A mozimaraton sorozatot pedig mi mással is zárhatnám, mint a nyár szenzációjával. Anyám, ez a Mamma Mia! Amikor először megláttam a plakátot, akkor bizony fogtam a fejem. Ez annyira rossz lehet, hogy majd ha tévében adják, talán megnézem. Aztán megjelentek az első kritikák, és rendesen rácsodálkoztam. Rendben, egyik sem dicsérte az egekbe a filmet, de egyáltalán nem kapott rossz kritikákat, sőt! Aztán a menyasszonyok (ki mások is képesek a férfiembert rávenni különösebbnél különösebb dolgokra?), az enyém és öcsémé, kifundálták, legyen egy nagy kajálás, majd mozi. Gondoltam, lássuk, mi rossz sülhet ki a dologból?Jelentem, semmi rossz. A pizza is finom volt, de ez a film egyszerűen fantasztikus! Igazi nyári szórakozás, amelyet télen újra elő lehet venni, hogy egy kis vidámságot, és meleget, nyarat hozzon majd a nappalinkban (persze, csak amint megjelenik DVD formátumban).
Az embere azt hinné, erre csak a szüleink lesznek kíváncsiak, hiszen ABBA slágerekért ők rajonganak, de ez óriási tévedés. Valahogy ezek a slágerek örök érvényűek. Nagyszerűen szólnak a filmben, amelyben többet énekelnek, mint beszélnek. Persze a dalokat át kellett hangszerelni, hogy picit másképpen szóljanak, de azok bizony nagyon is jól szólnak. Ugyanakkor nagyszerű az illesztésük. Talán csak egyetlen dal volt, ami nem passzolt, az is inkább a hátérben szólt, és ott sem sokáig. A moziban nagyon jó volt, hogy a dalokat feliratozták, és meghagyták az eredeti színészek hangját a dalok alatt. Apropó, színészek. Kedvesek, bájosak, szerethetőek. Nem baj, hogy nem mindegyiküknek van hangja az énekléshez (itt leginkább Pierce Brosnan-ra gondolok). Sőt, pont ettől is jó. Ettől lesznek még szerethetőbbek. Maryl Streep-et legutóbb az Ördög Pradát viselben és a Kiadatásban láttam. Nos, ez teljesen más szerep, de hát, ettől nagyszerű színésznő ő. A pasik is csúcsok: a már említett Brosnan mint elegáns úriember (apró kikacsintással), Colin Firt a maga angol, picit szerencsétlen, jólelkű pasi (homo)bájával, és Stellan Skarsgard, akinek neve nem annyira ismerős gondolom, pedig adatlapján megnézve, jelentős filmekben szerepelt, nos, ő a vagány világkalandor szerepében hódit. A csajok sem illenek kevésbé a filmbe: Christine Baranski és Julie Walters ügyesen bolondoznak a szerepükben. A fiatalok pedig pont olyanok, amilyennek a rendező akarta: babaarcúak, fiatalok, mosolyognak, és jól mutatnak a vásznon.
A történetet nem kell elemezni. Ez nem egy dráma, mély tartalommal. Ez egy szórakoztató film, amely azért készült, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Élvezzük a napsütést, a vidámságot, a görög szigetvilág látványát, a tenger kékjét és a zenét. A hangulat meg elragad, és három hétre való jókedvvel jövünk ki a moziból. Szóval ezért nagyszerű ez a film! Súlyos depresszió ellen ajánlott :)
Megjegyzések
Először is a férfiak: Végre az unalomig imádott szépfiúk közül kettőn is tudtam hatalmasat nevetni.
Ebből a filmből nem csak azt tudhatjuk meg, hogy a magát lassan szappanoperává kinövő James Bond sorozat producerei miért nem fontolgatták soha sem, hogy musical-elemekkel fűszerezzék a keményen akcióorientált filmeket (legalábbis Brosnan idejében). Ehelyett azzal tették kedvenc 007-esünket emberközelibbé, hogy a 6.1-es verzió már néha megkarcolódik. Részemről sokkal emberibb lett volna, ha énekel. Az, aki nem így gondolja, nézze meg ezt a Mamma Mia-t!
Ezen felül a kis kedvenc angil urifiú, Colin Firt is végre nem egy hős szerelmes szerepében tetszeleg a végén, hanem, ha szabad így írnom, egy homo-homo sapiens sapiens Melegszívű ölelésével zárja a végjelenetet. Ami akkor humoros, ha mellé párosítjuk a mellettünk ülő hölgysereg döbbent hörgését a jelenetet látva.
Másodszor is a nők: Mindegyik csodálatos, legalábbis az idősebbek közül. Ezzel semmilyen beteges vonzódást nem akartam világra hozni, egyedül csak abbéli tetszésemet, hogy a barbie-k között üde színfoltként tűnnek föl a Mamma-k. A három garcia három klisés figurája (a hebehurgya, a tüskés és a kacér) nem különösebben okoz gondot. Sőt kifejezetten kellemes csalódás. Különösen Meril Streep-nek áll jól a kelekótya farmerlány görög megfelelője.
Harmadszor: a végjáték utáni végjáték, vagyis a szokásosnál is szórakoztatóbb stáblista mellé illesztett kis videócska pedig legalább 50%-al feldobja a film értékelését.
Egy szóval, ha családi szórakozásra vágyik valaki, akkor bátran ajánlom ezt a filmet, mert bízva állíthatom, hogy a stílus gyöngyszemével találja magát majd szemben a mozivásznon.