Hát igen! A
kuncogás és a puszi még mindig megvan (szerencsére), majd kedvesem kedvesen biccentve hozzáteszi: Helikopter? Igen, és már a második. (Valójában már a harmadik végén járok.) A történet ebben a részben kezd egyre komorabbá válni, de még mindig bájos, csak egy évvel idősebb. Gondolom, az ebben a részben megesett dolgokat sem kell nagyon bemutatni, hiszen ha máshonnan nem, hát a
filmből mindenki ismeri a
sztorit. Ugyanakkor nem szabad elmennünk annak zseniális alapötlete mellett sem. Más regényekben úgy szokott lenni, hogy az adott események mögött hús vér ember (teremtmény) áll, míg itt egy napló okozza a bonyodalmakat. Persze nem kislányok rejtett dolgairól van szó, hanem Tudjukki diákkori naplójáról, amely valójában Voldemort fiatalkori leképzését rejti. Persze jut a történetbe még
baziliszkusz (aki kígyó és nem gyík – így sokkal inkább a mitológiai lényre utal, mint a valóságosra), mindenlébenkanál házimanó, hamvaiba hulló majd feltámadó
főnixmadár (amely később nagyon erős szimbólum lesz a könyvekben, akárcsak a kígyó). Ugyanakkor megismerünk rengeteg új szereplőt, akik később még visszatérnek, így a HP univerzum kezd kinyílni, kiteljesedni.
A történetvezetés szokás szerint bájos, a könyv olvasatja magát, talán csak egyetlen probléma van vele: Túl sokszor, és túl hosszan magyarázza a korábbi könyv eseményeit. Ez persze érthető, hiszen ha nem olvastuk az első kötetet, akkor szükséges, hogy megkapjunk minden információt… Illetve a könyv megírásakor erre még biztosan szükség volt, de napjainkban, amikor a civilizált világban nehéz olyan személyt találni, aki ne ismerné Harry életének eme szakaszát, akkor már picit zavaró. Ugyanakkor maga a történet is picit csapongó, vannak hírtelen események, melyek logikája sántít, de mivel varázsvilágról van szó, ezek megbocsáthatóak, és nem kell racionális magyarázatott keresni (még mindig jobban megmagyarázza a dolgokat a könyv, mint a film). Mindezek ellenére nagyszerű olvasmánnyal van dolgunk, még ha a második epizód el is marad az első rész mögött. Azonban már csak azért is megéri elolvasni ezt a párszáz oldalt, mert a következő kötet az egyik legzseniálisabb epizódja a Harry Potter könyveknek.
Hát igen! A kuncogás és a puszi még mindig megvan (szerencsére), majd kedvesem kedvesen biccentve hozzáteszi: Helikopter? Igen, és már a második. (Valójában már a harmadik végén járok.) A történet ebben a részben kezd egyre komorabbá válni, de még mindig bájos, csak egy évvel idősebb. Gondolom, az ebben a részben megesett dolgokat sem kell nagyon bemutatni, hiszen ha máshonnan nem, hát a filmből mindenki ismeri a sztorit. Ugyanakkor nem szabad elmennünk annak zseniális alapötlete mellett sem. Más regényekben úgy szokott lenni, hogy az adott események mögött hús vér ember (teremtmény) áll, míg itt egy napló okozza a bonyodalmakat. Persze nem kislányok rejtett dolgairól van szó, hanem Tudjukki diákkori naplójáról, amely valójában Voldemort fiatalkori leképzését rejti. Persze jut a történetbe még baziliszkusz (aki kígyó és nem gyík – így sokkal inkább a mitológiai lényre utal, mint a valóságosra), mindenlébenkanál házimanó, hamvaiba hulló majd feltámadó főnixmadár (amely később nagyon erős szimbólum lesz a könyvekben, akárcsak a kígyó). Ugyanakkor megismerünk rengeteg új szereplőt, akik később még visszatérnek, így a HP univerzum kezd kinyílni, kiteljesedni.
A történetvezetés szokás szerint bájos, a könyv olvasatja magát, talán csak egyetlen probléma van vele: Túl sokszor, és túl hosszan magyarázza a korábbi könyv eseményeit. Ez persze érthető, hiszen ha nem olvastuk az első kötetet, akkor szükséges, hogy megkapjunk minden információt… Illetve a könyv megírásakor erre még biztosan szükség volt, de napjainkban, amikor a civilizált világban nehéz olyan személyt találni, aki ne ismerné Harry életének eme szakaszát, akkor már picit zavaró. Ugyanakkor maga a történet is picit csapongó, vannak hírtelen események, melyek logikája sántít, de mivel varázsvilágról van szó, ezek megbocsáthatóak, és nem kell racionális magyarázatott keresni (még mindig jobban megmagyarázza a dolgokat a könyv, mint a film). Mindezek ellenére nagyszerű olvasmánnyal van dolgunk, még ha a második epizód el is marad az első rész mögött. Azonban már csak azért is megéri elolvasni ezt a párszáz oldalt, mert a következő kötet az egyik legzseniálisabb epizódja a Harry Potter könyveknek.
Megjegyzések