Azok számára, akik esetleg még nem tudnák, elárulom, hogy ez volt a munkacíme évezredünk leghatalmasabb szerelmi drámájának. Mert hát miért ne fordulhatna elő még a nagyokkal is, hogy a drága múzsa nem körülöttük legyeskedik, és a lúdtól nem akar szaladni a papíron. A múzsák azonban nem hagyják cserben a nagyokat, és Viola képében alászállnak, megörvendeztetik a szerzőt, amelynek eredményeképpen megszületik egy olyan mű, melynek címe mindenki számára elárulja miről is szól ez a film. Rómeó és Júlia. Dráma ez, komikával keverve, no meg persze Shakespeare-el, aki e film főszereplője, és határtalanul szerelmes lesz. Mindezt azért mondom, mert az úr életrajzáról nem lehet sokat tudni, így tökéletes arra, hogy egy érdekes, kitalált történetet írjanak köréje. Vedd elő a mestert, és egyenes út vezet a sikerhez. (Jelen esetben az Oscarig!)
Milyen is a film? Nem rossz. Sőt, jónak is lehetne nevezni. Erre ad okot a nagyszerű színészi munka a Shakespeare idézetek ügyes becsempészése, a csodálatos kosztüm és szelíd humor, amely senkit nem késztet hatalmas, székről lefordulós röhögésre. Ennek oka sokszor lehet az előbb említett idézeteknek az eredeti műből való ismeretének a hiánya. De akkor mi is a probléma ezzel a filmmel? Csak annyi, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez legyen a múlt év legjobb filmje. Amikor megnéztem ezt a filmet, még csak a Golden Globe gálán voltunk túl, és már ekkor meglepődtem az ott elért eredményen, nem kevésbé az Oscar jelölése, de a végeredmény teljesen letaglózott. Megmondom őszintén, nem túl sokat lehet írni erről a filmről. Egy hölgy társaságában mindenképpen élvezetes film, egyedül kissé fájdalmas, de legalább eléri azt, hogy többen elolvassák a film alapjául szolgáló remekművet. (Nekem most sikerült kb. ötödször.)
Azok számára, akik esetleg még nem tudnák, elárulom, hogy ez volt a munkacíme évezredünk leghatalmasabb szerelmi drámájának. Mert hát miért ne fordulhatna elő még a nagyokkal is, hogy a drága múzsa nem körülöttük legyeskedik, és a lúdtól nem akar szaladni a papíron. A múzsák azonban nem hagyják cserben a nagyokat, és Viola képében alászállnak, megörvendeztetik a szerzőt, amelynek eredményeképpen megszületik egy olyan mű, melynek címe mindenki számára elárulja miről is szól ez a film. Rómeó és Júlia. Dráma ez, komikával keverve, no meg persze Shakespeare-el, aki e film főszereplője, és határtalanul szerelmes lesz. Mindezt azért mondom, mert az úr életrajzáról nem lehet sokat tudni, így tökéletes arra, hogy egy érdekes, kitalált történetet írjanak köréje. Vedd elő a mestert, és egyenes út vezet a sikerhez. (Jelen esetben az Oscarig!)
Milyen is a film? Nem rossz. Sőt, jónak is lehetne nevezni. Erre ad okot a nagyszerű színészi munka a Shakespeare idézetek ügyes becsempészése, a csodálatos kosztüm és szelíd humor, amely senkit nem késztet hatalmas, székről lefordulós röhögésre. Ennek oka sokszor lehet az előbb említett idézeteknek az eredeti műből való ismeretének a hiánya. De akkor mi is a probléma ezzel a filmmel? Csak annyi, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez legyen a múlt év legjobb filmje. Amikor megnéztem ezt a filmet, még csak a Golden Globe gálán voltunk túl, és már ekkor meglepődtem az ott elért eredményen, nem kevésbé az Oscar jelölése, de a végeredmény teljesen letaglózott. Megmondom őszintén, nem túl sokat lehet írni erről a filmről. Egy hölgy társaságában mindenképpen élvezetes film, egyedül kissé fájdalmas, de legalább eléri azt, hogy többen elolvassák a film alapjául szolgáló remekművet. (Nekem most sikerült kb. ötödször.)
Megjegyzések