Kora reggel volt, a nap is álmosan ébredezett. Az utcák még az ürességtől kongtak, csak a parkban ébredeztek a hajléktalanok. Úgy tűnt, kellemes nap lesz. És akkor Kovács P. János egyszer csak megjelent a Váci út és az Árpád út kereszteződésében. Na nem úgy, hogy egyszer már valamikor létezett, és csak valami furcsa erő folytán most az egyik tér vagy idő síkról egyszer csak itt termett, mint ahogyan a tudományos fantasztikus könyvekben szokás. Nem! Szó sincs itt semmi ilyesmiről.Kovács P. János azelőtt soha nem létezett. Legalábbis ez a Kovács P. János. Ugyan a telefonkönyvben fellelhetőek néhányan, akik erre a névre hallgatnak, de ez a Kovács P. János egyikükre sem hasonlít. Ugyanakkor névváltoztatás sem történt. Kovács P. János egyszerűen csak megjelent a Váci út és az Árpád út kereszteződésében. Megjelenhetett volna akár is, pl. Szabó V. Márta vagy Takáts S. István, de nem jelentek meg, így róluk most nem esik itten szó.
Kovács P. János egyszer csak ott volt, és kész! Körülnézett, majd félhangon a következő kérdést tette fel:
- Na, most mi van?
(további őrölt 1 percek)
Megjegyzések