Mostanában Carl Rogers A tanulás szabadsága könyvét olvasgatom. Még karácsonykor a cég adott egy-egy példányt minden munkatársnak, de most jutott egy kis időm, hogy bele-bele kukkantsak. Persze nem is ez a lényeg, hanem a gondolatformáló anyag, azaz a könyv oldalain fellelhető információhalmaz. Megmondom őszintén nehéz úgy olvasnom, hogy ne törjön elő belőlem a cinikus, kétkedő énem, amit amúgy sem olyan nehéz előhozni. Szóval azt hiszem, a könyv okán lesz még egy-két bejegyzés itt a blogon. Na, de mi is a mostani post lényege? Hát, az iskolai értékelés kérdése. Mégpedig annak okán, hogy a könyvben többször is elhangzik, a diákok félnek az értékeléstől, frusztrálja őket, belső feszültséget okoz a számukra. Abban talán mindannyian megegyezhetünk, hogy márpedig értékelni kell! Az, az ember, akit soha nem értékelnek, aki soha nem értékeli önmagát, elég torz világképet alakít ki másról és saját kisvilágáról. Társadalmunk szerkezete olyan, hogy állandó megfelelésre ösztönöz, így állandó ér