Furcsa dolgokra képes az ember. Bár mérhetetlenül csalódik bizonyos dolgokban, mégis képes újra és újra esélyt adni egy-egy dolognak. Így vagyok én a Star Wars univerzumában játszódó újabb és újabb alkotásokkal. A moziba ugyan már nem voltam hajlandó elmenni a legújabb felvonás okán, a DVD technológia segítségével mégis megtekintettem. A Klónok Háborúja nem film. Mármint nem élőszereplős. Száz százalékban számítógépparkok és digitális szemüveget viselő férfiak és nők munkája. A kiadott munka pedig az új idők és új szelek árnyékában készült. Azaz gyerekeknek, gyermetegen. Már a legelső rész (azaz az új trilógia legelső epizódja) elborzasztott a gyermeteg megoldásokkal, és ennek az egész estés változatnak a forgatókönyvét is egy tizenéves gyerek írta. Legalábbis, amikor ifjonc koromban történetek írására adtam a fejem, az akkor nagyon komolyan gondolt sorokat mai fejel visszaolvasva bizony inkább mosolyt fakasztanak, mint remegő izgalomra késztetnének a főszereplőkért izgulva. Hasonló az