Mindenki kedvenc házidokija könyvet írt. Persze nem orvosi könyvről van szó, hiszen valójában a szerzője sem doktor, sokkal inkább színész. Hugh Laurie-t mindenki Dr. House-ként ismeri pedig, számos szerepben láthattuk már korábban is, csak valahogy ez eddig senkit nem érdekelt. De most már igen. Olyannyira, hogy a bácsi írt egy könyvet (még a múlt évezredben (1996)), és a kiadó az utolsó lapon, ahol a megjelent könyvek listája látható, a szerző neve mellé zárójelben fel is tünteti, hogy (Dr. House). Pedig ennek a könyvnek semmi köze nincs a tévésorozathoz. De hát, ha egy marketing gépezet beindul...A könyv hátoldalán számos dicsérő sort olvashatunk, hogy ilyen fantasztikus, meg olyan fantasztikus a regény, meg eredeti, hamisítatlan angol humor. Hát... Maradjunk a középszerűnél. Egy egyszerű történet, semmi több, menőgyerek vagyok és leírom mi történt velem stílusban.
Persze, elolvasható és még szórakoztató is tud lenni, de senki ne várja, hogy hasfalszaggatóan fog gurgulázás közben leesni a metrószékről miközben olvassa, és a könnyeit fogja törölgeti a sírva röhögéstől, hogy még egy sort el tudjon olvasni, mert a sósvíz vörösre marta a szemét. Igazán a magyar címét sem értem, mert a főszereplő egyáltalán nem balek viszont The Gun Seller. Persze nem saját akaratából, hanem mert belekeveredik egy gyermeteg történetbe, olyanba, amilyent az ember egy átlag Hollywoodi akcióhülyeségtől vár. A beígért humor nem is a történetben van, hanem a regény nyelvezetében. A már említett menőgyerek mindenről beszámol. Viszont sokszor (és ez lehet, hogy a fordítás eredménye, nem tudom) olyan, mintha ez a menőgyerek erőltetné, hogy ő menőgyerek. A bekezdések csak azért lesznek olyanok amilyenek, mert ettől nagyon tökösnek tűnnek, pedig így lesznek inkább erőltetett, gyenge, fejétfogjaazolvasó szófordulatokkal teliek. Persze, ha már megvette az emberfia, akkor olvassa is el, mert nem rossz, de nem is jó… bár az internetet olvasva ezzel a véleménnyel kisebbségben vagyok, de így szép az élet :)
Megjegyzések