Hava tegyem a lában? – ez itt most a kérdés. Furcsa, de a multiplex mozikban általában kényelmesen el szoktam férni, de ez itt most valahogy nem megy. Igen! Na, most? Nem, ez így is kényelmetlen. Egyébként a hátam is lekezdett fájni. Ja, persze, ha a filmet figyelném. Okos gondolat, de ez a tevékenység most valahogy nem megy. Eltelt egy óra a filmből, és nem történt semmi. Ne feledjük, Spielberg ekkor már partra szállt Normandiában. (Persze az a film is csak addig ért valamit.) De ami itt történik, azt a következőképpen lehetne leírni: végy egy színészt, aki rettentő mélyen bele tud nézni a kamerába (bármilyen szögből is filmezed), és helyezd pálmafák közé, majd egy hajóra, és dobj bele annyi demagóg, elcsépelt dumát, amennyit csak hallottál a háborúról. (Ezek egyébként végigkísérik a filmet.) De fel a székben, most talán történik valami. Patraszállás (nem történik semmi, és a feszültség is hiányzik, pedig ide az kellene). Menetelés (semmi, semmi, semmi…). Hulla (végre valami, ami való...