További didaktikai alapelvek, amelyekről már volt szó:
"A tanítási folyamat lényege, hogy a tanuló az elhangzott ismereteket képes legyen hosszútávon megőrizni, és szükség esetén azokat fel tudja idézni, illetve fel tudja használni egyes problémák megoldására. Lássuk, milyen alapvető eljárások léteznek az ismeretek megerősítésére, és azok hol és miként jelennek meg a virtuális egyetemen:
Nehéz ehhez bármit is hozzá tenni, hiszen ennek az elvnek a kiszolgálását rengetek informatikai eszköz segíti, de nagyon nagy hatással lehet az adott oktatóhelyen működő képzési szabályrendszer is. Számomra rettentő furcsa, de találkoztam olyan képzési hellyel és hozzáállással, hogy magához a tananyagokhoz és egyéb a képzés tárgyául szolgáló tartalmakhoz a tanuló kizárólag a képzési időszakban férhessen hozzá. Ebben az esetben azzal szoktak érvelni, hogy a hallgató jegyzeteljen, amit a jegyzetelés alatt magáévá tesz, csak azt vigye magával a későbbi „útja” során. Szerintem ez nem helyes hozzáállás, hiszen a megkapott tankönyvek és egyéb anyagokat is mindig le lehet venni a későbbiek során a polcról. Ráadásul mivel nem érzem magaménak, szörnyű, de lopásra ösztökél. Persze, az is tény, saját jegyzet készítését (azaz a tudás egyéni rendszerezését) nem motiválja. Elektronikus képzési környezetünket tehát kezelhetjük könyvtárként, de jegyzetboltként is, hogy eme gyengécske hasonlattal éljek.
A második pötty mögötti mondatok tökéletesen leírják azt, amit minden e-tananyag gyártó tud: A képernyőn egyszerre megjelenített ismeretmennyiség körülbelül 1-1,5 képernyőoldal legyen. Erről beszél ugyebár a SCORM szabvány is, ahol is egy SCO mérete = legkisebb tanulási egység.
A harmadik pötty pedig immár szinte kézzelfogható, hiszen majd minden oktató környezet számtalan eszköz kínál ehhez a fentebb felsoroltakon kívül is. Természetesen ilyen környezet nélkül is rengeteg lehetőségünk nyílik. Fontos, hogy felismerjük, és megszüntessük a tanár-diák szerepkörök éles határát, lehetővé téve a pontban foglalt elv használatát a hagyományos szerepkörök mellőzése mellett. Hiszen a problémát például vethet fel egy hallgató is és a tanár is, és akár a választ is megadhatja mindkét szereplő. Ugyanakkor wiki segítségével maga az anyag is dinamikusan szerkeszthető, tehát ekkor a tanár szerepe egyfajta megfelelő mederben való terelést teszt lehetővé.
"A tanítási folyamat lényege, hogy a tanuló az elhangzott ismereteket képes legyen hosszútávon megőrizni, és szükség esetén azokat fel tudja idézni, illetve fel tudja használni egyes problémák megoldására. Lássuk, milyen alapvető eljárások léteznek az ismeretek megerősítésére, és azok hol és miként jelennek meg a virtuális egyetemen:
- Rendszeres ismétlés változatos formában. A tananyag (a témák) összeszerkesztésekor gondolni kell erre. Az oktatóprogramnak biztosítani kell, hogy a hallgató bármikor hozzáférhessen korábbi ismeretekhez. Fontos szerepet játszik itt még a virtuális könyvtárak használata, és az archív anyagokat tartalmazó adatbázis.
- A rögzítendő anyag összefüggéseinek megkeresése, lényegének kikeresése. Az oktató anyagnak lényegre törőnek kell lennie. A bővebb, kiegészítő információkat lehetőség szerint a hallgató elérhesse, de az ne tartozzon szervesen az oktató anyag fő vonalához.
- Az ismeretek felhasználásának gyakorlása, problémamegoldás. Szintén megfelelő anyagszerkesztéssel és állandó elemzéssel, felülvizsgálattal megoldható. A rendszer próbatesztjeinek segítségével az alapvető gyakorlás megoldható. További lehetőség, a fórumokon történő problémamegoldás, vagy esetlegesen a heti témához tartozó tanári kérdések, amelyre a választ elektronikus levél formájában lehetne elküldeni a tanárhoz."
Nehéz ehhez bármit is hozzá tenni, hiszen ennek az elvnek a kiszolgálását rengetek informatikai eszköz segíti, de nagyon nagy hatással lehet az adott oktatóhelyen működő képzési szabályrendszer is. Számomra rettentő furcsa, de találkoztam olyan képzési hellyel és hozzáállással, hogy magához a tananyagokhoz és egyéb a képzés tárgyául szolgáló tartalmakhoz a tanuló kizárólag a képzési időszakban férhessen hozzá. Ebben az esetben azzal szoktak érvelni, hogy a hallgató jegyzeteljen, amit a jegyzetelés alatt magáévá tesz, csak azt vigye magával a későbbi „útja” során. Szerintem ez nem helyes hozzáállás, hiszen a megkapott tankönyvek és egyéb anyagokat is mindig le lehet venni a későbbiek során a polcról. Ráadásul mivel nem érzem magaménak, szörnyű, de lopásra ösztökél. Persze, az is tény, saját jegyzet készítését (azaz a tudás egyéni rendszerezését) nem motiválja. Elektronikus képzési környezetünket tehát kezelhetjük könyvtárként, de jegyzetboltként is, hogy eme gyengécske hasonlattal éljek.A második pötty mögötti mondatok tökéletesen leírják azt, amit minden e-tananyag gyártó tud: A képernyőn egyszerre megjelenített ismeretmennyiség körülbelül 1-1,5 képernyőoldal legyen. Erről beszél ugyebár a SCORM szabvány is, ahol is egy SCO mérete = legkisebb tanulási egység.
A harmadik pötty pedig immár szinte kézzelfogható, hiszen majd minden oktató környezet számtalan eszköz kínál ehhez a fentebb felsoroltakon kívül is. Természetesen ilyen környezet nélkül is rengeteg lehetőségünk nyílik. Fontos, hogy felismerjük, és megszüntessük a tanár-diák szerepkörök éles határát, lehetővé téve a pontban foglalt elv használatát a hagyományos szerepkörök mellőzése mellett. Hiszen a problémát például vethet fel egy hallgató is és a tanár is, és akár a választ is megadhatja mindkét szereplő. Ugyanakkor wiki segítségével maga az anyag is dinamikusan szerkeszthető, tehát ekkor a tanár szerepe egyfajta megfelelő mederben való terelést teszt lehetővé.
Megjegyzések