Központi szívatás, avagy egy dolgozat, s pár gondolat

(Annak idején azt írtam, néhanapján. Nos, ez a néhai nap éppen most érkezett el. Következzen hát életem második cikke, amelyet még mindig az UMSZKI diákújságában publikáltam. Ez az írás már nem aratott akkora visszhangot, pedig ügyes húzással, rögtön a legelején felvezetésként, a korábbi cikk keltette hullámokat próbálja meglovagolni, sőt, Pistike is visszatér, bár nincs a szövegben akkora szerepe. Ugyanakkor szerintem ez az írás sokkal tanárpukkasztóbb, bár megfigyelhető, hogy ügyesen lavíroznak a sorok az eddig és ne tovább határán, hiszen amikor már majdnem sok lenne, akkor visszatáncol, úgy tesz, mintha a másik oldalról is megvizsgálná a dolgokat, persze nem merül el annyira mélyen, hiszen a célközönség tetszését el kell nyerni. A lezárás és végkövetkeztetés is ilyen: Jó, rendben, ne keltsünk felesleges feszültséget. Hiába, mindig kell egy írás, amiről lehet beszélni…)

Hát, ez jól sikerült, mondhatom. Az ember ír egy cikket, aztán mindenki arról beszél. Mindenesetre köszönöm mindenkinek az elismerő véleményt; akinek pedig nem tetszett, annak itt jegyzem meg: Kérem, tartsa magában, uram!!! Köszönöm!

Hogy miről volt szó? A múltkori számban megjelent (ugyan kissé késet, de hát ez van) cikkről, a „Nagy átverés”-ről. Igen pozitív visszajelzéseket kaptam az írással kapcsolatban, így úgy gondoltam, folytatom. Na, nem a kiállítás bemutatását. (A múltkori sem csak arról szólt.) Más témában, de továbbra is csak iskolánk lesz a billentyűzetkoptató ok.

És itt jön a képbe ezen cikk címe. Igen, a dolgozat része. Persze nem egy egyszerű dolgozatról fog most itt szó esni. Az nem kérdés. Az van, és kész!

És ezt Pistike is tudja. Régről ismeri már ezt a szót. Ismerősen cseng a fülében. De úgy félév környékén mégis meginog benne a tudat, melyről azt hitte, megingathatatlan, s rémülten kap a fejéhez. Padtársához fordul falfehéren.
- Mit mondtak? Mi lesz két hét múlva?
- Központi dolgozat – válaszolja padtársa, de kiolvasható szeméből, ő sem tudja: mi az?

Központilag elrendelt kötelező írásbeli dolgozat?

Igen, az.

Bizonyos tantárgyakból az igazgatóság önmagától, vagy az aktuális tantárgy tanárainak kérésére megviccelheti a tisztelt nagyérdeműt egy ilyen kis apró tréfával.

Tréfa lenne hát? Nem, óh, nem! Ez a kis dolgozat közel sem egyszerű hóbort, iskolai szeszély. Véresen komoly küzdelem az osztályok között.

A fenti részt lehet komolyan és ironikusan is olvasni. Mindkét változat igaz. Értelmezhető így, vagy úgy, a lényeg ugyanaz: minden évben legalább kettő ilyet írsz, és ez biztos.

De miért? – ez itt a kérdés, ugye.

Az egész cécónak az, az értelme, hogy a különböző tanárok által tanított osztályok tudásszintje mennyiben különbözik egymástól, vagy esetleg mennyire hasonlítanak (mindegyik átlaga 2,00 és 2,05 között mozog).

Pistike is lassan megnyugodott, és fölfogta, hogy neki ezt meg kell írnia. Vagy mégsem?
A dolgozat kötelező. Kibúvó nincs alóla. Csak akkor úszod meg, ha nem veszel részt rajta. Gondolj csak bele: a tanár vagy „elfelejti”, vagy ha megírod (később, mint a többiek -> több idő van a felkészülésre), már nem központit írsz, csak egy egyszerű dolgozatot, hiszen ez a késői változat nem felel meg a központi szabályainak. Külön írtad, és lehet, nem is azt, amit a többiek. Félreértés ne essen, senkit nem akarok bujtogatni a lógásra, főleg nem azon a bizonyos dolgozatnapon. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az előző bekezdésben leírtakat a tanárok is tudják, és ha megíratják az elmaradt üres lapot - remélem senki nem szokott ilyent dolgozat gyanánt beadni, az nem lovagias… De visszatérve: Tehát, ha megírod, legyél biztos benne, hogy nehezebb dolgod lesz, mint a többieknek.

Az egész valahogy úgy zajlik, hogy a tanár bejön hétfőn, és közli, hogy: ugye tudjátok, pénteken központi lesz…

Hogy-hogy miből, hát, a féléves anyagból! … Minden, mi eddig volt. És te; te bejössz péntek nulladik órában, és végigülöd a dolgozat idejét, majd elindulsz az első órádra.

Vagyis nem sikerült túl jól. Valahogy soha nem sikerül túl jól. Csak a tanár ne írja be. De beírja. Miért ne tenné? Statisztikai adatnak szánt papírodból félévi bukás lett. Persze meg lehet írni jól is a dolgozatot, de akkor valahogy nem számít akkora jegynek, mintha másképpen sikerült volna.
Végül is, van benne valami. Csak akkor miért hallottam már tanártól is, hogy semmi szükség az egészre?

Pedig van. Addig, míg tényleg statisztikai adatként kezeli, és nem kell hajnalok hajnalán felkelnem azért, hogy megírjam. Persze, tudom, nem kötelező. De ezt már letárgyaltuk. Inkább megírom.

Megírod, hogy összevessenek téged egy másik osztállyal, akikre mindig is azt mondták, hogy ők a jobbak.

Gondolj bele! Ugyanaz a kérdés, ugyanakkor írod. Csalás nincs! De van.

A tanárod már három héttel előre tudja a válaszokat, és a hozzájuk tartozó kérdéseket is, főleg, hogy az egyik az ő agyszüleménye. Mi következik ebből: a tanár gyakoroltatja a feladatokat. Hármas fog állni a fénymásolt feladatlapon ott, ahol a táblán kettes volt. Jobb a helyzet, ha megkapod magukat a kérdéseket is. Persze úgy, hogy te ne tudj róla, hogy azok, azok amik. Hiszen a tanárra sem vet túl jó fényt, ha leszerepel az osztály. És ez már üzlet.

A segítséget persze köszönjük, arra mindig szükség van. A dolgozat maga is nagy segítség. Legalábbis azt mondják. Gondolj az érettségire! Majd meglátod az írásbelin, hogy jól jött ez a kis bemelegítő. Vagy figyelj majd föl a technikusi képesítő írása közben, és jusson eszedbe, hogy ilyen és ehhez hasonló feladatokat oldottál meg azokon a központikon, és most már egészen hozzászoktál.

Egyáltalán nem izgulsz. Az persze akkor már nem fog idetartozni, hogy most két példával több van, mint a központin volt, de itt legalább három órát adnak, hogy be is tudjam fejezni, ne kapkodjak, ne csináljak hülyeséget.

A kérdés persze megmarad: Szükség van e központi dolgozatokra?

Én – és lehet, hogy most ezzel csalódást okozok a tisztelt olvasónak – abba a táborba állnék, akik helyeslik ezeket a dolgozatokat. Tudom, az eddig leírtakból nem erre gondol bárki is; sőt, még én sem, de újra végigolvasva bepötyögött betűimet rájöttem, hogy bár mindaz igaz, amit leírtam, mégis szükség van ezekre a „kellemes” kis meglepetésekre. Talán, ha kisebb hangsúllyal tálalnák fel, most az egyszer elhagyva az ebédhez járó köretet, könnyebben menne már a dolog. Ugyan egy dolgozat eleve a fölháborító és lehetetlen dolgok netovábbja, de minkét oldal harcosait kérem, sőt, felhívom figyelmüket, hogy békében is lehet élni. Egy dolgozat nem csatabárd, melyet kiásva európai indiánnak nézhetnek.

A központi az iskola támadása a diák felé? Mondják sokan (csak kicsit más szavakkal). Nem! Egyszerű felmérő, hülyén körítve. A szükségét pedig mindenki döntse maga…

… Úgyis meg fogod írni az idén is !!!