyebár ezek a hálózatok. A hálózatok rendelkeznek csomópontokkal és kapcsolatokkal. Értelemszerűen ezek a hálózatok kisvilágok, a benne található kapcsolatok száma skála független. És így önmagában nagyon szépen elvan, mondhatnánk, de mint tudjuk az élet nem habos torta, így léteznek a zavarok is, amelyeknek különleges szándéka, hogy picit beletúrjanak ebbe a hálózatba. Ha az eddigi olvasataim kapcsán hihetünk a gondolatnak, akkor ez a zavar nem sok vizet (vagy hálót) zavar, hiszen a (gyenge) kapcsolatok mentén keresztülrohan a hálózaton. Persze, a zavar nem rohanna, leginkább fennakadna, de a hálózat ügyes, és szépen továbbtereli. Viszont ugye ismert a régi mondás a disznóról (hálózat) és sok lúdról (zavarokról). Amennyiben a kapcsolatok mentén a zavarok sokasága tömörülést okoz, azaz a kapcsolat nem elég széles, és a sok zavar nem tud továb