Hat kulcstényező egy preZENtációban és azok kapcsolata az eTananyagokkal

Sikerült a végére jutni Garr Reynolds PreZENtáció című könyvének, ezért az elkövetkezendő időkben ebből is fogok szemezgetni. Hogy miért? Mert érdemes. Persze, kellőképpen hatásvadász a könyv, de ugyanakkor tényleg nagyon jól forgatható, illetve használható gondolatokat nyerhetünk belőle.
Kezdjük rögtön az elején, amelyet a könyv említ (28-31. oldal), mint hat tényezőt, amely nélkülözhetetlenen a sikeres prezentáláshoz:

• Dizájn: Szerepe egyáltalán nem a díszítés, hanem a mondanivalónk tudatosítása. Véleményem szerint nagyon erős közvetítő szerepe van. Nagyon ügyelni kell minden esetben hogy egységes legyen, és bár a szerző nem túl pozitívan hivatkozott a sablonokról, valahol mégiscsak sablont használunk, hiszen így tudunk egységesek maradni. 
• Történet: A történetbe ágyazás segíti a befogadást, hiszen a puszta adatok közélése mellett a történet segít azok rögzítésében, kontextusba helyezésével. Ráadásul a mondanivaló hitelességét is alátámasztja. A meséket mindenki. Elgondolkodtatott, hogy mi lenne, ha az egész prezentáció egy mese lenne. Hiszen oké, hogy a magam sztorijait beleviszem, hogy ezzel alátámasztom a mondanivalót, és hiteles maradok. De mi lenne, ha egyszer egy képregényt vetítenék... (Megvan az újabb cél!)
• Összkép: Az egymáshoz látszólag nem köthető fogalmak, információk között a kapcsolatrendszert szükséges rögzíteni. Törekedni kell a viszonyrendszerek feltérképezésére. Ez már az akárhány perces órák felépítésére igaz.
• Empátia: A befogadók helyébe képzelése nagyban motiválja őket, hogy a mondanivalónkra koncentráljanak. Itt nem is maga a kivetített tartalom, hanem azok a közönséghez igazított árnyalása a cél.
• Játékosság: A humor és a játék oldja a feszültséget. A tartalomhoz olyan kötést hozhat létre, amely szintén a rögzítést támogatja.
• Értelem: Adjunk tartalmat a mondanivalónak, mutassuk be annak értelmét, felhasználhatóságát. Ne csak puszta infóközlésbe bocsátkozzunk. 

Ugyanezt a hatos bővíti a Chip Heath és Dan Heat testvérektől a könyvbe idézett hat alapelv (89-91. oldal):

• Egyszerűség: Az üzenet egyszerűsége. Ne emeljünk ki mindent, mert elvész a lényeg.
• Váratlanság: A meglepetés ereje, amely fenntartja a figyelmet. Alapvető motivációs tényező, amely ráébresztheti a hallgatóságot, hogy a prezentációból ők bizony valami újat, valami hasznosat tanulhatnak.
• Konkrét fogalmazás: A természetesség nyelve. Sok példa. Homályos fogalmak, absztrakciók kerülése. 
• Hitelesség: Egy hozzáértő ember szava nagyobb súllyal esik latba. A hitelesség nem egyenértékű az adatközléssel. Annak befogadása ugyanis nehézkes.
• Érzelmek megmozdítása: A reklámokból nagyon jól tudjuk, hogy a kutyával, gyerekkel és mellekkel minden eladható. Nos, itt is. Na, nem szó szerint, hanem ha a téma lehetővé teszi, legyünk hatásvadászok.
• Történet: Hozzunk életbeli példákat, történeteket a mondanivaló alátámasztására.Így biztos jobban bevésődik a mondandó.

És van e olyan ezekből, amely az elektronikus oktatóanyagok tekintetében is fontos tényező? Nos, ha belegondolunk, akkor mindegyik.

• Jó, ha történetre építjük az anyagot, hiszen motiváló tényező
• Jó, ha megfelelő a dizájn, hiszen segíti a megértés, a kezelhetőséget.
• Jó, ha az anyag nem mellőzi a humort, máskülönben túl személytelenné válhat.
• Jó, ha hiteles forrásokra épül, ha a készítője hiteles, hiszen a benne található tartalmat neki jobban elhisszük.
• Jó, ha hatásvadász módon érzelmekre is hatunk egy-egy médiaelemmel, mert segítheti az adott téma kötését, elmélyítését.
• Jó, ha konkrétan fogalmazunk,hiszen a monitor vagy okos eszköz nem a nagy-regények megjelenítési felülete.
• Jó, ha szándékos váratlan helyzetek adódnak, például egy szintfelmérő esetén, mert komolyságot ad, újra motivál, éberen tart, hiszen nem tudhatja a tanuló, mikor kell szembenézni valami váratlannal.