Nem ma történt, de volt közvetlen kollégám (mára az ismerős státuszba került, bár vannak közös projektjeink :) ), a hasznald.hu oldal blog részében feltette a kérdést, ki mit ért e-learning alatt. Egy másik volt közvetlen kollégám, aki azóta szintén státuszt váltott (na, jó, egyszerre változtattunk ezen a státuszon) ebben a témában már kifejtette a véleményét az általa vezetett blog oldalon, és itt is olvashatunk egy összefoglaló írást ebben a témában, bár ez utóbbi blog írója mostanság meglehetősen pesszimista hangulatban van oktatás témakörben.Ideje volt már, hogy saját gondolataimat is leírhassam ezzel kapcsolatosan. Mindamellett mindenképpen le kell szögeznem, hogy megérte kivárni, hiszen azzal, hogy mások már sok mindent leírtak, megkímélték a billentyűzetem gombjai alatt rejtőző rugókat (vagy egyéb alkatrészeket, amelyek mindúttal visszalökik a műanyag kiskockákat az alapértelmezett pozíciójukba) az idő előtti elöregedéstől, hiszen több olyan témát már megemlítenek, amely eme fogalom definiáláshoz elengedhetetlen, illetve tökéletesen kifejtik azokat a kategóriákat, melyekről nekem már nem kell magyarázatokat gépelnem.
E, mint Elektromos
Valamikor a 90-es évek közepének elején hallottam először egy szót, amely egy létező angol szót egészített ki ezzel az egyetlen betűvel és a hozzá kapcsolódó kötőjellel: e-business. A dolog lényege nem volt más, mint a „kereskedelmet vigyük át elektronikus alapokra”, ahol a felhasznált eszközök elektronikusak, azaz különböző informatikai eszközöket használjunk, az adatok és információs elemek pedig legyenek elektronikus jelekkel leírható informatikai adathalmazok és tárak összessége.
Nincs ez másképpen az oktatási-tanulási folyamattal sem. Illesszük elé az „e” betűt, és használjunk elektronikus alapokat az ismeretek közlésében, továbbításában. Ezek az ismeretek pedig, melyek az oktató és az oktatott (tanuló) áramolnak, olyan új információkkal szolgálnak, melyek elengedhetetlenek a folyamat szervezéséhez. Tehát az e-learning nem más, mint olyan oktatási forma, amelyben a tanár, a tanuló és a szervező közös kommunikációs eszköze elektronikus alapokon nyugszik, azaz többnyire valamilyen számítástechnikai eszköz. (Ez az eszköz lehet egy LMS is, de akár egy optikai tárolón tárolt multimédiás program is)
E, mint [i:], azaz I, tehát információ és információs technológia
Hiszen mi másról is szólna az oktatás? Információátadásról, az információátadás során keletkezett információbázisok rendszerezésének információjáról, a kapott információk felhasználásának módjának információjáról. Fejlesztésről, meg képességekről és persze készségekről, amelyek módszere az információra építkeznek. De ott vannak még azok az információk, amelyek a folyamat közben generálódnak, hogy aztán további információkká alakuljanak, vagy újabb információkat képezzenek. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy információs társadalomban élünk. Az információra lassan nagyobb szükségünk van, mint a kenyérre a sarki boltból, vagy a reggeli felesre a másik sarkon álló csempézett támasztóból.A tanítási-tanulási folyamat során információk százai között kell bogarásznunk a folyamatban betöltött szerepünktől függetlenül, amelyben az információs technológiák segítenek. Mindegy, hogy az információs közegben passzívan (elolvasunk egy blog bejegyzést) vagy aktívan (reagálunk a bejegyzésre, esetleg magunk írjuk (szerezzük, szerkesztjük) a bejegyzést) mindenképpen a részesévé válunk. Az e-learning tehát nem más, mint a tanítási-tanulási folyamat átültetése az információs rendszerek világába.
Kommunikáció hatalma térben és időben
A mai világban az, amit nem kommunikálnak, az nem is létezik. A kommunikáció ereje óriási. A web2 segítségével az információhoz jutás lehetősége a passzív szerepből beemelt mindenkit az aktívan közreműködő közegbe. Ebben persze nincs semmi különös, hiszen mindennapi lételemünk a kommunikációhoz való ragaszkodás, amelyben a technológiai fejlődés bőséges eszközökkel támogat mindannyinkat, egyre nagyobb munkát adva a pszichológusoknak (hiszen azt már régen tudjuk, mit jelentenek a hagyományos önkifejezési eszközök, de a hagyományos szó mögött megbúvó eszközök legrégebbije is egy-két éve még újdonságnak számított, és ez az idő egyre csak csökken).
Emlékszem, annak idején megtanultuk a tanárszakon, hogy a tanár-diák kommunikáció mennyire fontos. Ezt leginkább a frontális osztálymunka környezetben hangsúlyozták, pedig a kommunikáció nem csak ott nyilvánul meg. Gondoljunk csak a tankönyvek nyelvezetére, szerkezetére, tartalmára, tördelésére, megjelenésére (igen, már a papír anyaga is számít!), de nem szabad elfeledkeznünk a szakkörök, diákmunkák, csoportos feladatok, házi feladatok, dolgozatjavítások kommunikációjáról sem. (Az előbbi felsorolás természetesen nem egy véges lista, bőven felfűzhetőek még rá elemek…)Miért lenne ez tehát másképpen az e-sitett környezetben? És itt a környezeten van a hangsúly, hiszen olyan kommunikációról van szó, amely a hagyományos képzési formák térhez kötött kommunikációjában a tér fogalmát kitágítja. (Sokak nézetével ellentétesen, az idősíkon nincs változás, maximum eme képzési forma kommunikációja időben eltérő volumenekben történik meg.) A kommunikációs tér pedig a virtuális világban addig terjed, ameddig eltalálunk benne. Addig terjed, amíg az egyes információs tudástárak, keresztlinkelések vezetnek, ameddig a fizikális világban létező szociális hálózatunktól eltérő (bár átfedéssel rendelkező) virtuális ismeretségi körünk terjed. Ez lehet általunk gerjesztett, vagy olyan, amelybe mi lettünk belegerjesztve. Gondoljunk csak a szakmai fórumokra, tutoriálokra, virtuális szakkörökre, wiki és blog felületekre, virtuális tantermekre, csevegő eszközökre… (A pontpontpont részbe mindenki gondolhat még nagyon sok mindent. Talán, majd egyszer sorra vesszem ezeket :) )
Kijelentem tehát, hogy az e-learning az oktatási folyamat (benne mindhárom korábban említett szereplővel) olyan kommunikációs eszköze, módszere, amelyben a kommunikáció tere a fizikális teret kiterjeszti a virtuális közegre, és így a szociális és információs hálózatok segítségével létrehozza az egyén saját testre szabott információs és tudásbázisát.
Motivált módszertanok
A fentebbi kijelentéssel pedig eljutottam a kedvenc tanárszakos szavaimhoz, a motivációhoz és a módszerhez. Sokan túlmisztifikálják az e-learning fogalmát. Reformokról és óriási újdonságokról beszélnek. Pedig a pedagógia alapjai nem változtak. Az ismeret átadási és elsajátítási folyamatban ugyanazok a szabályok érvényesek, mint amelyek már ismeretesek voltak az őskorban is. Az eszközök lettek mások. Megjelentek új eszközök, új társadalmi környezetek, amelyekhez alkalmazkodni kellett, és a régi ismereteket a megváltozott körülményekhez kell/kellett igazítani, kialakítva ezáltal új, hangzatos módszertanokat, amelyek sokszor nem mások, mint a régről ismert pedagógia újracsomagolása. Persze ezt az újracsomagolást nem kell egyből negatívan érteni. Sokkal inkább úgy, lássuk, itt egy új eszköz, új kommunikációs csatorna, új információs közeg, miként tudnám ezt felhasználni a képzés során? Persze, ezeket nem elég használni, a befogadó közeget (tanulót) meg is kell tanítani arra, képes legyen ezt befogadni, élni tudjon az új lehetőségekkel, sőt, ha lehetséges saját maga fejlessze tovább. Az e-learning tehát egy olyan képzési módszertan, amely az információs társadalmunkra épít, annak eszközeit használja.Fakardtól a WII-ig
Ha pedig eszköz, akkor használjuk. Nem kell megijedni tőle, nem bánt. Élni kell a lehetőséggel. A képzésbe be kell illeszteni, ahogyan a fakardot is beillesztették elődeink a vívásoktatásba, úgy az e-learning által nyújtott eszközök, képzési formákat is be lehet és kell illeszteni. Akár két konzultáció, egy előadás, és három gyakorlat közé. Akár elő, akár utó tanulmányokhoz. És még rengeteg helyen keverhető, összemosható a dolog, hogy az angolok által olyannyira kedvelt betűelőtagokat használva az egyszerű learning-hez hozzáadva az „e”, az „m” és még ki tudja milyen változatokat, megkapjuk a b-learninget, azaz a blended learning fogalmát, melyet csak azért is leírok magyarul: kevert oktatási forma.
Hupsz, mégiscsak eléggé elkoptattam a billentyűket…
Megjegyzések