Úgy tűnik, bejönnek nekem a kalózrádiós filmek. Ifjonc koromban rá voltam kattanva az Adj rá kakaót! című filmre, és szerintem a magyar Kalózok sem volt olyan rossz. A napokban azonban volt szerencsém megnézni a Rockhajót.
Hatvanas évek, Anglia, a rock’n’roll nem a BBS hullámhosszán érkezik, hanem valahonnan a tenger közepéről. A merev angolság szembekerül a laza angolsággal. És ez utóbbi vicces. Nagyon vicces. Számos különleges figurát ismerünk meg a film folyamán akik rettentően különböznek (talán az egyetlen közös pont az életükben tea), mégis képesek együtt, egymás mellett élni.
A film készítői a már jól ismert (és korábbi filmjeikben – Négy esküvő és egy temetés, Sztárom a Párom, Igazából szerelem, stb.) használt angol bájjal vezetnek végig a történeten, amely ugyan néha picit leül, de így is maradandó szórakozást nyújt.
Hatvanas évek, Anglia, a rock’n’roll nem a BBS hullámhosszán érkezik, hanem valahonnan a tenger közepéről. A merev angolság szembekerül a laza angolsággal. És ez utóbbi vicces. Nagyon vicces. Számos különleges figurát ismerünk meg a film folyamán akik rettentően különböznek (talán az egyetlen közös pont az életükben tea), mégis képesek együtt, egymás mellett élni.
A film készítői a már jól ismert (és korábbi filmjeikben – Négy esküvő és egy temetés, Sztárom a Párom, Igazából szerelem, stb.) használt angol bájjal vezetnek végig a történeten, amely ugyan néha picit leül, de így is maradandó szórakozást nyújt.
Megjegyzések