A délelőtt első szakaszában egy izgalmas prezentációval indultunk, amelyből azért kiderült, hogy nagyjából az osztrákok is ugyanazt gondolják a képzésről, mint mi. Alapvetően a professzor lefektetett 3 alaphelyzetet:
- Milyen képzési többletet ad nekünk az eLearning, egyáltalán nyújt e többet, mint bármely más hagyományos képzés?
- Minden IT környezet támogathatja a képzést, igazán csak a tanáron, fejlesztőn múlik, hogy elhiszi képes ezeket használni.
- A webinár maga az utazás, és nem az utazás vége. Része a képzésnek, de nem maga annak célja.
Ezt követően felvázolásra került a három tanártípus, amelyet most a hallott példával jellemeznék:
- Közvetítő: Úszásoktató, aki a parton állva kiabálja, hogy mit csináljunk mi odabent a vízben.
- Tutor: Úszásoktató, aki térdig bent van a vízben, és néhány mozdulatot meg is mutat.
- Coach: Úszásoktató, aki együtt úszik velünk.
Azt természetesen maga a prof is elismerte, hogy mindhárom képzőtípusra szükség van, és vannak olyan képzési helyzetek, amikor a tanár nem tud együtt úszni.
Ezt követően sajnos a prezentációról áttértünk a vonjuk be a hallgatóságot a játékba típusú módszertanilag igen helyes eljárásra, de sajnos így a nap végére nem értünk a diasor végére, azt magunknak kell felfedezni.
Minden esetre betekintést nyertünk a képzés mikró szintjébe, majd képzési modellekbe, és egy rövid villanás esetéig a kevert képzési modellről is hallottunk pár szót.
A délután második felében Lync gyorstalpalón estünk át. A gond az volt, hogy rendes használatához regisztrált felhasználónak kell lenni. Mivel pedig rendsen beépül az Outlookba, és így a licenszek ugye csak a helyi saját gépre szóltak, és plusz gép pedig nem volt a szigorú szabályozások okán, így igazán csak nézhettük a lehetőségeket.
No, persze ez egy kicsit ferdítés, hisze 4 csoportban a nap végén egy 10 perces webinár előadás megtartására kellett volna felkészülnünk, amelyhez egy helyi kolléga gépét használhattuk (ő is csoporttag volt) és ott azért játszhattunk kicsit az eszközzel. Sajnos ekkora a nátha engem már totál ledöntött, és két túltervező hölggyel meg az osztrák kolléga úrral voltam a csoportba, és mi férfiak az a sebes összevissza gondolkodást, melyet a nők produkáltak nem tudtuk követni. Én egy 10 perces előadásra soha nem készülök 2,5 órán át.
Az estét végül egy kellemes vendéglőben zártuk, ez volt a social events. Az étel jó volt, és hangzavar óriási.
Megjegyzések