Jómagam nem járatom, de egy kollégámon keresztül egyszer már hozzám került a Modern Iskola egyik, korábbi példánya, melyet most újra elő vettem, ugyanis, akkor nem tudtam elolvasni azt a cikket, amelyre kíváncsi voltam. Azóta el is feledkeztem róla, ám most, hogy kezembe került átestem a nagy olvasáson. A cikk címe: Kudarc nélkül mobilon – Szoftver és módszertan diszlexiásoknak. Persze felmerülhet a kérdés, miért érdekelt a cikk. A válasz nagyon egyszerű: Jómagam, mint oktatóanyag fejlesztő, részt vettem a projektben. Természetesen már akkor is megvoltak a magam aggodalmaim, kételyeim az m-learning ilyen módú felhasználásával kapcsolatosan, de annak idején ezeket elhessegettem, mondván valami újba kóstolok bele, hátha nincs igazam, illetve ismerjük meg ezt a technikát, technológiát és a hozzá kapcsolódó módszertant. A cikk egyik része azonban újra felébresztette a bennem lakó kisördögöt, és ennek most teret engedek, kivesézve ezt a bizonyos részt.Na, de miről is van szó. A lényeg tömören és röviden. Valaki kitalálta a nagyvilágban, hogy a diszlexiások is képesek idegen nyelvet tanulni, csak speciális módon. Oké, ez idáig szép és jó, sőt nagyon nemes. Keressünk nekik olyan eszközt, módszertant, amely segítségével ez meg is valósítható. És ekkor valaki felkiálthatott: „A srácok állandóan mobiloznak! Ott van a kezükben a kütyü, miért ne lehetne akkor ez a tudást közvetítő eszköz? Mindig maguknál hordják, bármikor tanulhatnak róla, ha kedvük szottyan rá.” Igen, hát valahogy erről szól az m-learning. Adjunk m, mint mikró tananyagokat a hallgatónak, amelyeken keresztül bármikor elsajátíthat egy kívánt ismeretanyagot, és adjunk m, mint mobil eszközt a kezében, amelyen az előbbi m-et elvégezheti.
Na, és nekem itt a legnagyobb problémám. Nem vagyok speciális gyerekekhez értő pedagógus. Nem tudom, miként és hogyan kell segíteni a diszlexiával küzdő fiatalokat annak érdekében, hogy bármilyen ismeretanyagot elsajátítsanak. De azt tudom, hogy mindazok számára, akik nem szenvednek ilyen problémával, és önmaguk szeretnének tanulni egy közvetítő eszközön keresztül, nos, nem árt ha az a bizonyos eszköz könnyen kezelhető, és lehetőleg minél nagyobb információközlő felülettel (pl. kijelző) rendelkezik. A költői kérdés: a mobil ilyen? …
De térjünk is vissza a cikkre: „Szintén figyelembe kell venni, hogy amíg az e-learning szélessávú internet hozzáférést feltételez (ami Magyarországon sajnálatosan még mindig alacsony), addig a mobil eszközökön történő tanuláshoz sokkal többen férnek hozzá.” Most komolyan, kisdobos becsület szavamra ez volt leírva! A fenti mondat a következőt állítja: Napjainkban több mobil eszközzel rendelkezünk, mint szélessávú internet-hozzáféréssel. Nem mond többet, és nem is kevesebbet. És persze ezzel igazat is mond, de tényleg. Ugyanakkor valószínűleg ott van az a tanulás szó is. Nos, pusztán attól, hogy több az eszközünk, még nem biztos, hogy a tanuláshoz többen hozzáférnek. Hiába van több eszköz, ha azok nem felelnek meg paramétereikben az oktatáshoz/tanuláshoz szükséges minimális feltételeknek. Ugye-ugye, az internet-hozzáférést már ellátta a szöveg egy paraméterrel (szélessávú), míg a mobil oldalt meglehetősen nagyvonalúan kezelte.
A legtöbb mobil eszköz képernyője, technikai háttere egyáltalán nem alkalmas arra, hogy oktató eszközként használjuk. Ugyanakkor azok körét, amelyek használhatóak, szintén zsugorítanunk kell, hiszen az interneten keresztül történő e-oktatással hasonlította össze a cikk írója az m-oktatást. Márpedig, ha így van, akkor a mobil eszköznek is képesnek kell lennie tartani a kapcsolatot egy központi szerver géppel, ahol a tanulói tevékenység tárolódik, nyomon követhető. Persze ebbe belegondolva az e-learninghez sem kell szélessáv. Ezek az információk nagyon keskeny csövön is kiférnek. Persze maga az e-leaning sem kötődik egyáltalán az internethez, az én nézetem szerint: Olyan informatikailag támogatott elektronikus távoktatási forma, ahol az oktatásszervező, az oktató és a hallgató közös kommunikációs eszköze a számítógép, illetve szükség esetén a számítógépes hálózat (pl. internet).No, de ha mégis internet és abból is a szélessáv, akkor miről is van szó? Hát nagyméretű médiaállományokról, médiatartalmakról, amelyek mielőbbi közvetítése végett szükségeltetik az a bizonyos széles jelző. Azaz azért, hogy ezek a tartalmak oda kerüljenek a tanuló számítógépére. Nos, a telefon esetében hasonló a helyzet, vagy mégsem, hiszen ott a telefonra már ráhelyezték az oktató anyagot (ha mégsem, akkor bizony itt is sokáig tart letölteni). Hiszen mit is ír a cikk: „A szavak és a nyelvtan használatának elsajátítását olyan, mobiltelefonon is használható programokkal segítik, amelyek egyidejűleg képet, hangot, írott szöveget, de akár mozgást, mozdulatsort is képesek lejátszani.” Tehát nagyméretű médiát! Pontosan ezért vannak ezek az anyagok már a tanuló mobil készülékén a tanulás megkezdése előtt, így a program a szerver felé csak a tanulási utat, eredményeket küldi el. Olyan ez, mintha a számítógépre feltelepítenénk az oktató anyagot, és az néha kiugrana a netre szólni éppen mit tanulunk. Ehhez nem kell szélessáv! Viszont telefon esetében is kell internet kapcsolat, azaz kell egy olyan technikai paraméter (3G), amely szűkíti a használható eszközök számát.
A fenti médiatartalmak listája szintén szűkíti a szóba jöhető eszközöket, hiszen ezek mindegyikének lejátszására képesnek kell lennie a készüléknek. Persze bővítsük akkor az eszközök körét. (Nem véletlenül sehol sem telefont írtam, hanem eszközt.) Lássuk mit ír erről a cikk: „A projekt egyik felvállalt célja, hogy lehetőség szerint minél több platformon működő programokat alkossanak meg. Így a mobiltelefonok mellett internetes felületen, érintőképernyős PDA-kon, MP3-on lejátszókon, de akár Wi-Fi képes játékkonzolokon is működhetnének ezek a játékos oktatási eszközök.” (Most ugorjuk át a MP3-on lejátszókon egy könnyed kuncogás kíséretében. Remélem nyomdai hiba volt, és nem logikai bukta.) 
Nos, ha ennyi eszköz, akkor ugye Java, hiszen állítólag az egy platformfüggetlen programozási nyelv. Nos, a nyelv igen, de a platform képességei mégsem. Pl. hiába képes az adott verziójú Java programok futtatására egy eszköz, ha csak a saját, speciális formátumnak megfelelő hangállományokat képes lejátszani, és egy szimpla mp3 hangot nem. Bármilyen meglepő az eszközök között úgy tudtuk annak idején a legnagyobb lefedettséget képezni ha FlashLite-ban alkottunk. Ezzel pedig megint szűkítettük az eszközök elterjedtségét.No, és persze növeltük a megfelelő készülékek árát! Hiszen amíg a sokat emlegetett internethez már havi 3000 Ft-ért hozzá lehet jutni. A mobil internet - mert bizony azért az is kell hiszen nyomon akarjuk követni a hallgatót, illetve: „... elsősorban a közösségi hálózatépítést, a közösségi tartalomépítést és a blogolás lehetőségét...” tartja a projekt a legfontosabb módszertannak, márpedig ehhez kell a netkapcsolat – szóval az sokkal többe kerül, nem beszélve a fenti technikai paramétereknek megfelelő eszköz áráról.
Remélem feltűnt mindenkinek, hogy még csak egyetlen állítást cáfoltam, a cikkben előforduló durva ferdítésről próbáltam lerántani a leplet, és egy szó sem esett az oktatási folyamatról, annak hibáiról. Ennek oka, hogy alapvetően nincs gond magával az m-learningel. A fentiek pedig teljes mértékben egy általános m-learningről szóltak. Az csak egy speciális tény, hogy a diszlexiásokhoz kapcsolták. A módszertani gondot pont ez a speciális tény jelenti. Ahogyan eme kis írás elején írtam, nem vagyok speciális pedagógus (csak egyszerű mérnöktanár), így nem tudom megítélni, ennek a célközönségnek ez tényleg megfelelő eszköz e a tanuláshoz, de a józan eszem azt mondja nem! És itt nem az eszközzel van a gond, hanem azzal, amire és ahogyan használják.
A legfőbb probléma pedig? Ugyanaz, mint az élő és a távoktatás szembeállításánál. A lehetőségeket, az eszközöket ahelyett, hogy kevernénk, elszeparáltan használjuk, egymással szembe állítjuk, ahogyan a cikk is tette, összehasonlítjuk (ahogyan én is tettem, összehasonlítva védtem a másikat). Vegyük észre, az eszközök értünk vannak, nekünk segítenek, az e-learning nincs meg frontális osztálymunka nélkül, és mindkettővel összeegyeztethető az m-learning világa (legyen szó az m bármely jelentéséről), azaz ezt az egészet okatási-tanulási folyamatnak hívjuk, „lörninges” szóval pedig blended learningnek. Igen, ez jó végszó lesz :D
Megjegyzések