(Korábban már lement itt egy sorozat - 1, 2, 3, 4 - amely az ezredfordulón még főiskolás koromban írt integrációhoz kapcsolódó interjúmat tartalmazta a főiskola főtitkárával. Most jöjjön a folytatás, amelyben a főiskola legelső igazgatójával elevenítettük fel a múltat.)
Iskolánk mai formáját, életét nagymértékben meghatározza a múlt. A múlt, amelynek hatása leginkább az idei többszörös Jubileumban kerül a felszínre. Úgy gondoltuk, csatlakozunk a megemlékezéshez, és megpróbáljuk feltárni előttetek a múltat. Segítségül hívtuk Dr. Angyal Béla urat, főiskolánk első főigazgatóját, és megkértük, meséljen nekünk azokról a régi időkről.
A tanár úr vezetése alatt jött létre a főiskola. Milyen előzményekkel járt ez az alapítás?
Egyetemi adjunktus voltam, amikor a Kohó és Gépipari Minisztérium 1966-ban megbízott az iskola vezetésével. Akkoriban még felsőfokú Gépipari Technikus működött az épületben, de két évfolyamon még középfokú technikus képzés is folyt. A következő években ez a két évfolyam kifutott, így már csak felsőfokú Gépipari Technikum működött az épületben.
Ez az időszak nagyon bonyolult feladatot és körülményt jelentett, hiszen az akkor megszűnő középfokú technikum tantestületét el kellet helyezni. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a Kohó és Gépipari Minisztérium segítségével más iskolába való elhelyezéssel, részben nyugdíjazással, részben pedig néhány kollégát átvettünk a felsőfokú technikumba oktatónak. Ez utóbbi is problémás volt, hiszen az akkori felsőfokú technikum tanárainak a fizetése, lehetőségei szerényebbek voltak, mint a középiskolai tanári fizetések, lehetőségek.
Ebben az időszakban már teljesen egyértelműen megszületett, hogy a felsőfokú műszaki technikumok egy része mindenképpen főiskolává fog alakulni. A gondot csak az jelentette, hogy több ilyen technikum működött, mint amennyi minisztérium volt, ugyanis ahány minisztérium működött, annyi főiskola megszervezését tűzték ki célul. Tehát egy eléggé heterogén felállás volt a magyar felsőoktatásnak ezen a területén. Mindezek ellenére 1966-ban eldőlt, hogy a főiskolává válás szervezését erősen meg kell indítani, és belátható időn belül főiskolák szerveződnek.
Milyen feladatokkal kellett megküzdeni a főiskola megalapítása során?
Feladataink között szerepelt a tantervek átdolgozása, olyan célirányosan, hogy a főiskolai képzést képesek legyenek kielégíteni. Tantervet készítettünk már 1961-ben a Kohó és Gépipari Minisztérium szervezésével az akkori felsőfokú technikum számára. Abban én, mint egyetemi oktató részt vettem, tehát – most már, mint az iskola vezetője – nem volt tőlem idegen a dolog, mert teljesen ismertem az akkori intézmény tantervét. Erre a tervre építve készítettük el az iskola tantervét, amelyet 1979-re be is fejeztünk.
Ebben a tantervben és egyben felsőbb hatóságok rendelkezése értelmében is körvonalazódott, hogy mi legyen a főiskola képzési célja: Olyan műszaki szakemberek képzése volt a cél, akik egy termelő-üzemben, üzem ellátására, üzemvitelére kapnak üzemmérnöki oklevelet.
Az volt az elképzelés, hogy elsődlegesen a gyártás területére kapjanak képzettséget az itt végzett hallgatók, műszaki szakemberek. Továbbá kapjanak olyan végzettséget is – ezek voltak az akkori üzemszervezők – akik a termelésszervezéssel foglalkoztak. Majd ennek az üzemnek a kiszolgálását, a gépek karbantartását, az egész üzem vezetését, illetve az üzem ellátását végezzék az ún. általános gépész szakos hallgatók. Tehát ebben máris benne van az a három részterület, amely egy termelőüzem kiszolgálását megcélozta: a technológus, a termelésszervező és a gépész.
Amint látható, készen álltak a tantervek, de már készen álltak azok az alapvető tanszékek is, amelyek a szakra közvetlenül szervezett feladatokat ellátták. Tantestületi vonatkozásban természetszerűen még szerényebben álltuk, de ezek a tanszékek a maguk ismeretségi területeik alapján egyetemekről, más területekről, üzemekből meghívtak olyan óraadókat, akik a maguk területén korábban i már nagy ipari, oktatási tapasztalatokkal rendelkeztek. Tehát ilyen vonatkozásban az iskola oktatói színvonala megfelelőnek bizonyult, amely biztonságosan szolgálta az akkori üzemmérnök képzést.
Feladataink közé tartozott még, hogy minden tanszéknek az oktatáshoz szükséges laboratóriumot meg kellett szervezni. Nagyon sok eszközt a Kohó és Gépipari Minisztériumhoz tartozó üzemekből és gyárakból kaptunk. Így részben alig használt, részben pedig új műszereket kaptunk. Ezekkel az eszközökkel beindulhatott a főiskolán egy megfelelő, jó színvonalú kutatási, műszaki fejlesztési tevékenység is, melyet a szakmai termelővállalatoktól kaptunk, természetesen finanszírozásra. Mindezen felül sikeresen be tudtunk kapcsolódni országos cégprogramokba is. Ezek tízmilliós nagyságrendű cégprogramok voltak, amelyekből jelentős milliókat lehetett a főiskolán belül új műszerek, új eszközök beszerzésére fordítani.
A főiskola külsejét tekintve, mennyire nézett ki másképpen az akkori épület, mint a jelenlegi?
A főiskolán belül még működött egy Malomipari Technikum, de működött egy Autóközlekedési Kutató intézmény is. Szerencsénk volt, mert az akkori minisztérium közreműködésével ezeket a területeket meg tudtuk vásárolni, így ezek a területek felszabadultak a főiskola számára. Ez adott egy lehetőséget arra, hogy ebben a házban megfelelően tudjunk terjeszkedni. Már célba vette a minisztérium, hogy kapunk egy emelet ráépítési lehetőséget, ez sajnos az akkori anyagi körülmények miatt (azzal indokolva, hogy a vidéki főiskoláknak kell a pénz) meghiúsult.
Az udvaron annak idején egy lepény épület volt, és azt követően lebontottuk, és az így nyert napos területet igyekeztünk sportolási tevékenységre fordítani. Lassacskán tehát azok a helységek, amelyek az oktatást biztosították, kialakultak.
Iskolánk mai formáját, életét nagymértékben meghatározza a múlt. A múlt, amelynek hatása leginkább az idei többszörös Jubileumban kerül a felszínre. Úgy gondoltuk, csatlakozunk a megemlékezéshez, és megpróbáljuk feltárni előttetek a múltat. Segítségül hívtuk Dr. Angyal Béla urat, főiskolánk első főigazgatóját, és megkértük, meséljen nekünk azokról a régi időkről.
A tanár úr vezetése alatt jött létre a főiskola. Milyen előzményekkel járt ez az alapítás?Egyetemi adjunktus voltam, amikor a Kohó és Gépipari Minisztérium 1966-ban megbízott az iskola vezetésével. Akkoriban még felsőfokú Gépipari Technikus működött az épületben, de két évfolyamon még középfokú technikus képzés is folyt. A következő években ez a két évfolyam kifutott, így már csak felsőfokú Gépipari Technikum működött az épületben.
Ez az időszak nagyon bonyolult feladatot és körülményt jelentett, hiszen az akkor megszűnő középfokú technikum tantestületét el kellet helyezni. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a Kohó és Gépipari Minisztérium segítségével más iskolába való elhelyezéssel, részben nyugdíjazással, részben pedig néhány kollégát átvettünk a felsőfokú technikumba oktatónak. Ez utóbbi is problémás volt, hiszen az akkori felsőfokú technikum tanárainak a fizetése, lehetőségei szerényebbek voltak, mint a középiskolai tanári fizetések, lehetőségek.
Ebben az időszakban már teljesen egyértelműen megszületett, hogy a felsőfokú műszaki technikumok egy része mindenképpen főiskolává fog alakulni. A gondot csak az jelentette, hogy több ilyen technikum működött, mint amennyi minisztérium volt, ugyanis ahány minisztérium működött, annyi főiskola megszervezését tűzték ki célul. Tehát egy eléggé heterogén felállás volt a magyar felsőoktatásnak ezen a területén. Mindezek ellenére 1966-ban eldőlt, hogy a főiskolává válás szervezését erősen meg kell indítani, és belátható időn belül főiskolák szerveződnek.
Milyen feladatokkal kellett megküzdeni a főiskola megalapítása során?
Feladataink között szerepelt a tantervek átdolgozása, olyan célirányosan, hogy a főiskolai képzést képesek legyenek kielégíteni. Tantervet készítettünk már 1961-ben a Kohó és Gépipari Minisztérium szervezésével az akkori felsőfokú technikum számára. Abban én, mint egyetemi oktató részt vettem, tehát – most már, mint az iskola vezetője – nem volt tőlem idegen a dolog, mert teljesen ismertem az akkori intézmény tantervét. Erre a tervre építve készítettük el az iskola tantervét, amelyet 1979-re be is fejeztünk.
Ebben a tantervben és egyben felsőbb hatóságok rendelkezése értelmében is körvonalazódott, hogy mi legyen a főiskola képzési célja: Olyan műszaki szakemberek képzése volt a cél, akik egy termelő-üzemben, üzem ellátására, üzemvitelére kapnak üzemmérnöki oklevelet.
Az volt az elképzelés, hogy elsődlegesen a gyártás területére kapjanak képzettséget az itt végzett hallgatók, műszaki szakemberek. Továbbá kapjanak olyan végzettséget is – ezek voltak az akkori üzemszervezők – akik a termelésszervezéssel foglalkoztak. Majd ennek az üzemnek a kiszolgálását, a gépek karbantartását, az egész üzem vezetését, illetve az üzem ellátását végezzék az ún. általános gépész szakos hallgatók. Tehát ebben máris benne van az a három részterület, amely egy termelőüzem kiszolgálását megcélozta: a technológus, a termelésszervező és a gépész.Amint látható, készen álltak a tantervek, de már készen álltak azok az alapvető tanszékek is, amelyek a szakra közvetlenül szervezett feladatokat ellátták. Tantestületi vonatkozásban természetszerűen még szerényebben álltuk, de ezek a tanszékek a maguk ismeretségi területeik alapján egyetemekről, más területekről, üzemekből meghívtak olyan óraadókat, akik a maguk területén korábban i már nagy ipari, oktatási tapasztalatokkal rendelkeztek. Tehát ilyen vonatkozásban az iskola oktatói színvonala megfelelőnek bizonyult, amely biztonságosan szolgálta az akkori üzemmérnök képzést.
Feladataink közé tartozott még, hogy minden tanszéknek az oktatáshoz szükséges laboratóriumot meg kellett szervezni. Nagyon sok eszközt a Kohó és Gépipari Minisztériumhoz tartozó üzemekből és gyárakból kaptunk. Így részben alig használt, részben pedig új műszereket kaptunk. Ezekkel az eszközökkel beindulhatott a főiskolán egy megfelelő, jó színvonalú kutatási, műszaki fejlesztési tevékenység is, melyet a szakmai termelővállalatoktól kaptunk, természetesen finanszírozásra. Mindezen felül sikeresen be tudtunk kapcsolódni országos cégprogramokba is. Ezek tízmilliós nagyságrendű cégprogramok voltak, amelyekből jelentős milliókat lehetett a főiskolán belül új műszerek, új eszközök beszerzésére fordítani.
A főiskola külsejét tekintve, mennyire nézett ki másképpen az akkori épület, mint a jelenlegi?
A főiskolán belül még működött egy Malomipari Technikum, de működött egy Autóközlekedési Kutató intézmény is. Szerencsénk volt, mert az akkori minisztérium közreműködésével ezeket a területeket meg tudtuk vásárolni, így ezek a területek felszabadultak a főiskola számára. Ez adott egy lehetőséget arra, hogy ebben a házban megfelelően tudjunk terjeszkedni. Már célba vette a minisztérium, hogy kapunk egy emelet ráépítési lehetőséget, ez sajnos az akkori anyagi körülmények miatt (azzal indokolva, hogy a vidéki főiskoláknak kell a pénz) meghiúsult.
Az udvaron annak idején egy lepény épület volt, és azt követően lebontottuk, és az így nyert napos területet igyekeztünk sportolási tevékenységre fordítani. Lassacskán tehát azok a helységek, amelyek az oktatást biztosították, kialakultak.
Megjegyzések