kisvilág

Megtörtént az első óra az ELTE-n. Szegény Rekreáció szakos hallgatók szembesültek a félév során reájuk váró kihívásokkal, és rá kellett jönniük, hogy itt bizony sok munka vár rájuk Oktatástechnológia címszó alatt. Elképzelésem szerint ebben a blogban igyekszem majd minden egyes héten megírni az egyes foglalkozások felépítését, úgy is mondhatnánk, egyfajta óravázlat light kerül ide. Magáról a csoportokról és az egyes órákhoz kapcsolódó gondolatokat majd az Oktatás-Informatika szakcsoport blogjában teszek közzé, igyekezve ezzel becsatlakozni a hallgatók munkájába, velük együtt dolgozni. A blog itt lelhető fel: http://oktinf.elte.hu/blog/ A féléves tematikát tekintve erre a hétre a következő témakör jutott: „1. alkalom - A kurzus céljának és követelményrendszerének ismertetése: A tanulók megismerik a félévi munkához szükséges képzési környezetet, és kialakítják a munkához szükséges azonosítókat.” Ennek megfelelően, és persze mert úgy illik, no meg még így tanították a nagykönyből, meg

Adott egy fiatal kölyök, aki befejezve az iskolát hátat fordít a világnak, és megindul. Persze könnyű dolga van, hiszen Amerikában meg lehet indulni, van hova menni. Ugyanakkor cselekedete teljesen értelmetlen. Hátrahagyva mindent (családot, pénzt, miegymást) magasztos eszméket hangoztatva útnak indul, és bejárva a kontinenst alaszkai vadonban leli halálát. Logikus ésszel persze nincs értelme a dolognak, hiszen romantikus eszméket követve meddig maradhatunk életben? Mégis a bejárt út szépsége és élménye több, mint ami sokunknak megadatik. Persze ez az út mégis felemás, és ezt leginkább a főszereplő fiatalember utolsó felkarcolt mondata tudatja velünk: Mit ér ennyi élmény, ha nincs kivel megosztani? Arra már rájöttem, hogy Sean Pennt nagyon kedvelem, mint színészt. Tehetséges az ürge, az biztos. Most azonban rendezőként láthatjuk, és bizony itt is nagyszerű munkát végzett. Lehet, hogy néha picit művészi képeket látunk, mégis rettentően bele tudjuk élni magunkat a történetbe. A legnagy