kisvilág

"Mélyen Albion erdejében fekszik Tölgyvölgy kicsiny falucskája, melyet érintetlenül hagyott az idő múlása, és messze elkerült a fegyverek zaja. Itt élt egy fiú, és a családja. Egy fiú, aki hatalmasságról álmodott. Arról, hogy egyszer hőssé válik. Néha nemes lovagnak képzelte magát... Vagy hatalmas varázslónak. Máskor arról álmodott, hogy gonosz harcossá lesz. De minden álmában, mely a nagyságról szólt, kevés volt az erő, hogy megváltoztathassa a sorsot, mely előtte állt." Persze a történetnek nincs vége. Immár lehet folytatni magyarul. Elkészült a mű, több hónap munkája. Használja mindenki örömmel, hiszen úgy készítettük. Jó játékot! A magyarítás letölthető a Magyarítás Portál ról. ui.: Köszönet mindenkinek, aki segített, hogy elkészülhessen a nagy mű.

A wiki rendszer használata egy vállalaton belül nagyon sokrétű lehet. Segítségükkel folyamatot menedzselhetünk, blogolhatunk, dokumentumokat tárolhatunk, ezek verzióját nyomon követhetjük, egyszóval információt oszthatunk meg másokkal. Az ilyen módon felhalmozott információ viszont már tudást képvisel, rögzít és közvetít. Ez a tudás pedig kompetenciákat közvetíthet és vethet egymással szemben, amelynek eredményeképpen újabb kompetenciák is kialakulhatnak, gondoljunk csak a tapasztalat útján történő készségfejlesztésre. No, persze ez már maga az álomkategória, de a földön maradva tudásközvetítés és összevetés mindenképpen történik, amely beváltható (az egyén motiváltságától függően) készséggé is. Mindebben pedig hatalmas szerepet játszik a közösség fogalma. Egy olyan közösségé, amelyet maga a téma szervezett, és most tekintsünk el attól, hogy közvetlenül vagy közvetetten. Csoportosulásokról beszélünk tehát, melyek között nagy az átfedés, de ez már szociológia. Mindezt ugyebár idekint a ...

A virtuális világok többsége olyan, mint a szerelem. Öl, butit és nyomorba dönt… Legalábbis az általános sajtóvélemény szerint, hiszen csak ebből lehet szenzációt csinálni. Most mégis felkaptam a fejem, mert az, amit elképzeltem, hogy a fenti hármason túl, még mi mindenre használható egy virtuális közösség, úgy tűnik, mégis működik. A Second Life egy internet alapú bitekből összerakott világ, amelyben – ahogyan a neve is mutatja – egy második életet élhetünk. Lényege, hogy a fizikai világ kivetülése, egy olyan világé, amelyben valódi énünk – vagy annak egy részének - másolata (amely nem mindig egyezik meg azzal, amit a fizikális létben láttatunk magunkból) éli mindennapjait, kapcsolatot teremt másokkal, egy szóval egy hatalmas szociális hálózat (szociótérkép) az egész játék. Eme rövid ismertető után pedig kattintsunk erre a blogbejegyzésre, és olvassunk el pár élő példát, hogy miként is használható a játék az ismeretek továbbítására, tudásmenedzselésre és azon belül az oktatásra v...

Tessék elolvasni az alábbi két internet tartalmat: - Kísérti a gyerekeket a büntető felelés - Margit Ha ezzel megvagyunk, akkor gondolkodjunk el egy picit. Mi a közös a két cikkben, hát nem az, hogy a tanár a mumus? Hiszen mit is üzenünk mindezzel a gyereknek? Hogy az élet egy rózsaszín barbiregény gumimacikkal. Töröljük el a tornasort, mert az megalázó. Mármint az, hogy olyanok vagyunk amilyenek? Ekkorára sikeredtünk. Na és? A tornasor nem rangsor. Egyszerűen azt az igényt elégíti ki, hogy rendezett képet alkot, és mindenki tudja hova kell állnia. Vagy az iskolapadokat is úgy alakítsuk ki, mindenki üljön oda, ahova akar? Középiskolában szokott működni, de érdekes módon az első pillanatban elfoglalt helyét mindenki őrzi, nem variál. Tény, ott nem is cél, hogy valamilyen rendezettség legyen. A tesiórán viszont ennek is meg kell lenni (főleg sorkatonai szolgálat nélkül). Na, és persze, hogy előfordul, a tanár olyat tesz, amit felnőtt korban is emlegetünk… (Van olyan, aki nem hallotta mé...

Hat katona igyekszik egy zászlót felállítani. Ugye megvan a kép. Mindegy, hogy a fotóra gondolsz, vagy az azt mintául vevő szoborra, éppúgy szimbólumról beszélünk. Na, nem nekünk, hanem az amcsiknak az. Mi mást lehetne erre a szimbólumra építve csinálni, mint egy Halál ötven órája féle hősi hősfilmet, vagy egy Ryan közlegény féle tragédiás hősfilmet. Vagy egy olyant, amelyet Clint Eastwoodnak majdnem sikerült a Dicsőség zászlajával . Adott ugyebár a helyszín: Iwo Jima szigete , a Japán birodalom kapuja. Az időpont 1945. február 19. Az amerikai tengerészgyalogosok partra szállnak a szigeten, hogy 35 napnyi poklot átélve elfoglalják a csöppnyi vulkanikus hamuvilágot. A világot bejárt kép február 23-án készült, és ez képezi a film mozgatórugóját. A rendező ugyanis nem magáról erről a véres összecsapásról (8226 amerikai és 20703 japán katona esett el) készített filmet, hanem a zászló illetve annak felállítóinak utóéletéről . Visszaemlékezések formájában ugyan kapunk bőven vért és puskaro...

Húzz egy strigulát, ha egyetértesz: http://boffevangeliuma.blog.hu/2007/09/17/felsooktatas_alsofokon (strigula)

A film noir egy olyan stílus, melyet Hollywood magának teremtett a negyvenes, ötvenes években a színes, giccses nagymozik, musicalek ellenpólusaként. A noir filmek szinte mindegyike fekete fehér technikával készült, különös hangsúlyt helyezve a fények és árnyékok megjelenítésére, kihangsúlyozására. Ettől igazán nyomasztóvá váltak, és tökéletes belső borzongást értek el a többnyire bűnügyi drámákat feldolgozó filmekben. Ez a filmezési technika napjainkban is tovább él (gondoljunk csak a Sin City képi világára), bár természetesen sokszor már ugyanezt színesben élvezhetjük, ahol a fekete és fehér (illetve annak árnyalatai) mellett a paletta kiszélesedett, de a különleges beállítások, a fény-árnyék játék, az erre épülő depresszív hatás, és persze a kemény érzékiséget sugárzó sminkek megmaradtak. A stílus napjainkban is működőképes, ékes példája ennek a Vanity Fair fotósorozata , amelyet Annie Leibovitz és Michael Roberts fényképezett, és szinte minden hollywoodi sztár fellelhető a képeken....

Valamikor, egyszer régen élt egy férfi, aki hitt benne, hogy az apró nem boldogít, és mégis mindenki ugrik utána. Élt egy férfi, aki vágyait hajtotta, és melynek eléréséért keményen dolgozott. Élt csehhonban egy pozitív férfi, töretlen életkedvvel, és optimista hittel. Élt egy férfi, aki szembe találta magát a náci és kommunista eszmékkel, mégsem ezek törték meg. Szóval volt ez a férfi, aki átélte a történelem groteszk fordulatait. És volt ez a férfi, aki vágyát elérve nem találta amit keresett. De volt ez a férfi, aki mégis megtalálta amire vágyott, csak ez már nem az a vágy volt. Jirí Menzel legújabb filmje egy csodás groteszk, melyen könnyesen nevetünk, és lelkünk közben sír. A vásznon megjelenő képkockák mindegyike Jan Ditě életútját mutatja be számunkra, hogy lett egyszerű vasúti virsli árusból Prága legelőkelőbb éttermének pincére, ahol egyszer még császári kitüntetésben is részesült. Ő az egyszerű emberfia, akit az élet ide-oda lökdös, mégis a töretlen jókedvének, és optimista h...

Lehet, hogy bolond gondolat, de felmerült bennem milyen lenne kurzornak lenni. Ott ücsörögni órákon keresztül némán, és arra várni, hogy valaki elindítsa azt az alkalmazást, melyhez rendeltettél, majd ott lenni, meg nem lenni ott. Előtűnni, eltűnni. Elbújni, és vidáman előbukkanni. Unalmas? Hát nem kreatív életvitel azt biztos. Valaki leszek és gondoskodom róla, hogy bejárja a képernyőt a kis fekete pálcika, arrébb küldöm minden egyes billentyű lenyomásával egy karakternyit. Most jobb. Mert gondoskodni kell valakiről. Az éltet, az nyugtat. Azt mondják badarság. Azt mondom, szerintem is. Ha túljutsz azon, hogy ez frusztráljon, ha elfogadod magad annak, aki vagy, voltál, leszel, akkor ez nem zavar, egyszerűen tudod, hogy badar dolgokat művelsz. És most boldogságot okoztam egy kurzornak, hiszen szemernyi lehetőségeimhez képest változatosságot vittem unalmas életébe… De akarta ő ezt? Csak némán villog, és nem válaszol. Hol elő, hol el. Csak a tűnik benne a közös. Csak tűnik, csak hiszem, g...