Virtuális egyetem? Nem is olyan távoli ez a gondolat. Látogassunk csak el a Campus Hamburg oldalra.
Napjainkban egyre népszerűbbek az MMO (Massively Multiplayer Online) alkalmazások, leginkább a játékok terén. A Second Life azonban alapjaiban eltér ezektől, hiszen – ahogyan a program neve is sejteti – a valós világunk egy virtuális leképzését takarja. Itt nincsenek szörnyek, űrhajók, egyéb fantáziakelte csodák, itt bizony a valós élet található meg vektorok és bitek formájában. Mégis mi a jó akkor ebben? Hát az, hogy a világot magunk alakíthatjuk, így megvalósíthatunk olyan dolgokat is, amelyre a valós életben nem lenne lehetőségünk. Ez persze rengeteg kérdést felvett és talányt felvet, és természetesen van negatív oldala is, de most nézzünk inkább egy pozitív példát, azt a bizonyos virtuális egyetemet.
A Campus Hamburg alapjait a legutóbbi CeBIT-en rakták le, és napjainkban már előadásokat tartanak benne. A hallgatók felkereshetik a valós egyetem tanszékeinek, kirendeltségeinek virtuális kivetüléseit, amelyeken keresztül akár a valós világra visszaforgathatóan intézkedhetnek, illetve információhoz juthatnak (egy weboldalhoz képest sokkal innovatívabban). A megoldás legnagyobb előnye azonban maguk az előadások, amelyek a bitekből felépített előadótermekben tarthatóak, és így a világ bármely táján hozzáférhetők, nem beszélve arról, hogy ingyenesen látogathatóak.
Persze felmerül a kérdés, hogy mennyiben más ez a fajta előadás átélés egy videokonferencia szerű online közvetítéshez képest. A válasz valahol a pszichológiában keresendő. A gép előtt ülve, és egy videó ablakot bámulva az ember nem érzi azt, hogy közvetlenül ott ülne. Tudja, hogy kívülálló, csak betekintést nyer távolról oda, ahova beengedik. Egy virtuális környezetben azonban létrehozzuk saját alteregónkat, és azon keresztül szemléljük az adott világot, így sokkal közelebbinek érezzük a dolgokat. (Ez persze veszélyes is lehet, de az egészséges tudat, képes a két világ megkülönböztetésére.) Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ebben a világban lehetőségünk nyílhat a gyakorlati oktatásra is oly módon, hogy a tanulóknak nem kell a való világban egy közös térben tartózkodnia. Erre jó példa, hogy a Hamburgi Egyetem Gazdasági Informatikai Intézetében néhány hallgató háromdimenziósan modellezett egy konténerterminált, így szimulálva egy logisztikai folyamatot.
Az ötlet izgalmas és rengeteg új kérdést, illetve de legfőképpen lehetőséget rejt. Kíváncsian várom, idehaza mikor követik a hamburgiakat.
(Megjegyzés1: Egyre több amerikai illetve brit egyetem bitesedett már. A külföldi nagy egyetemek már több virtuális konferenciát, előadást tartottak a Second Life világában.)
(Megjegyzés2: A net szerint a BMGE egyszer már tartott virtuális előadást közgazdaság témakörében.)
Napjainkban egyre népszerűbbek az MMO (Massively Multiplayer Online) alkalmazások, leginkább a játékok terén. A Second Life azonban alapjaiban eltér ezektől, hiszen – ahogyan a program neve is sejteti – a valós világunk egy virtuális leképzését takarja. Itt nincsenek szörnyek, űrhajók, egyéb fantáziakelte csodák, itt bizony a valós élet található meg vektorok és bitek formájában. Mégis mi a jó akkor ebben? Hát az, hogy a világot magunk alakíthatjuk, így megvalósíthatunk olyan dolgokat is, amelyre a valós életben nem lenne lehetőségünk. Ez persze rengeteg kérdést felvett és talányt felvet, és természetesen van negatív oldala is, de most nézzünk inkább egy pozitív példát, azt a bizonyos virtuális egyetemet.
A Campus Hamburg alapjait a legutóbbi CeBIT-en rakták le, és napjainkban már előadásokat tartanak benne. A hallgatók felkereshetik a valós egyetem tanszékeinek, kirendeltségeinek virtuális kivetüléseit, amelyeken keresztül akár a valós világra visszaforgathatóan intézkedhetnek, illetve információhoz juthatnak (egy weboldalhoz képest sokkal innovatívabban). A megoldás legnagyobb előnye azonban maguk az előadások, amelyek a bitekből felépített előadótermekben tarthatóak, és így a világ bármely táján hozzáférhetők, nem beszélve arról, hogy ingyenesen látogathatóak.
Persze felmerül a kérdés, hogy mennyiben más ez a fajta előadás átélés egy videokonferencia szerű online közvetítéshez képest. A válasz valahol a pszichológiában keresendő. A gép előtt ülve, és egy videó ablakot bámulva az ember nem érzi azt, hogy közvetlenül ott ülne. Tudja, hogy kívülálló, csak betekintést nyer távolról oda, ahova beengedik. Egy virtuális környezetben azonban létrehozzuk saját alteregónkat, és azon keresztül szemléljük az adott világot, így sokkal közelebbinek érezzük a dolgokat. (Ez persze veszélyes is lehet, de az egészséges tudat, képes a két világ megkülönböztetésére.) Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy ebben a világban lehetőségünk nyílhat a gyakorlati oktatásra is oly módon, hogy a tanulóknak nem kell a való világban egy közös térben tartózkodnia. Erre jó példa, hogy a Hamburgi Egyetem Gazdasági Informatikai Intézetében néhány hallgató háromdimenziósan modellezett egy konténerterminált, így szimulálva egy logisztikai folyamatot.
Az ötlet izgalmas és rengeteg új kérdést, illetve de legfőképpen lehetőséget rejt. Kíváncsian várom, idehaza mikor követik a hamburgiakat.
(Megjegyzés1: Egyre több amerikai illetve brit egyetem bitesedett már. A külföldi nagy egyetemek már több virtuális konferenciát, előadást tartottak a Second Life világában.)
(Megjegyzés2: A net szerint a BMGE egyszer már tartott virtuális előadást közgazdaság témakörében.)
Megjegyzések