kisvilág

Fiatal egyetemista srácokat keresünk jól fizető éjjeliőri állásra a hullaházba. Nyugalmas munkahely, amely tökéletesen alkalmas a tanulásra, vizsgákra való felkészülésre. Jogot hallgatóknak kifejezetten ajánljuk, hiszen rengeteg érdekes és meghökkentő dolgok történnek itt. A feladat egyszerű. Csak minden egyes órában végig kell járni az épületet, és az ellenőrzési pontokon regisztráltatni kell, hogy ott jártál. Továbbá figyelni kell a piros lámpára, mert az jelzi, ha valamelyik hulla mégis feléledne, hiszen ilyenkor értesíteni kell az ügyeletes orvost. Persze a nyugalmat néha megzavarhatják sorozatgyilkosok, akik prostituáltakkal végeznek kegyetlen módon, és aztán az egészet rád akarják bizonyítani, de ilyen eset is csak mostanában történt meg, és a rossz nem ismétli önmagát egymás után. Persze, az is csak mendemonda, hogy a hullaházban az embernek büdös lesz a lehelete. Nincs mitől félni. Jelentkezz, és hatalmas karrier vár rád! Az eredetileg dán film amerikaizált változata jól indul.

Évente egyszer biztosan előfordul, hogy este 8 órakor lefekszem. Igaz, ebben az esetben szinte biztos, hogy hajnali kettőkor csörög a mobil ébresztője, kelni kell, gépet bekapcsolni, közvetítést megkeresni. Amíg tart a vörös szőnyegen való felvonulás, és a riporterek a ruhákról faggatják az ott előfordulókat (hát érdekli ez egy férfiembert?), irány a konyha, vízmelegítés, cukor, kávépor, két kavarás, amelyet pár csepp tej követ, majd vissza a képernyő elé. A kávé szürcsölése közben persze észreveszem a bekészített pattogatott kukoricát és kólát, mellékelve egy kis üzenettel: Egyél kukoricát, igyál kólát, és jó szórakozást! Mindezt több mosolypofival megspékelve, hogy az ember szíve nagyobbakat dobbanjon a megszokottnál. Egy meg nem értett hobbi elfogadásának kedves gesztusa ez egy menyasszonytól, ami nagyon szívmelengető tud lenni. Mire a kávé elfogy, el is kezdődik a show. Új házigazda, aki nem humorista és úgy általában is inkább a hosszú karmok jutnak az ember eszébe róla az X-Menbő

Megmondom őszintén, nagyon bosszant ez az egymásra mutogatás a Disney és a Dreamworks filmstúdiók között. Rendben van, rendben van. Mi is tudjuk, hogy valaki ellopta a másik ötletét, de ennek ne mi, a gyermeklelkű nézők legyünk a szenvedő alanyai. Mert hát, ha már az ember azt mondja, hogy elviszem az öcsémet egy mesefilmre, akkor legalább ne kelljen hallgatni előtte, hogy enyém jobb, mint a másik. Szerencsére azért olyan megállapodás született, hogy nem egy időben mutassák be a két a filmet, de ez is csak bizonyos anyagi szempontok miatt valósulhatott így meg. Persze először én is felháborodtam, hogy na de két hangyás filmet?! Köszönöm, egy is elég. Aztán mindkettőt láttam, mert ha már mindenki hasonlítgat, akkor legalább nekem is legyen alapom hozzá. Mit mondjak. A két film teljesen más. Míg a Disney produkciót már az 5-6 éves gyerekek is megnézhetik, addig a másik produkciót csakis az ennél legalább kétszer idősebb korosztály, és nem csak azért, mert ez nem volt szinkronizálva. Míg

Minden horrorfilmnek előbb vagy utóbb, de megszületik a folytatása. Na, de ki szereti a második részeket? Jó, jó, azért a Keresztapa folytatása tényleg jó volt. Mi is a problémánk a második részekkel? Hát, általában csak annyi, hogy szinte mindig felül akarják múlni az elsőt. Még több vér, még több hulla, na és persze sokkal, de sokkal több sikoly! Mert ha meglátod a rémet, hát, sikoltanod kell, ahogyan a torkodon kifér. Melyek is azok a szabályok, amelyeket feltétlenül be kell tartanod, ha esetleg egy fehérmaszkos sorozatgyilkos késsel a kezében megkezdi ámokfutását a környéken? Igen, rengeteg leckét tanulhatunk erre vonatkozóan az első részből (pl. soha ne szeretkezz egy horror filmben, mert akkor már hulla vagy, soha nem mond, hogy mindjárt visszajössz, mert hacsak nem te vagy a gyilkos, akkor soha többé nem térsz vissza.) Ez a tárház most bővíthető olyan apróságokkal, hogy ha többen vagytok, és tudjátok, hogy valahol a közelben ott a gyilkos, akkor mindenképpen váljatok szét, mert

Annak idején, mint a főiskolai lap főszerkesztője, és egyben több, mint 80%-ának publicistája, bizony több filmről is írtam ezt-azt. És mivel nem nagyon sikerült mostanában bármiről is írnom, meg újrapublikálási hullám van rajtam, hát miért pont ne ezeket a karaktersorozatokat ne önteném digitális formában. Tehát, ha a címben látható felirat szerepel majd a bejegyzés címéban, akkor arról azt érdeme tudni, hogy az 1999-es év második felében illetve a 2000. év első félévében íródott.

Legyünk optimisták! Mindenki rss-en keresztül olvas… igaz? Legalábbis remélem, ez az oka, hogy senki nem szavazott még, és a korábbi szavazás is meglehetősen alacsony részvételi eredményeket okozott. Nos, akkor lássuk, most egy bekezdésben is megemlékezem róla, hogy lehet szavazni. Nos, rajta, te még nem kattintottál?

Feri barátom már régebben megkért, hogy e-learning témában a hasznald.hu oldalon is publikáljak a blogra. Nos, mivel amúgy is kikerült már oda a fotóm, ideje volt, hogy ennek a felhívásnak eleget is tegyek. Persze sokat gondolkodtam, hogy mint, és milyen elemekkel segítsem az ottani karakterszámnövelést, hiszen ebben a blogban sem szívesen mondanék le az elektronikus eszközök segítségével megvalósított ismeretátadás rejtelmeinek egyéni boncolgatásáról. Már csak azért sem, mert az én kisvilágomhoz ez hozzátartozik. Viszont szakmai szemmel is kihívást jelent, hogy egy kifejezetten szakblogon keresztül is égethetem a monitorok pixelernyőjét. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy a szigorú szakanyagokat, leginkább az e-learning technikai oldalát abban a blogban, míg a személyesebb lélegzetvételű e-oktatásos dolgokat ebben a blogban fogom közzétenni. Persze a határok a későbbiekben lehet, hogy összemosódnak, mégis most – legalább először - megpróbáltam ehhez tartani magam, így aki egy rö

(És a végső, befejező rész... - Előzmények itt és itt és itt ) Említette a tanár úr, hogy a Bánki Gépészmérnöki karként fog a továbbiakban működni, de mi lesz a jelenlegi, nem gépész szakos hallgatókkal? A Bánki Főiskola jogfolytonosságát a Gépészmérnöki kar fogja biztosítani. A Kandó Főiskola jogfolytonosságát várhatóan a Villamosmérnöki kar biztosítaná, és új integrált karként jelenne meg az Informatika kar, amelybe mind a Bánki, mind a Kandó illetve a Könnyűipari Főiskola szakterületi hallgatói kerülnének úgy, hogy a kar oktató állományát a ma meglévő különböző iskolák informatikai képzésben érdekelt kollégákból állítanánk össze. Ez azért fontos, mert nem az egyik vagy másik főiskola hatáskörébe utalja a kart, hanem a majd megalakuló Budapesti Műszaki Főiskola hatáskörébe kerül. És mi lesz a menedzserekkel? A kérdésre adandó válasz egy kicsit még nyitott. A koncepciónk négy kart definiált, a gépészmérnöki, a villamosmérnöki és az informatikai kar mellett egy gazdasági kart, amelyb

(Az itt megkezdett és itt folytatott cikk leghosszabb szelete kerül alább újrapublikálásra.) Az országban rengeteg integrációs terv nem készült el időre, és a kormány ezért úgy gondolta, saját kezébe veszi az irányítást. Ezzel kapcsolatban megkérdeznénk, hogy mennyire egyeznek meg az iskola elképzelései és a kormány elképzelései az integrációval kapcsolatosan. A főiskola eredeti elképzelése az volt, hogy a Budapesti Politechnikum intézményeivel jöjjön létre az integráció. Ez azt jelentette volna, hogy Budapesten valóban nem üzemelne más főiskola, csak a BMF. Az elmúlt évek integrációs tevékenysége oda vezetett, hogy különböző orientációk indultak meg. Mondhatnám azt is, hogy az a határozatlanság, amely a kormányzat tevékenységét jellemezte, eredményezte azt, hogy ez az öt intézmény, amely a BPT-ben együttműködött, nem alakíthat ki egységes intézményt. Ebből az Ybl Főiskola Gödöllő irányába ment, a Katonai Műszaki Főiskola esetében pedig, a kettős irányítás következtében, olyan döntés

(Íme a folytatás , amelyben kicsit mélyebbre ásunk abba a nyavalyás integrációban...) Ha már előkerült az integráció, akkor hadd kérdezzem meg, hogy melyek azok az iskolák, amelyekkel a Bánki közösen Budapesti Műszaki Főiskolává fog alakulni? Az elmúlt év során a Kandó Kálmán és a Bánki Donát Műszaki Főiskola kifejezte integrációs szándékát, és benyújtott egy világbanki pályázatot. Abban gondolkodtunk, hogy egy közös, integrált intézményként, a Budapesti Műszaki Főiskola megalapításával, egy négy karú oktatási intézményként folytassuk a továbbiakban a tevékenységünket. A kormány az elmúlt időszakban az integrációs szándékot nagyon határozottan megfogalmazta. Ebben az szerepelt, hogy 11 állami főiskola lehet az országban. Ezek kialakításánál a vidéki felsőoktatásbeli intézmények vonatkoztatásában a territoriális szempontokat helyezte előtérbe, Budapesten pedig szakterületi integrációt határozott el. Ennek következtében a BMF harmadik felsőoktatási intézménye a tervek szerint a Könnyűipa

Miért van az, hogy üres frázisokat szajkózva, konkrét tevékenység nélkül rózsaszín ködbe lehet burkolni minden olyan fejet, amelyek egyszerűen csak isszák a szavakat, és a sűrű cukortól, valódi ízt nélkülöző aromáktól bódultan utasítanak arra, idd te is a löttyöt, holott valójában tudod milyen a jó bor. És elég nagy baj, ha az ember főnöke löttyivó…

(Hosszú kihagyást követően folytatom amatőr publikációim újrapublikálását, amely kihagyás jellemző mostanra és akkorra is, hiszen a főiskola harmadik évfolyamán volt lehetőségem a szakközépiskola után újra iskolaújságban szerepelni. Mondjuk az is igaz, ekkor már, mint főszerkesztő űztem az ipart, bár nagy sikereket nem sikerült megélnem - a több éve nem létező diákújságot két szám erejéig tudtam feléleszteni - de két izgalmas interjút sikerült lebonyolítanom. Cikkünk időpontja a felsőoktatásbeli integrációt megelőző időszak, a helyszín pedig a Bánki Donát Főiskola. Álljon itt - a terjedelme miatt - több részletben az első interjú, amely egyfajta kordokumentumként is szolgálhat. Mi volt az ezredforduló előtt, és mi minden áll ugyanúgy vagy teljesen másképpen, mind akko r tervezték, gondolták, stb.) Elnézve az előttünk álló 1999-es évet, be kell látnunk, hogy mozgalmas két félév vár reánk diákokra, és magára az iskolára illetve annak vezetőségére, hiszen két hatalmas esemény szemtanúi le