
Röviden ennyi, de lássuk hosszabban is:
Nagy rajongója voltam, és vagyok máig Jones professzor kalandjainak. Az első részt imádom, a másodikat kedvelem, a harmadikat pedig a tökéletes epizódnak tartom. A nyár elején pedig megérkezett a negyedik epizód, amelyet sajnos csak most volt módom megtekinteni. Értelemszerűen a korábbi részek elkészülte és ez között eltelt pár év, így valahogyan ezt is meg kellett oldani a történet vezetésben, hiszen digitális technika ide, digitális technika oda, Jones professzor bizony megöregedett. Szerencsére a forgatókönyv jóérzéssel nyúlt ehhez, és a történések időpontját át is helyezte a hidegháborús érába. Van is rendesen kikacsintás, beszólás a korszak atomrettegésének, és persze maga az atom is megjelenik. Aztán a történet szép lassan beindul, és ugyan bőven lesz logikátlan jelenet, de ezekkel nem szabad foglalkozunk, hiszen az elejét követően az Indy-hangulat végre újra tökéletes lesz. Sőt! Kicsit olyan, mintha önmagát parodizálná. Mintha ez az Indy film az Indy filmek szolid paródiája lenne. Aztán eljön a film vége, és bizony sóhajtozni fogunk. Nem is az idegenekkel (jaj, most elszóltam magam?) van a baj, hanem azzal, ahogyan azt megvalósították.


Megjegyzések