kisvilág

Volt ám nagy kavarás az előző részben. Alig győztük kapkodni a fejünket, hogy minden részletet megismerjünk. Na, erre nem lesz szükség a negyedik rész esetében. Ez persze nem baj, hiszen ettől lesz teljesen más ez a kötet. A történet vezetése talán a korábbi részekhez képest is lineárisabb, egyedül a végén kapunk egy kisebb csavart, bár így másodszorra újraolvasva voltak jelek melyek sejtették... No, persze nem fogom elárulni, hogy mit :) A történetszál vezetése tehát egyszerűbb lett, de korántsem unalmas. Sokkal inkább egy klasszikus kalandregényre hasonlít, amely magával ragadja az olvasót, és egy pillanatra sem engedi szabadon, de egyszer sem kell elgondolkodnunk azon, mi miért történik, olyan szépen levezetik előttünk a szálakat. Végül pedig ne felejtsük, ez az a rész, amely végleg beindítja a HP kötetek kapcsolatát, azaz innentől kezdve egyáltalán nem beszélhetünk különálló részekről (maximum annyira, mint amennyire a Birodalom visszavág elkülönül a többi SW filmtől).

Egy hete már, de elfelejteni nem lehet. Az élet múlandó, és fájdalmas a veszteség. Még mindig nem fogtam fel mi történt. Még mindig lenézek, ha nyitom az ajtót, vagy lelépek az ágyról. Szívem összeszorul, ha kinyitok egy túró rudit, vagy az üres kólás flakon éles műanyag hangot ad, mikor megnyomom. A téren sokszor látom, ahogy egyik bokorból kifut és be a másikba, ahogyan kíváncsian megszaglász különös dolgokat. A liftnél eszembe jut, ahogyan szinte mindenkit félrelökve beáll az ajtóba, mert persze mindig neki kellett lennie az elsőnek. És megannyi emlék, de legfőképpen szeret, játék és csoda, amely mind megfért hat kilóban. Sorolhatnám, de elmondani úgysem lehet mindazt mit kaptam, adott, és mit itt hagyott. Ő volt Angie, aki nem csak egy kutya, hanem Angie, egy külön fogalom.

daazo : Ismét egy olyan oldal, amely nem talált fel semmi újdonságot (akárcsak a korábban már bemutatott TerminArtOrs ), csak a nagy általánost specializálta. A daazo.com nem más, mint egy filmmegosztó site. Ez volt az általános rész, a speciális pedig: közösségi felület filmkészítőknek. Rengeteg rövidfilmet találunk itt, melynek célközössége néző oldalról a nagyközönség, másrészről pedig a szakma. (Itt nem lelünk bolond házi videókat.) Szintén fontos, hogy itt is minden egyes film megfelelően meta adatolva van. Az oldal tehát nem azzal tűnik ki a többi videó megosztó közül, hogy valami rettentő nagy technikai újdonsággal szolgálna, hanem azzal, hogy egyértelműen meghatároztak egy célközönséget, ez pedig a filmes szakma. iGlue : "Az iGlue forradalom, a jelentés forradalma. Segítségével nem csak mi érthetjük meg jobban a neten található információkat, de általa maga a hálózat is érteni fog minket és alkalmazkodik hozzánk." - áll a honlapon. Ez persze kicsit nagyzoló kijel

Virtuális egyetem? Nem is olyan távoli ez a gondolat. Látogassunk csak el a Campus Hamburg oldalra. Napjainkban egyre népszerűbbek az MMO (Massively Multiplayer Online) alkalmazások, leginkább a játékok terén. A Second Life azonban alapjaiban eltér ezektől, hiszen – ahogyan a program neve is sejteti – a valós világunk egy virtuális leképzését takarja. Itt nincsenek szörnyek, űrhajók, egyéb fantáziakelte csodák, itt bizony a valós élet található meg vektorok és bitek formájában. Mégis mi a jó akkor ebben? Hát az, hogy a világot magunk alakíthatjuk, így megvalósíthatunk olyan dolgokat is, amelyre a valós életben nem lenne lehetőségünk. Ez persze rengeteg kérdést felvett és talányt felvet, és természetesen van negatív oldala is, de most nézzünk inkább egy pozitív példát, azt a bizonyos virtuális egyetemet. A Campus Hamburg alapjait a legutóbbi CeBIT-en rakták le, és napjainkban már előadásokat tartanak benne. A hallgatók felkereshetik a valós egyetem tanszékeinek, kirendeltségeinek

Korábbi ígéretemhez híven jöjjön most a StartUp konferencián bemutatkozó site-ok rövid ismertetőjének első köre: Idageo.hu : Képzeljük el, hogy éppen sétálunk valahol a világban, és megtetszik valami, késztetést érzünk rá, hogy lefotózzuk. Kapjuk is elő a mobiltelefonunkat, kattintunk, és a kis kütyü már tárolja is a valóság digitális lenyomatát. Ezt követően már csak egy mms üzenet, és el is küldtük a fényképet, aki pedig az internet előtt ül, már láthatja is a földrajzi térképen ezt a képet. A rendszer ugyanis az üzenetküldés helyét beazonosítva az elküldött képet elhelyezi a térképen. Az indageo tehát nem más, mint egy közösségi site azzal a specialitással, hogy mobiltelefonokról (pl. MMS-en keresztül) úgy tölthetünk fel képek rá, hogy az, a mobilhálózat cellainformációi alapján automatikusan helyszínhez is kapcsolható lesz. Az egyes képek természetesen más képmegosztó szolgáltatásokhoz hasonlóan címkézhetőek lesznek. Miért is jó ez nekünk? Nos, az egyszerű képtár mellett így fö

Múlt héten lezajlott egy izgalmas konferencia, mely underground jelzővel lett illetve, és a startup (induló) oldalak és azok lehetőségeivel foglalkozott. Vajon elég e az ötlet, hogy üzlet szerűen beindítsunk egy oldalt? NEM! De erről később! A konferencia mostanában indult-induló startup oldalak bemutatkozásával indult. (Ezekre röviden egy későbbi bejegyzésben még visszatérek.) Ezek nagyon izgalmasak voltak és számos jópofa, sőt, hasznos alkalmazást sikerült megismernem. Érdekes volt, hogy sokan felismerték, a nagy általánosságot ha specializálják, bizonyos körre szűkítik, akkor rendezettebb és összeszedettebb lesz, megtartva a web2 okozta életérzést. Az előbbiek igazak mind magukra az alkalmazások által kijelölt célcsoportspecifikációra, mind az alkalmazott eszközökre (pl. címkézés = előre konfigurált meta adatok). Ezt követte az API témakörével foglalkozó blokk. Az API alatt a felszólalók (Szalai Ferenc ( WebserviceBricks.com ), Tóth Benedek ( turulcsirip.hu ) és Neltz Tamás ( I

Ismét egy újabb kötet, ismét egy újabb év a Roxmorts falai között. Egy olyan év, amely a HP könyvek olvasótábora az egyik legizgalmasabb év. A HP univerzum egyre teljesebbé válik a harmadik részben. A szereplőket jobban megismerjük, jellemrajzuk egyre színesebb, a helyszínek képe egyre tisztábban jelenik meg előttünk. Újabb részleteket ismerünk meg Harry és családjának, illetve azok ismerőseinek történetéből, múltjából, egyre élesebben látjuk azt a szociográfot, amely vizuálisan ábrázolja hőseink kapcsolatrendszerét. A történet persze korántsem olyan vidám, mint az első rész. Illetve miért is ne lehetne az. Van egy olyan érzésem, hogy a film felnőttebb (sötétebb) feldolgozása nyomja rá gondolkodásunkra ezt az érzést. Hiszen itt is rengeteg bájos jelenetben lesz részünk, és nevetni, mosolyogni is rendszeresen fogunk a könyv oldalait lapozgatva. Ugyanakkor izgalmas pillanatokban sem lesz hiány. Sőt! Ennyire csavaros történettel talán egyik HP epizód sem rendelkezik… És pontosan ez az, am