Roberto Benigni leírhatatlan örömmel mászott fel a székre, majd hatalmas ugrásokkal közelítette meg a mikrofont. És ekkor még nem tudta, hogy övé a legjobb férfiszínész díja is. Egy olasz férfi készített egy filmet, és meghódította a világot. Meg kell mondanom őszintén, joggal. Az utóbbi idők legjobb filmjét játsszák mostanában a magyar mozik. Kinek kell Hollywood, ha egy alacsony, nem túl szép olasz fickó huncut mosollyal nézi a „meztelen férfi” díjazottait? Ő már tudja, amire a filmet megnézve mi is rájövünk, hogy az igazi nyertes: Roberto Benigni.Olaszország a háború előtt és a háborúban. Egy férfi meghódít egy asszonyt, és megóvja gyermekét a haláltáborban. Mert a férfi zsidó. Mert a férfi szereti gyermekét, és szereti a feleségét. A férfi nem a saját életéért küzd, hanem szeretteiért. Nincsen könnyű dolga, de ragaszkodik ahhoz, hogy fia azt higgye, a haláltábor csak egy játék, amelynek nyertesei egy igaz élő tankot kapnak jutalmul. Nehéz viccesnek és szórakoztatónak maradni egy ilyen helyen, és megóvni egy gyermeket attól, hogy észrevegye mindazt a szörnyűséget, ami körülöttük zajlik.
Most sokan mondhatják, hogy megint egy film a haláltáborokról, persze, hogy jutalmazzák. Amerika imádja és sajnálja a zsidókat; egyértelmű volt a választás a Schindler esetében is. Igen, ez a film ugyanarról szól. Azonban ez a film európai. Ez a film nem kesereg, mert a főszereplő sem kesereg soha a sorsán. (Hatalmas az a jelenet, amikor a főszereplőnek (egy zsidónak) kell az ifjúságnak előadást tartania a faji felsőbbrendűségről.) A film nem sír, csak a nézők között távoznak többen könnyes szemekkel. a férfi küzdeni akar, és soha nem adja fel a reményt. Sajnos nincs elég hely az újságban amely elég lenne, hogy elmondjam milyen is ez a film. Ezt a filmet látni kell, mert az élet szép!!!
Egy ismerősöm így fogalmazott erről a filmről: „Ez a film nem érdemelte meg az Oscart, mert azt mostanában csak a rossz filmeknek adják.”
Megjegyzések