e-learning módszere vs. frontális oktatás módszere

Az e-learning módszertanában sokszor felmerül a kérdés: Vajon tényleg teljesen más módszerekkel kell oktatni (okítani), mint akkor, amikor a levegőt használjuk a kommunikáció átvivő csatornájaként? A kérdés persze jogos, így úgy gondoltam, felsorolom a tanári eszköztár leghagyományosabb elemeit, miközben határozottan kijelentem, hogy ezek mind felhasználhatóak az e-oktatás területén is:

• Szemléltető-magyarázó módszer: A módszer lényege, hogy vizuálisan bemutatunk valamit (pl. egy ábra, rajz), és ahhoz szöveges információval magyarázatot fűzünk. A módszer előnye, hogy egyszerre, összefüggésében mutatja be a adott témát, azonban kizárja a tanuló felfedező vágyát, és a túl sok magyarázó szöveg riasztó lehet. Mivel azonban a tanár direkt irányítása háttérbe szorul a virtuális oktatáskor, ezért még szükségünk lehet rá, mint tanárt helyettesítő eszközre. A legtöbb internetes iskola oktató anyaga általában csak ezt a módszert alkalmazza.
• Problémamegoldó módszer: Ez a módszer mind szinkron, mind aszinkron tanár-diák kommunikáció mellett lehetséges. Nagyszerű alkalmazási lehetősége, hogy a tanár felvet egy adott problémát a saját témakörében, és annak megoldását várja vissza a tanulóktól. A tanár ebben az esetben teheti az adott feladat megoldását időfüggetlenné is, azaz a megoldás bármikor elküldhető (ilyen eset lehet egy-egy próbateszt kitöltése), de alkalmazhat időfüggő feladványokat is (például heti feladatok, vagy vitaestek adott időben). A feladatok megoldása lehet egyszemélyes (mindenki maga próbál megoldani egy problémát), vagy csoportos, amikor fórumokon vagy egyéb tudásmegosztó felületen (chat, wiki, blog, stb.) keresik a hallgatók a megoldást, a fórumot elindító probléma kérdésében.
• Felfedező módszer: A tanuló nem ömlesztve kapja az információkat, hanem saját maga fedezi fel azokat. Nagyszerű példa erre az az eset, amikor egy szemléltető ábra különböző egységeire kattintva a diák elolvashatja az általa kiválasztott egységről kapott információkat. Fontos követelmény, ilyenkor, hogy az adott válaszok egyszerűek, rövidek, lényegre törők, és könnyen érthetőek legyenek. Bővebb információkat az adott egységről persze illik adni a hallgatónak, ám erre külön lehetősége legyen az adott magyarázó szöveg után. (Bevallom, ez az egyik kedvenc okító módszerem, ugyanis nem igényel sokkal több munkát, mint a hagyományos szemléltető módszer, mégis bevonja a tanulót a tanulási folyamatba, cselekvésre készteti és a siker örömével jutalmazva segít az ismeretanyag elsajátításában.)
• Kutató-kísérletező módszer: A diákot egy probléma megoldása elé állítjuk. A hallgatónak kísérleteznie kell, hogy melyik lehet a helyes megoldás az adott kérdésre. Fontos, hogy kísérletezései közben mind a hibás, mind a helyes válasz okát indokoljuk meg. Az elektronikus oktatás formája (szinkron ill. asszinkron) az adott probléma nagyságától függhet. De megfelelő szimulációs eszközökkel a tanár akár egyszerű megfigyelő szerepbe is hátraléphet.
• Élményszerű tanulás módszere: Az ismeretek elmélyítésében nagy segítségül szolgál, ha az adott anyaghoz bizonyos élmények társulnak. A mai hálózatok sebessége mellett a multimédiás alkalmazások nyugodtan beépíthetőek az oktatóprogramokba, ezzel is különleges élményhez juttatva a tanulót (pl. animációk). További lehetőség a játékok bevezetése, amelyek a tananyagra épülnek. Ez a módszer nagyban épít a többi módszerre, sőt azokkal él együtt.