Didaktikai alapelvek - Rendszeresség és fokozatosság elve

Nos, igen, nem kapkodom el dolgokat. A didaktikai alapelvek részletezést folytatom. Az ok és az első témába vágó írás (Tudományosság és szakszerűség elve) már olvasható volt, a linkekkel lehet felelevenítani. Persze jelen írásban részletezett elvről is lehet olvasni, ehhez csak görgetni kell picit.

"Talán az egyik legfontosabb alapelv, hiszen az oktatást és képzést előre tervezni kell. A terv pedig rendszerességet kíván. Bővebben tehát:

• Szükséges a képzési tartalom áttekinthető, logikus rendszerbe foglalása: Fontos, hogy nagy figyelmet fordítsunk az alapvető, lényeges elemekre, és ezek köré csoportosítsuk a kevésbé fontos, esetlegesen érdeklődést felkeltő mellék anyagokat. A tények, jelenségek, általános tételek oktatásakor bizonyos sorrendet kell betartanunk. A virtuális egyetemen a hallgató saját maga dönti el, hogy az adott tananyagot milyen ütemben, és az adott témák között milyen sorrendben sajátítja el, azonban az oktatóanyag kialakításakor úgy kell elosztani a témaköröket, hogy azokon érvényesüljön a fokozatosság. Például tartalomjegyzék segítségével, amely rendszerezi a tananyagot, de bármelyik pontját elérheti a diák. Természetesen minél fentebb vagyunk a tartalom hierarchián annál alapvetőbb fogalmakkal, és minél mélyebben, annál specifikusabb anyaggal találkozhatunk. Ennek a rendszernek az előnye az, hogy figyelembe veszi az egyes hallgatók előképzettségét.
• A tantárgyi rendszer és az egyes tantárgyak logikus felépítése: A rendszer megalkotásakor figyelembe kell venni, hogy ha a tanulás folyamatában rendszer van, akkor az a tanuló tudását is befolyásolja. Ha a diák valamilyen logikai rendszerben sajátítja el az adott tantárgy ismereteit, akkor később önállóan tud vele rendelkezni. Korábban már említettük, hogy az egyes egymásra épülő tananyagok között a rendszer csak akkor engedi az átjárást, ha a tanuló már tanúbizonyságát tette annak, hogy megfelelő alapismeretekkel rendelkezik a mélyebb ismeretek megszerzéséhez.
• A tantárgyak alapját képező tudományok logikájának követése: A tudományok rendszerét fontos, ha a hallgató is átlátja. Ennek legegyszerűbb módja, ha maga a tananyag is követi annak rendszerét. Fontos például, hogy a diák lássa miért volt szükség, és hogyan alakultak ki a különböző teljesítmény növelő módszerek a processzorok működésében.

Amikor megalkotjuk az adott tananyag tantervét, figyelembe kell vennünk a fenti három pontot. Azonban ekkor nehezebb dolgunk van, mint egy valós iskola tantárgyának tantervének esetében. A virtuális egyetemen ugyanis nem hozhatunk létre kötött tantervet. Nem beszélhetünk frontális osztálymunkáról. Sokkal inkább a differenciált képzés egy speciális változatát kell elképzelnünk. Azért speciális, mert a tanár csak speciális úton képes az egyes tanulókkal személyre szabottan dolgozni (pl. e-mail segítségével egy-egy feladat megoldásakor). A tanárnak úgy kell kialakítania az oktató anyagot, hogy nem tud az egyes diákokhoz igazodni, mégis lehetőséget kell biztosítania, hogy azok egyéni tanulási ütemének, korábbi előképzettségének, képességeinek megfelelő módon legyen tálalva az oktató anyag. Ennek legegyszerűbb módja, ha az oktató program az adott témát az alapoktól a teljes mélységében tárgyalja. Ennek köszönhetően a tanuló maga dönti el, hogy kapcsolódik be a tanulásba. Természetesen, ha szükséges, akkor a próbatesztek segítségével le is mérheti jelenlegi tudásszintjét, illetve a zárótesztek helyes megoldásával érheti el az adott témára épülő ismereteket."

Jól látszik, hogy a szakdolgozat írásakor már érződtek azoknak a szemléletmódoknak a megjelenése (differenciáltság, tartalomháló), amelyek ugyan napjainkig sem tudtak teljes egészében megvalósulni, de az elméleti e-learning már régen túl lépett rajtuk. Már ekkor is észlelhető volt, hogy az ismeretanyag a tanulási környezetben olyan szerteágazó, hogy azt rendezni, összegezni kell. Ez a feladat akkori szemléletem szerint azonban még mindig a tanár irányítása mellett zajlik. Századeleji fejemmel még úgy láttam, van a tanár és vannak a tanulók, a tanár pedig majd jól megmondja a frankót, és a diák azt elhiszi, magáévá teszi. Ebbe a folyamatba pedig a tanulónak nincs beleszólása. Tehát semmi nem érvényesül a 2.0-ás elvekből. Ugyan, az elv fontos, és tényleg a tanár kezében van az, az ismeret amivel az elv szerint rendszerezheti az ismeretanyagot. Ám ez nem egyszerű tartalomjegyzékek szerkesztéséből áll. Sokkal inkább eszközök és lehetőségek biztosításából, illetve különböző fórumok (és nem csak a webes értelembe vett fórumokat ideértve) moderálásából. Nem előre kész komplex oktatóanyagokat kell kialakítani (legalábbis a mai fejemmel így gondolom), sokkal inkább sokrétű eszközkészletet kell nyújtani, és a kitűzött célként meghatározott elsajátítandó ismeretanyag áramlást menedzselni.