Egy hete már, de elfelejteni nem lehet. Az élet múlandó, és fájdalmas a veszteség. Még mindig nem fogtam fel mi történt. Még mindig lenézek, ha nyitom az ajtót, vagy lelépek az ágyról. Szívem összeszorul, ha kinyitok egy túró rudit, vagy az üres kólás flakon éles műanyag hangot ad, mikor megnyomom. A téren sokszor látom, ahogy egyik bokorból kifut és be a másikba, ahogyan kíváncsian megszaglász különös dolgokat. A liftnél eszembe jut, ahogyan szinte mindenkit félrelökve beáll az ajtóba, mert persze mindig neki kellett lennie az elsőnek. És megannyi emlék, de legfőképpen szeret, játék és csoda, amely mind megfért hat kilóban.
Sorolhatnám, de elmondani úgysem lehet mindazt mit kaptam, adott, és mit itt hagyott. Ő volt Angie, aki nem csak egy kutya, hanem Angie, egy külön fogalom.
Sorolhatnám, de elmondani úgysem lehet mindazt mit kaptam, adott, és mit itt hagyott. Ő volt Angie, aki nem csak egy kutya, hanem Angie, egy külön fogalom.
Megjegyzések