Évente egyszer biztosan előfordul, hogy este 8 órakor lefekszem. Igaz, ebben az esetben szinte biztos, hogy hajnali kettőkor csörög a mobil ébresztője, kelni kell, gépet bekapcsolni, közvetítést megkeresni. Amíg tart a vörös szőnyegen való felvonulás, és a riporterek a ruhákról faggatják az ott előfordulókat (hát érdekli ez egy férfiembert?), irány a konyha, vízmelegítés, cukor, kávépor, két kavarás, amelyet pár csepp tej követ, majd vissza a képernyő elé. A kávé szürcsölése közben persze észreveszem a bekészített pattogatott kukoricát és kólát, mellékelve egy kis üzenettel: Egyél kukoricát, igyál kólát, és jó szórakozást! Mindezt több mosolypofival megspékelve, hogy az ember szíve nagyobbakat dobbanjon a megszokottnál. Egy meg nem értett hobbi elfogadásának kedves gesztusa ez egy menyasszonytól, ami nagyon szívmelengető tud lenni.
Mire a kávé elfogy, el is kezdődik a show. Új házigazda, aki nem humorista és úgy általában is inkább a hosszú karmok jutnak az ember eszébe róla az X-Menből, mint egy ilyen típusú műsor. Mégis kimondható, Hugh Jackman nagyszerű választás volt. És ez még csak az újítások kezdete. Hosszú ömlengések és viccesnek szánt szövegelések helyett, látványos zenés műsorral kezd az idei Oscar gála. És a musical hangulat továbbra is jelen marad a műsor egész időtartama alatt.
A következő meglepetés, amikor a főbb díjakat nem a jól bevált a tavalyi díjazott bejön-beszél- átad hármasban koreográfia szerint történt, hanem eddig soha nem láthatott módon, 5 korábbi (melyek között egyáltalán nem biztos, hogy ott lesz a tavalyi) díjazott érkezik, és mindegyikük elmond egy kellemes monológot az egyik jelöltről.
A műsor körítése is nagyszerű volt. A díszlet egyszerű és letisztult, mégis látványos. A filmbejátszások nagyon hangulatosan lettek összevágva. A jelölt betétdalok sem egymás után a műsor egyes részein szétszórva, hanem egységes műsorszámként, egy kellemes montázs formájában került demonstrálásra.
A nyertesekbe sem lehetett az idén belekötni. Még az állítólag meglepetés Sean Penn sem kritizálható, hiszen – ugyan a filmet még nem láttam – de nagyszerű színészről van szó, ahogyan Kate Winsletnek is látatlanban odaígértem volna a szobrot, hiszen korunk egyik legnagyszerűbb színésznőjével van dolgunk. Egyedül a mellékszereplőnél (Heath Ledger) érzem, hogy a nagy felhajtás miatt kapott posztumusz díjat, még akkor is, ha tényleg nagyszerű színészről beszélünk. (Csak hagyjuk már ezt a tragikusan elhunyt dumát. Egy gyógyszer túladagolás egyáltalán nem tragikus. Ha valaki kísérti a sorsot, az nem lehet tragikus.)
Utólagosan sok kritikát átolvastam az interneten, és meglepve tapasztaltam, hogy mindenki az újításokon kötözködik. Pedig szerintem pont ettől volt nagyszerű az idei gála. Nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak a dolgok, és ettől izgatottan lehetett nézni a képernyőt. Jövőre több ilyen újdonságot, és minden rendben lesz a következő évi hajnali szórakozással.
Mire a kávé elfogy, el is kezdődik a show. Új házigazda, aki nem humorista és úgy általában is inkább a hosszú karmok jutnak az ember eszébe róla az X-Menből, mint egy ilyen típusú műsor. Mégis kimondható, Hugh Jackman nagyszerű választás volt. És ez még csak az újítások kezdete. Hosszú ömlengések és viccesnek szánt szövegelések helyett, látványos zenés műsorral kezd az idei Oscar gála. És a musical hangulat továbbra is jelen marad a műsor egész időtartama alatt.
A következő meglepetés, amikor a főbb díjakat nem a jól bevált a tavalyi díjazott bejön-beszél- átad hármasban koreográfia szerint történt, hanem eddig soha nem láthatott módon, 5 korábbi (melyek között egyáltalán nem biztos, hogy ott lesz a tavalyi) díjazott érkezik, és mindegyikük elmond egy kellemes monológot az egyik jelöltről.
A műsor körítése is nagyszerű volt. A díszlet egyszerű és letisztult, mégis látványos. A filmbejátszások nagyon hangulatosan lettek összevágva. A jelölt betétdalok sem egymás után a műsor egyes részein szétszórva, hanem egységes műsorszámként, egy kellemes montázs formájában került demonstrálásra.
A nyertesekbe sem lehetett az idén belekötni. Még az állítólag meglepetés Sean Penn sem kritizálható, hiszen – ugyan a filmet még nem láttam – de nagyszerű színészről van szó, ahogyan Kate Winsletnek is látatlanban odaígértem volna a szobrot, hiszen korunk egyik legnagyszerűbb színésznőjével van dolgunk. Egyedül a mellékszereplőnél (Heath Ledger) érzem, hogy a nagy felhajtás miatt kapott posztumusz díjat, még akkor is, ha tényleg nagyszerű színészről beszélünk. (Csak hagyjuk már ezt a tragikusan elhunyt dumát. Egy gyógyszer túladagolás egyáltalán nem tragikus. Ha valaki kísérti a sorsot, az nem lehet tragikus.)
Utólagosan sok kritikát átolvastam az interneten, és meglepve tapasztaltam, hogy mindenki az újításokon kötözködik. Pedig szerintem pont ettől volt nagyszerű az idei gála. Nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak a dolgok, és ettől izgatottan lehetett nézni a képernyőt. Jövőre több ilyen újdonságot, és minden rendben lesz a következő évi hajnali szórakozással.
Megjegyzések
Az ilyen show-k mű világa és cukormázas csillogása számomra irritáló. Nem is nézem... Mondjuk másnap azért meg szoktam nézni, hogy kik és milyen kategóriában nyernek, de semmi több.
Én amúgy a múlt hétvégén gondolkodtam el a hajnali ébredésen, ugyanis akkor volt az NBA All-Star Game. Mondanom sem kell, hogy inkább aludtam, és nem keltem fel. ;) Amúgy ott is marha sok a show elem, és felesleges csillogás. Bár mellette van egy sportesemény is...