Online viselkedéskultúra - Oktatás-Informatikai konferencia kerekasztal beszélgetés

Néhány héttel ezelőtt lezajlott a III. Oktatás-Informatika konferencia, amelynek pénteki napján az online viselkedéskultúra témakörében lebonyolított kerekasztal beszélgetés meghívott vendége voltam, azaz lehetőséget kaptam, hogy a feltett kérdésekben elmondhassam a véleményem. A beszélgetésről felvétel készül, megtekintését javaslom mindenkinek :)



Video streaming by Ustream
Ugyanakkor mindenképpen fontosnak tartom, hogy az ott elhangzottakon kívül röviden itt is feleljek a kérdésekre. Már csak azért is, mert talán így válik sokkal teljesebbé a kép, sokkal direktebb választ adva a kérdőjeles mondatoknak.

Hagyományos viselkedés vagy új szabályok kellenek az elektronikus világban?
Az online világot szeretjük egyfajta plusz világként értelmezni. Valahogy úgy, mintha kiterjesztenénk aktuális, fizikai világunkat valamiféle virtuálisra. Fordítsuk meg a gondolatot, és ne válasszuk szét a két világot. Sőt, tekintsünk úgy erre az egészre, mint a valós világunk részére. Ebben az esetben (már csak a halmazelmélet okán is) igaznak kell lennie annak a feltételezésnek, hogy a tágabb értelmű (való)világban érvényes viselkedési szabályok érvényesek az elektronikusban is. Ugyanakkor persze az elektronikus eszközök és alkalmazások kötelező érvényűen bevezetnek új szabályokat is. Minden új eszköz, amely megjelenik világunkban befolyásolja viselkedésünket, és használatuk, alkalmazásuk új szabályokat hoznak létre. (Bár ezek nagy része a korábban is létező, más eszközök használata közben már kialakult viselkedéskultúrához köthető, abból – vagy azt teljesen átvéve – alakul ki.) Az online eszközök ugyanakkor hatást gyakorolnak a társadalmi viszonyainkra, közösségi szerveződéseinkre, kapcsolatainkra, akárcsak annak idején a televízió, a telefon, a pattintott kőparittya vagy bármely más eszköz. Ráadásul az eszközök funkcionális felhasználásának összeolvadása (pl. okostelefonok) egyre inkább eltörli az éles határokat az eszközök felhasználási szerepkörei között. Mindezek tehát kiegészítik hagyományos ismeretségi hálózatunkat, ahol a kapcsolat milyenségét befolyásolja, hogy a kapcsolattartás milyen eszközökön keresztül történik. Az eszköz pedig befolyással van a kapcsolattartás kommunikációjára, amely meghatározza az alapvető viselkedéskultúrát is. Fontos megjegyezni, hogy ahogy ezek az eszközök megengedik (technológiailag lehetővé teszik), hogy az eszközön keresztüli identitásunkat meghatározzuk. Mutatott személyiségünket minden esetben az adott környezethez próbáljuk igazítani a belső identitásunknak megfelelően, és ez is befolyásolja viselkedésünket. Az online világban korábban óriási lehetőségünk volt teljesen más ruhába bújni, napjainkra azonban a közösségi szolgáltatásoknak hála egyre közelebb kerül az online énünk a valóshoz, amelynek következményeképpen online viselkedésünk is várhatóan hasonlatos lesz a valóshoz. Persze online viselkedésünk kihat a valós viselkedésünkre. Gondoljunk csak a nyelvben történő változásokra, a kommunikáció stílusának átalakulására.

Elrontottunk valamit? Nyitottság, szabadság, szabadosság? Mi jellemzi a kapcsolatainkat? Térjünk ki a kulturális különbségekre.
Nem hinném, hogy bármit is elrontottunk volna. Viselkedésünk nagy része utánzáson alapul. Akiket viszont utánozni lehet, a jól ismert abc végi generációs (x, y, z) különbségek okán és a nagyütemű eszközváltozás miatt (félév alatt a megismert alkalmazások elavulttá válnak) képtelenek a lépéstartásra. Ez azonban teljesen természetes folyamat, és ha ezt elfogadjuk, akkor máris tudunk logikus lépéseket tenni. Az alapvető emberi normák ugyanis teljesen eszköz és környezetfüggetlenek. Nincs más dolgunk tehát, mint megtanulni (megtanítani) az új eszközöket és az általuk biztosított környezetek tudatos használatát. Ezen a ponton pedig kapcsolódunk a nyitottság kérdéséhez. A kulcsszó pedig itt is a tudatosság, a tudatosan felépített nyitottság. (Érdemes ez ügyben fellapozni Barabási Villanások könyvében Hasan Elahin nevéhez kapcsolódó történetet.) Magam mindig is úgy gondoltam, hogy ismereteink megosztása építi társadalmunkat. De magát megosztás is befolyásolja online viselkedésünket. Fontos tehát, a nyitottság (annál rejtettebbek vagyunk, minél nyitottabbak lettünk), de akárcsak Hasan történetéből kiolvasható, ezt tudatosan kell tennünk.
Magáról a kulturális különbségekről sokkal nehezebb írni, hiszen jómagunk annyira az európai kultúrában élünk, hogy nehezen tudunk ebből a cipőből kilépni. Ugyanakkor a globalizáció hatása várhatóan itt is érvényesül (hiszen már magának az európai kultúrának a létrejöttében is ez segít). Az azonban nyilvánvaló, hogy amennyiben vannak viselkedésbeli különbségek a mindennapi életben, akkor azok megjelennek az online környezetben is. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a mindennapi életbe beépülő eszközhasználat mennyire terjed, és milyen módon. Az önmotivált tanulás folyamatában például óriási lemaradásban vagyunk (szemléletváltásra van szükség!), de ez nem online viselkedéskultúránkat, hanem a mindennapi életben megjelenő viselkedésünket befolyásolja. (Izgalmas kérdés lehet ezen a témakörön belül az mmo programok, amelyeket egy adott kultúrkör készít, van, hogy egy adott kultúrkörnek, online mivoltuk miatt mégis globálisan kerül használatba vételre (a föld bármely pontján bárki játszhat velük)). Azonban itt is meg kell, hogy jelenjen a tolerancia és a mások tisztelete, és ezzel máris alapvető emberi normákról beszélünk.

Mivel tudjuk jobbá tenni, hogy másképpen viselkedjünk az elektronikus világban?
A válasz többnyire már benne van a fentiekben. Úgy gondolom, hogy friss szülőként éppen úgy, mint tanárként feladatom, hogy egyrészt utánozható példaként éljem az online életemet, másrészt megfelelő kommunikációval, nevelő munkával tudatosan erre koncentrálva kialakítsam a megfelelő szemléletet. Ennek a szemléletnek pedig van kihatása az online világon kívüli életünkre is, hiszen talán megtanulunk egymás felé nagyobb nyitottsággal, bizalommal viszonyulni.

Néhány kérdés Twitteren keresztül is érkezett:

Tényleg el kell különíteni az online és az offline viselkedéskultúrát?
Röviden és tömören nem és igen. Amennyiben az alapvető emberi normákat vesszük, amennyiben ahogy az elején írva volt az online viselkedésünk mindennapunk viselkedésének része, semmiképpen sem. Ugyanakkor ezek szoros kölcsönhatása miatt, ugyan nem elkülönítve, de mindenképpen érdemes vele foglalkozni.

Illik vagy nem illik? Kinek akar megfelelni a netgeneráció? Mit jelent számukra a tisztelet?
A netgeneráció keresi kinek akar megfelelni. Keresi az utánozható példát, amit viszont nem talál. A védőnő úgy fogalmazott az akkor még pár hetes lányomnál, hogy ne rakjuk le rögtön etetés után a kiságyba, babusgassuk egy kicsit, mert ha rögtön lerakjuk, az olyan a gyereknek, mintha kiraknánk a dzsungelbe, és nem adnánk neki bozótvágót. Nos, hasonló lehet a helyzet a netgeneráció tekintetében. A rengeteg, gyorsan fejlődő új eszköz, a rettentően ingergazdag környezet  és a többi a netgeneráció számára a dzsungel, amelytől ugyan nem ijed meg (mert bele született), de nem tudja mit kezdjen vele, hiányzik a számára a bozótvágó, és annak használatának a betanítása is. Ennek következtében maga kezdi el felfedezni a világot, és egyáltalán nem garantált, hogy az ebben a helyzetben egymás példaképeivé váló generáció olyan szabályrendszert, kultúrát alakít ki amely más társadalmi normákkal összeegyeztethető. (Különösen, ha ez utóbbiakkal sincsenek különösebben tisztában)

Azt hiszem mindenképpen izgalmas téma ez, és lehet, a fenti sorokkal még csak túl mély választ sem adtam a kérdésekre, de a gondolkodást mindenképpen beindítja, különösen, ha átmegyünk a Pedagógia-Online oldalára, ahol a konferenciát követően további eszmecsere folyt ebben a témában.

Rekreáció BA, Oktatástechnológia - 5. óra

A félév során a rekiseknek volt egy nagy feladatuk, mégpedig a honlapépítés. Itt volt tehát az ideje az 5. foglalkozás alkalmával, hogy megismerkedjenek egy online honlapszerkesztő alkalmazással. Mivel jómagam mindig is preferáltam a Google eszközeit (ez meglátszódott a teljes kurzus folyamán), ezért a hallgatók a Google Sites rendszerébe nyertek bepillantást. Az óra keretei alatt létre kellett hozniuk egy website-ot, amelyet ha ügyesen csűrtek csavartak, akkor már a féléves feladatukat készíthették elő.

Az óra folyamán megismerkedtek az egyszerű werboldal szerkesztésének, illetve bemutatásra került a további három előre kész oldaltípus is. Az egyes médiaelemek beillesztésére nem itt, hanem mindig azon az órán került sor, ahol azok készítését gyakoroltuk. A hallgatók ezen az órán megismerkedtek a honlap tartalmi hierarchiájának módosításával, illetve a honlap megjelenésének befolyásolásának módjaival.
A heti feladatuk nem volt más, mint leadni azt a website-ot, amelyet majd a féléves munka alapjául szánnak. Példája ez annak, hogyan igyekeztem elérni azt, hogy biztosan készen legyen a féléves feladat, és ne az utolsó (ahogyan jó felsőoktatásbelihez illik) három napban álljanak neki a munkálatoknak.

Rekreáció BA, Oktatástechnológia - 4 .óra

Az elmúlt félévben nagyon elmaradtam, elég sok minden történt az év végén, és szép vagy nem szép, de a tennivalókra koncentráltam, azok maximális minőségére, semmint a publikálásra. Persze ami késik nem múlik...
Itt is a következő óra rövid tartalma:

A negyedik órán magáról a képzési  keretrendszerekről volt szó, ennek kapcsán is az e-learning fogalomkörét jártuk körbe. (Ez nem azt jelenti, hogy számomra az e-learning egyenlő a keretrendszerekkel!) Az óra különlegességét az adta, hogy ők, mint tanulók már találkoztak a Moodle rendszerrel.
Az óra második felében csoportmunka következett, amelynek keretein belül a hallgatóknak papír alapon kellett Moodle kurzust tervezniük. Minden egyes A4-es lap egy Moodle témakeretnek felelt meg, ezeket kellett tartalommal feltölteni, majd sorba rendezve a falra ragasztania minden csoportnak. A téma szabadon választható volt, azzal a megkötéssel, hogy rekis témának kellett lennie. Természetesen minden csoport szóban is bemutatta a kurzustervét. A tanulók egyöntetű jelzése volt, bizony nem is olyan egyszerű egy ilyen kurzus összeállítása...
Az egyes kurzustervek itt érhetőek el: http://oktinf.elte.hu/blog/?p=5191

Természetesen heti feladat is volt, amelynek keretében minden hallgatónak írnia kellett egy szakmai javaslatot egy képzeletbeli iskola képzeletbeli igazgatójának képzési keretrendszer bevezetését támogatva, kihangsúlyozva, hogy milyen előnyökkel járnia az iskola számára, illetve a rekreáció témakörében mire tudná használni.

Legszebb karácsonyi ajándék

Megmondom őszintén elég morcosan indult a számomra december 26-a. Végül életem legszebb és minden bizonnyal legemlékezetesebb karácsonya lett.
Azóta megértettem, miért mondja minden apuka, hogy az ő lánya a legszebb lány a világon. Elfogultság-mentesen állíthatom, hogy ez így van :)
Ugyanakkor az új szerepkörömnek (apa) köszönhetően sok olyan érzést gondolatot megértettem, amelyről a szüleim beszéltek, viszont most már értem is.
És aki mindezért felelős:

Rekreáció BA, Oktatástechnológia - 3. óra

Itt az ideje a harmadik óra tematikus beszámolójának is. Ezen a héten a blogok kerültek volna fókuszpontba, azok használatát bemutatva. Ez egyrészt okafogyottá vált, hiszen a múlt órán az Oktatási-Informatika Szakcsoport WordPress blogjának ismertetése megtörtént, és a hallgatók teljes magabiztossággal kezelték a rendszert. Éppen ezért a múltórához kapcsolódóan a web2 témakörben merültünk el. Ennek köszönhetően ez az óra sokkal előadás jellegűbb volt. Ugyanakkor az előadás alatt igyekeztem felhasználni, és visszacsatolni az általuk feltöltött fogalomgyűjteményre.

Ezen a héten a hallgatók feladata, hogy gyűjtsenek rekreáció témakörébe tartozó blog oldalakat, és ezekhez írjanak rövid ajánlásokat.

Rekreáció BA, Oktatástechnológia - 2 .óra

Az elmúlt időszak jelentős hajtása miatt igen kevés idő jutott arra, hogy a második rekreációs óráról beszámolja, de most igyekszem pótolni. Az óra tematikája alapján a digitális generációval és információs társadalmunkkal kellett volna foglalkozni, de vállalom ez nem annyira jött össze.
 Ennek több oka volt. Egyrészt az óra elején elég sok idő elment az adminisztrációval. A féléves munkához írott szerződést majdnem mindenki aláírta, és visszahozta. Ugyanakkor ekkor került sor az Oktatás-Informatika Szakcsoport blogjába történő regisztrációra, hiszen a hónap végéig a hallgatóknak el kellett követniük az első bejegyzéseket.
Ennek ellenére maga az e-learning kurzusbanaz alábbi feladatok vártak ezen a héten a rekreáció szakosokra.

Ugyanakkor az óra második felébe megpróbáltunk fogalomtérképet építeni. Fogalomvadászatba fogtunk, és számos a rekreáció illetve az IT világban működő fogalmat gyűjtöttünk, majd megkerestük a köztük lévő kapcsolatot. Sajnos a terem flipchart táblája nem a legalkalmasabb méretekkel szolgált ehhez, de azért lett végeredménye a dolognak, melyet később lefotóztam, és a Moodle kurzuson belül minden hallgató által elérhetővé tettem. A cél az volt, hogy együtt fedezzük fel, bizony ez a két világ nagyon is összekapcsolható. A legérdekesebb számomra az volt, amikor az egyik hallgató egyszer csak megszólalt, hiszen ez egy hálózat!
A hallgatók következő hétre történp felada az volt, hogy kaptak egy fogalomlistát, amelyből minden hallgatónak három egyedit magának kellett meghatározni. Az így létrejövő fogalomtárak esetében maguk hozták létre azt a háttér tudásbázist, amelyhez bármikor visszanyúlhatnak a képzés során.

Rekreáció BA, Oktatástechnológia - 1 .óra

Megtörtént az első óra az ELTE-n. Szegény Rekreáció szakos hallgatók szembesültek a félév során reájuk váró kihívásokkal, és rá kellett jönniük, hogy itt bizony sok munka vár rájuk Oktatástechnológia címszó alatt.
Elképzelésem szerint ebben a blogban igyekszem majd minden egyes héten megírni az egyes foglalkozások felépítését, úgy is mondhatnánk, egyfajta óravázlat light kerül ide. Magáról a csoportokról és az egyes órákhoz kapcsolódó gondolatokat majd az Oktatás-Informatika szakcsoport blogjában teszek közzé, igyekezve ezzel becsatlakozni a hallgatók munkájába, velük együtt dolgozni. A blog itt lelhető fel: http://oktinf.elte.hu/blog/

A féléves tematikát tekintve erre a hétre a következő témakör jutott:

„1. alkalom - A kurzus céljának és követelményrendszerének ismertetése: A tanulók megismerik a félévi munkához szükséges képzési környezetet, és kialakítják a munkához szükséges azonosítókat.”

Ennek megfelelően, és persze mert úgy illik, no meg még így tanították a nagykönyből, megtörtént a bemutatkozás, melynek rövid de velős keretében elmondtam ki vagyok, mi vagyok, mit keresek itt. Ezt követően arra kértem a hallgatókat, mutatkozzanak be ők is, de ezen felül röviden foglalják össze, hogy miért választották a rekreáció szakot, azon túl, hogy kötelező volt felvenni (és ebből kifolyólag kötelező túlélni) mit értenek a tárgy címe mögött, mit gondolnak mi vár rájuk, mi a célja ennek a tantárgynak, és főleg látnak vagy gondolnak e már valamilyen kapcsolatot eme tárgy és a saját szakjuk ismeretei között. A hallgatók válaszoltak is, és meglepően kevés volt a csatlakoznék az előttem szólókhoz felkiáltás, sőt volt, aki vélt látni kapcsolatot, és ez úgy gondolom jó kezdet.

A sor végén levetítettem számukra az alábbi filmrészletet, és megkérdeztem miről szólt, és vajon milyen célból vetítem.

A kulcsszó nálam a tapasztalás volt. Elmondtam, számomra fontos, hogy megtapasztaljam a tárgyuk kulcsszavai mögött rejlő világot, és szeretném, ha ezt az általam ismertebb információs technológia világán keresztül tennék. Ugyanakkor arra kértem őket, hogy egyrészt cselekedjenek hasonlóan, és merjék megismerni azt, amiről éppen véleményt fognak alkotna. Márpedig ez csak tapasztalás útján megy. És ezzel meg is volt az átkötés ahhoz, miért fognak nagyon utálni, mégpedig a minden hétre való feladatok miatt, melyek megoldására pontosan 1 hetük van, azaz a következő foglalkozás előtti nap éjfélig a munkájuk eredményét fel kell tölteni a képzési keretrendszerbe. Na, ekkor már sokkal kevesebb mosolygós arc volt.

Kicsit feldobva a hangulatot ideje volt megismerkedni a képzés hátteréül szolgáló felülettel. Megnéztük az ELTE Moodle rendszerében a felépített kurzust, amelyben minden alkalom minden témaköréhez egy témacsoport tartozik. Ezek felépítése:

• állnak egy elvégzendő feladatkiírásból, 
• egy szorgalmi fórum felületből, ahol a témához kapcsolódóan már elhelyeztem vitaindító kérdéseket,
• illetve egy blogbejegyzéshez témaajánlóból. A hallgatóknak ugyanis a szakcsoport blogjában (lásd fentebb) havi egy blogbejegyzést és egy kommentet el kell minimum követniük. 

Az első alkalom témacsoportja az alábbiakat tartalmazza.

A gmail fiókra a túlnyomórészt G-alkalmazások miatt lesz szükség, a profilkép feltöltésre és a csoportnév javaslásra a munka barátságosabb okán, a szerződésre pedig azért, hogy komoly legyen a munkavégzés, és már most elkezdjenek gondolkodni, tervezni a féléves feladattal kapcsolatosan. Látva ezen feladatok „komolyságát” már azért kezdtek megnyugodni a kedélyek. Kezdték remélhetőleg megérteni, hogy itt tényleg a tapasztaláson, az átélésen van a hangsúly.

Zárszóként pedig megkapták egyik kedvenc filmből az alábbi jelenetet, és arra kértem őket használják ki az alkalmat, hogy megtapasztalhatnak olyan dolgokat, melyek körülöttük vannak, a digitális mindennapok része, csak mégsem élik át, mégsem veszik esetleg észre. Éljenek a lehetőséggel és merjenek elég bátrak lenni, hogy együtt felfedezzük egymás világát az IKT, mint eszközt, csatornát felhasználva.

Út a vadonba

Adott egy fiatal kölyök, aki befejezve az iskolát hátat fordít a világnak, és megindul. Persze könnyű dolga van, hiszen Amerikában meg lehet indulni, van hova menni. Ugyanakkor cselekedete teljesen értelmetlen. Hátrahagyva mindent (családot, pénzt, miegymást) magasztos eszméket hangoztatva útnak indul, és bejárva a kontinenst alaszkai vadonban leli halálát. Logikus ésszel persze nincs értelme a dolognak, hiszen romantikus eszméket követve meddig maradhatunk életben? Mégis a bejárt út szépsége és élménye több, mint ami sokunknak megadatik. Persze ez az út mégis felemás, és ezt leginkább a főszereplő fiatalember utolsó felkarcolt mondata tudatja velünk: Mit ér ennyi élmény, ha nincs kivel megosztani?

Arra már rájöttem, hogy Sean Pennt nagyon kedvelem, mint színészt. Tehetséges az ürge, az biztos. Most azonban rendezőként láthatjuk, és bizony itt is nagyszerű munkát végzett. Lehet, hogy néha picit művészi képeket látunk, mégis rettentően bele tudjuk élni magunkat a történetbe. A legnagyobb plussz pont pedig a kamera mögötti embert illeti. Ilyen szépen fényképezett filmet nagyon régen láttam. Öröm elmerülni a természeti képekben.

A film alatt rengeteg gondolatot kapunk. Gondolatokat, amelyek magunkkal viszünk, és amelyek miatt biztosan újra kell nézni egy idő tán a filmet. Persze ehhez előbb egyszer legalább látni kell, mert ennyiszer biztos meg kell nézni. Olyan film ez, amely után nagyon szívesen elolvasnám az alapjául szolgáló könyvet. Majd egyszer, ha végre újra lesz időm egy regényt kézbe venni...

Didaktikai alapelvek - A szemléletesség elve

Egyszer volt, hol nem volt egy sorozat, amelyben a lassan 10 évvel ezelőtti szakdolgozatból idézgettem mai gondolataimmal kiegészítve, nos, itt az ideje, hogy blogba kerüljön egy újabb fejezet a témában.

""… az érzékek elé kell tárni mindent, mégpedig a láthatókat a látás elé, a hallhatókat a hallás elé, a szagolhatókat a szaglás elé, az ízlelhetőket az ízlelőszerv elé, a tapinthatókat a tapintás elé. És a mi több érzékszerv által egyszerre érzékelhető, azt több érzékszerv útján kell érzékeltetni.” (Comenius)
A virtuális egyetem talán legnagyobb hátránya, hogy nem képes az összes érzékszervünkre hatni. Leginkább a látásunkat, másodlagosan pedig hallásunkat képes foglalkoztatni. Szerencsére a mai hálózatok sebessége már elégségesnek mondható a jó minőségű audio-vizuális állományok letöltésére. Mivel a többi érzékszerv teljesen használhatatlan, éppen ezért erre a kettőre kell alapozni az elektronikus oktató szoftveren belül. A mai multimédiás segédeszközök segítségével ezek létrehozása nem túl bonyolult, és mindenképpen ajánlott."

Naná, hogy ajánlott. Persze ma már ezek többségét nem kell letöltenünk, online kapcsolat útján, streaming módon bárhol, bármikor megtekinthetőek, alkalmazhatóak. Ugyanakkor maguk a multimédiás eszközök is a böngészőn keresztül állhatnak a rendelkezésünkre. Természetesen jól látható, hogy a fenti sorok is abban a szellemben íródtak, a tanár dolga a tartalom előállítása, de már nagyon jól tudjuk, hogy nincs ez így. Az internet egyrészt televan tartalommal, azokat elegendő egyszerűen rendeznünk, rendszereznünk, másrészt mivel a tartalmat bárki előállíthatja (egyrészt a tartalom előállítás egyre egyszerűbb módja miatt, másrészt, mert egyszerűen csak lehetőség van rá) így az egyes tanulók, tanulócsoportok is létrehozhatják azokat. Tehát fontos dolog a fentebb megemlített oktató szoftver, de ennek ma már egyrészt nem kell egyértelműen elkülönülő programnak lennie, másrészt közösségi módon is előállítható. Az így létrejövő ismeretanyag esetében is fontos az elv lényege, azaz a szemléletesség. Egyrészt a tanulást is megkönnyítheti különösen a vizuális vagy auditív tanulási stílussal rendelkezők esetében. Másrészt az alkotó tanulási folyamatban kiemelt motiváló tényező lehet.

A korábbi részek:

• Bevezetés
• Tudományosság és szakszerűség elve
• Rendszeresség és fokozatosság elve
• A tanulói tudás tartósságának elve

Bombák földjén

Pár héttel ezelőtt arról beszélgettünk édesapámmal, hogy neki bizony nem tetszett a Bombák földjén, picit csalódás volt. Akkor én még nem láttam a filmet, azóta pótoltam, és bizony ellentétes véleményen kell, hogy legyek. A téma számomra amúgy is érdekes, meg valahol egy csöppet személyes, hiszen ugyan csak levelezőn végeztem a kötelező katonai szolgálatot (az utolsó félévesek egyike voltam), de a tűzszerészek állományát erősítettem, még ha, mint számítógépet már messziről látott ember, írnoki minősítésben. Persze nem mi mentünk hatástalanítani, és csak társaimnak kellett megtanulni az alapvető robbanószerkezeteket (az én feladatom pl. a tűzszerészeti katalógushoz az eszközök fotóinak szebbé, újabbá retusálása volt), de ott voltam, amikor kivittek minket a fagyott földre, amely keményebb volt a betonnál, és a hatalmas kráterekben tartottak a számunkra bemutatót. Félelmetes volt látni saját szememmel, hogy egy hüvelykujjnyi gyurmadarab mekkora pusztításra képes.

A film azoknak a mindennapjaiba enged bepillantást, akik ezt az élmény testközelből mindennap átélik. Éppen ezért nem mondhatnánk, hogy bonyolult cselekménye van dolgunk. Nem is a trükkös csavaron van a hangsúly, sokkal inkább egy történetbe bújtatott dokumentumfilmről van itt szó. Bepillantást nyerhetünk abba az életformába, ahol a centiket tényleg vágják, ahol a mennyi idő van még hátra szolgálatból valós kérdés, és egyáltalán nem biztos a hazajutás módja. Láthatjuk az idegtépő, sokszor egyáltalán nem logikusan viselkedő katonát, katonákat. A főszereplő bolond fanatizmusa őrültségnek tűnhet, logikátlan, bolond hősködés, másokkal nem törődés, könnyen azt mondja az ember ilyen csak a forgatókönyvírók fejében születik. Pedig nem. Magam is találkoztam ilyen emberrel, ott és akkor a tűzszerészeknél. És másfajtákkal is. Érezhető volt a pattanásig feszült idegállapot közöttük, a sok furcsa szokás. Az ember azt hihetné a magyar tűzszerészeknek nincs sok dolguk, pedig de. Munkájukat nem látjuk, de két-három naponta mentek, mert jött a riasztás. Szörnyű volt látni azt a statisztika adatot, amelyben a riasztások 80-90%-a II. világháborús robbanóanyaghoz szólította őket. Több, mint 60 évvel a háború vége óta még mindig a lábunk alatt több tonna puskapor rejlik. Gondoljunk akkor Irakra. Egyik trükkös bomba a másik után. Ahol élő és holt emberből is bomba lehet.

A film persze nem gyors folyású, és a rendezés is előszeretettel él a lassított felvételekkel, amely ugyan nagyon egyszerű megoldás, de valljuk be kellően látványos is tud lenni. Persze ez a megoldás is egyfajta dokumentarista szemléletet tükröz. A színészekről nem kell sokat mondani. Nem arra figyelünk, mert a helyzet, az adott szituáció, annak a másik kultúrának figyelése, hogy valamit próbálunk megérteni belőle ezt nem teszi lehető. Persze, hogy a film túlértékelt, mint legjobb film, és érezhető az amerikai csalódás benne. Biztos vagyok benne, fog még jönni további vietnami, akarom mondani iraki kudarcot csalódásként megélő nemzetábrázolás. Persze, hogy ez is az igen gombra irányította a szavazók kezét. De ha mindettől eltekintünk, és a filmre úgy tekintünk, mint egy másik világ – a tűzszerészeké – megismerése, akkor akár kellemesen is szórakozhatunk a film alatt.

Mindaz, mit akarok, Te vagy

Azt mondod
Szeretnél
Egy gyémánt aranygyűrűt ujjadra
Azt mondod
Szeretnéd
Ha a múltad elmondatlan maradna
De bármit is ígérünk egymásnak
A bölcsőtől a sírig
Mindaz
Mit akarok
Te vagy

Azt mondod
Adsz nekem
Országutat, melyen nem száguld senki
Kincset, mit nekem tartogatsz
Az éjszaka minden gazdagságát

Azt mondod
Adsz nekem
Szemet a vaksötétben
Folyót szárazság idején
Kikötőt ha vihar tombol
De bármit is ígérünk egymásnak
A bölcsőtől a sírig
Mindaz
Mit akarok
Te vagy

Azt mondod
Szeretnéd
Ha szerelmed kitartana
Az utolsó velem töltött éjszakáig

Azt mondod szeretnél
Egy gyémánt aranygyűrűt ujjadra
Ha a múltad elmondatlan maradna
Ha szerelmed soha el nem múlna.

De bármit is ígérünk egymásnak
A bölcsőtől a sírig
Mindaz, mit akarok, Te vagy

Te vagy
Mindaz, mit akarok...
Te vagy
Mindaz, mit akarok...
Te vagy
Mindaz, mit akarok...

Rockhajó

Úgy tűnik, bejönnek nekem a kalózrádiós filmek. Ifjonc koromban rá voltam kattanva az Adj rá kakaót! című filmre, és szerintem a magyar Kalózok sem volt olyan rossz. A napokban azonban volt szerencsém megnézni a Rockhajót.

Hatvanas évek, Anglia, a rock’n’roll nem a BBS hullámhosszán érkezik, hanem valahonnan a tenger közepéről. A merev angolság szembekerül a laza angolsággal. És ez utóbbi vicces. Nagyon vicces. Számos különleges figurát ismerünk meg a film folyamán akik rettentően különböznek (talán az egyetlen közös pont az életükben tea), mégis képesek együtt, egymás mellett élni.

A film készítői a már jól ismert (és korábbi filmjeikben – Négy esküvő és egy temetés, Sztárom a Párom, Igazából szerelem, stb.) használt angol bájjal vezetnek végig a történeten, amely ugyan néha picit leül, de így is maradandó szórakozást nyújt.

MoodleMoot 2010 - 2. nap

Gyomorgörccsel ébredés, egy egyenrangú kereszteződés benézése dudálással és egy elsőbbség megadása forgalomfeltartással ott, ahol nem kellett volna. Aztán végül megérkeztem újra Gödöllőre. A fenti események pedig annak voltak betudhatóak, hogy 2db előadás+1db kerekasztal beszélgetés várt rám. Egyszóval különösen izgalmas volt, hogy befordulva az egyetem felé, már el is irányítottak szigorú tekintetű ballagásszervezők, így valahol az egyetem háta mögött az első szabad helyen parkoltam le, ahonnan sietős léptekkel indultam megkeresni a helyszínt, bár éppen azt sem tudtam hol vagyok. Különösen lendületessé tette lépteimet a tény, hogy az eső is elkezdett esni. Végül pár perccel a szekció kezdése előtt megérkeztem, és egy gyors kávét követően sikerült a mogorva technikus előtt megoldanom a pptx problémát az első előadó számára és már kezdődött is az előadása.

Dr. Miskolczi Ildikó arról mesélt nekünk mit ért felhőpedagógia alatt. A szolgáltatók összessége adja a felhőt, és a szolgáltatott szolgáltatásokat igénybe véve történő képzés adja a pedagógiát. Az előadó bemutatta a kutatócsoport résztvevőit, akiknek egyes képzési oldalait a szekció utolsó előadásában (keretet adva így a szekciónak) részletesen be is mutatott. Fontos megjegyeznünk, hogy a csoport a web2 világ szinte összes ismert eszközét használja: Vimeo, Youtube, Picassa, Prezi, Slideshare, GoogleApps, WiZIQ, USTREAM, Twitter, FaceBook, Iwiw és blogok.

Moodle keretrendszer az Adóhivatalban on Prezi

A második előadás az APEH berkeiben használatos Moodle rendszer és a használatához vezető rögös útról szólt. Az előadóról inkább ne is tegyünk említést…

A szekció harmadik előadója dr. Dancsó Tünde volt, aki a Kodolányi János főiskoláról jött és az IST betűszó rejtelmeibe avatott be minket, ami annyiban szűkíti az IKT fogalmát, hogy a társadalmi célokat kiszolgáló, a társadalom számára kifejezetten hasznos technológiákat tartalmazza. Sejtésem szerint párhuzam vonható az egy nappal ezelőtti könyvtáros előadással, a könyvtár új szerepéről.

A szünetet követően következett a konnektív szekció második felvonása. (Az elsőről sajnos lemaradtam érthetetlen okokból… :) ) Mivel az első felvonás elhúzodott dr. Ollé János szekcióelnök szigorú szemöldökkel indította a másodikat, ahol az idő és a közölt tartalom optimális kihasználásához szükséges kompetenciák nagymértékben elvárt követelményként jelentkeztek az előadók irányába.

Első előadóként Klötzl Ferenc kereste a választ arra, vajon vállalati környezetben mennyire valósítható meg a hálózati tanulás. Előadása elméleti síkon kereste a választ: szigorúan szabályozott környezetben egy sokrétű eszközt és újfajta képzésmódszertant igénylő tanulási forma egyáltalán megvalósítható-e. A válasz elég szkeptikus volt, és röviden talán úgy foglalható össze, ugyan a lehetőségek adottak, a (szervezeti) kultúrák még nem elég érettek erre.

Tanulóközpontúság a hálózati tanulás során on Prezi

A második előadás során az előadó azt próbálta bemutatni, hogy milyen szemléletben kell, hogy történjen a tanulás-tanítás hálózati tanulás során. Izgalmas felvezetés volt, hogy az előadó tanulói szerződéssel indított, gyakorlati irányba is kiterjesztve a mondanivalót, de sajnos a gyakorlat nem valósult meg, mert egyetlen szerződés sem íródott alá a konferencia ideje alatt. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy az előadó nehezen tudta annak szerepét, célját kifejteni. Mi más lehetne az oka???

A szekciót Tóth-Mózer Szilvia zárta az ELTE PPK-n végzett konnektivista szemléletben szervezett egyetemi kurzusok tapasztalatát osztotta meg a hallgatósággal. A képzés során a hallgatók feladata volt az önálló online profilok kialakítása, blogvezetés és blogkövetés RSS segítségével, twitter használata, gondolattérképek rajzolása. A konnektív tanulási forma választható opció volt, de kevesen választották a hagyományos képzési formát. Összességében elmondható, a képzés sikeresen zárult, de az IKT kompetenciák hiánya és az újfajta tanulási módszertan erőteljes tanári facilitálást igényelt.

A szünetet követően kerekasztal beszélgetés jött a konnektív szemléletről. Az itt történtekről beszéljen inkább a mozgókép, ahol jelen sorok írója sajnos csak néha fért bele kamera látószögébe… (Persze, lehet ez mindannyiunk szerencséje :) )




Az ebédet követően a tananyagtárházaké és az ePorfólióé volt a főszerep. Személy szerint első körben a tananyagtárházakat választottam, egyrészt mert abban a teremben a netbook megtalálta a wifit (a másikban egyszerűen ez nem jött össze), másrészt a melóhelyen egyszer már kellett ránéznem az Alfesco-ra az ePortfólió tekintetében pedig nem kaptam pozitív visszajelzést a főnökeimtől. Mivel ekkor már agyilag eléggé elfáradtam (idegesség+előadói okoskodásaim), ezért csak fél füllel figyeltem. Minden esetre izgalmas a Corvinuson ez irányba folyó fejlesztések.

A délutáni részlegen tehát már nem sokat időztem, így olyan délután 4 és 5 között hazafelé indultam, illetve előbb a 2x7 ördög keresztikreimhez, ahol picit feltöltődtem.

Összességében izgalmas két nap volt, melyet az új helyszín és a meleg kicsit megbolondított. Ugyanakkor rettentő sok tapasztalattal szolgált a számomra, hiszen életem első konferencia előadását tartottam, majd rögtön utána a másodikat is, és a szervezőknek hála, még a kerekasztal beszélgetésbe is bekerültem.

Ezúton köszönöm nekik mindehhez a lehetőséget. Ígérem, amint legközelebb adódik mód, még jobb előadást tartok... hiszen ennél már csak jobbat lehet, nem? ;)

(A képeket mindkét bejegyzéshez innen loptam, ahol további izgalmas fotók még fellelhetők!)

MoodleMoot 2010 - 1. nap

Fogmosás, reggeli, csók a kis feleségemnek, majd lifttel le a kilencedikről, riasztó kikapcsolása, kulcs elfordítása és már úton is voltam Gödöllő felé. A nemrégiben vett kis piros Suzuki először hagyja el Budapest határát. Gödöllőn persze tettem egy felesleges kört, de még időben érkeztem. Regisztráltam, majd kézfogás a szervezőkkel (szegények nem nagyon értek rá), majd éppen leültem volna, amikor észreveszem, hogy a sor végén nagyon néznek rám, hát odamentem és bemutatkozom leendő kollégáimnak akikkel együtt fogok tanítani az ELTE-n, majd leültem melléjük, és már kezdődött is a konferencia.

A konferenciát dr. Szabó István a SZIE Gépészmérnöki karának vezetője nyitotta. A felvezető során röviden bemutatta az egyetemet, és kiemelte mennyire fontos, hogy a rendezvény immár Gödöllőn került megrendezésre az egyetemi könyvtár szervezői munkájának hathatós segítségével. Kiderült, az egyetem e-learning szolgáltatását a Könyvtár látja el. Ők üzemeltetik az egyetemi Moodle rendszert, amely már számos tananyagot tartalmaz. Ugyanakkor saját bevallása szerint vannak még gondok ezek előállításakor. A jó minőségű tananyag előállításához már minden adott, azonban még mindig várat magára a kultúraváltás a fejekben. Kell idő az áttörésre, kell idő ahhoz, hogy az e-learning integrálódjon az oktatási szokásunkba. Megfogalmazása szerint a „tudást” digitalizálni kell, és a digitalizációt az egyetemeknek kell elvégezniük. Ha nem ők viszik végre, akkor mások fogják, és úgymond kikerül a szakma irányítása alól. Bevezetőjét tehát azzal zárta, hogy ez a feladat az egyetemeknek kötelező házi feladata, és semmiképpen sem szorgalmi.

Ezt követően Koósné Török Erzsébet a SZIE könyvtár főigazgatója mondott köszönetet a szervezésben való részvételért. Köszöntője igazi könyvtáros köszöntő volt, hiszen számos idézettel fűszerezte mondanivalóját. Véleménye szerint egy könyvtár több, mint egyszerű információgyűjtő intézmény, a hagyományos feladatok ápolás mellett lépni kell egy új irány, az e-learning világa felé. Az, hogy az e-learning támogatja a könyvtárat vagy a könyvtár támogatja az e-learninget még nem eldöntött kérdés, de az egyértelműen látszik, hogy az egyetemi könyvtár életébe jól beépült ez az új funkció, amely egyelőre egyedülálló idehaza.

A délelőtti plenáris előadásokat Sinka Róbert nyitotta E-szolgáltatások integrációja intézményi szinten címmel. Az előadás arra kereste a választ, miért nem elégséges, ha rendelkezünk egy tanulmányi rendszerrel, egy e-learning keretrendszerrel, stb. Hiába vannak különálló rendszereink, azokat egységessé kell formálni. Természetesen léteznek (?) böszme nagy és drága rendszerek, amelyek a teljesség igényével kecsegtetnek, de az előadó szerint rengeteg egyszerű, célfeladatot ellátó rendszer fellelhető (ezek nagy része free), így ezekbe igazán invesztálni nem szükséges. Az egyetlen, amire költeni kell, az a know how. Márpedig mi az, ami biztosan előfordul egy egyetemen, ha nem ez. Ha élünk ezzel a lehetőséggel, máris összeraktunk egy szolgáltatás-portfóliót. A hangsúly pedig a portfólión van, azaz a felhasználó válogathat a neki szükséges szolgáltatásokból úgy, hogy mindezt egyetlen felületen keresztül éri el.
Az egyetemen integrált elemek:

• LDAP
• Webmail
• Neptun
• E-portfólió

Az integrációs folyamat persze nem megy egyik napról a másikra. Az I. szakasz során az oktatók és hallgatók 20-25%-át sikerült átterelni az intergrált környezetbe. A másfél éves munka során a múlt év végén ez a szakasz sikerrel zárult. A II. szakasz már erre az évre vár, de itt már nehezebb újabb 20-25%-os részvétel elérése, ugyanis a digitális bennszülöttek és bevándorlók közötti szakadék már láttatja magát. A III. szakasz még várat magára.

A bevezetés során fontos módszertani elem volt a buksisimogatás, azaz a pozitív megerősítés technikája, hiszen a legaktívabb oktatókat és tanulókat jutalmazták. Természetesen a folyamatos belső képzéseket is tartanak.

A második plenáris előadást Dr. Kimmel Magdolna tartotta, aki a portfóliók lényegét próbálta megragadni, elvonatkoztatva az „e” előtagtól. Mindenek előtt tisztázta magát a fogalmat: Hosszabb időn keresztül célirányosan gyűjtött dokumentumok összessége. Ahogy említette, a hosszabb idő szinte mindig megvalósul, a probléma leginkább a céllal van. Természetesen ez az a cél, ami lehetővé teszi, hogy a portfóliókat kategorizálhassuk:

• Munkaportfólió: Teljes (tanulási) folyamat dokumentálása (ebből indul ki a többi portfólió).
• Bemutató portfólió: Legjobb eredmények, legjobb munkák megjelenése. Fontos, hogy saját termékek is jelenjenek meg benne, azaz nem szimpla (munka)igazolásgyűjtemény. A kompetencia bizonyítékának is jelen kell lennie, azaz szükséges, hogy munkákra adott reflexiók tömegét is tartalmazza.
• Értékelési portfólió: Szintén válogatott csomag, ahol a cél az eredmények bemutatása. Ezért az eredményeket azok értékelésével együtt kell tartalmaznia. Mivel a folyamat eredményeit tartalmazza, ezért a külső irányító (tanár) határozza meg milyen dokumentumok kerülnek bele. Magának a portfólió tulajdonosnak erre kevés a befolyása. (Nincs tanulói szabadság, ellentétben a bemutató portfólióval)

A plenárisok második felének első előadója Könczöl Tamás volt az Educatio Kht-tól, aki a közoktatás és a felsőoktatáshoz tartozó számos projektet vázolta, sok-sok TÁMOP számmal.

A negyedik és egyben utolsó előadó Dr. Mayer Erika volt, akitől az online világ és a jogszerű tartalom közötti részletes ismertetést kaphattunk érthető nyelven arról, hogy mi mit véd, és mi minek a tulajdona, meg ehhez hasonlóak. Különösen fontos megjegyezni, hogy az internetes linkek idézetnek minősülnek, ugyanakkor a beépülő tartalom nem link. Ez különösen érdekes lehet, hiszen számos internettartalom lehetővé teszi, hogy beágyazzuk egy másik oldalba.

Ekkor már bőven dél lett, és tessékeltek minket az ebédlő felé. Közben megérkezett Klötzl Feri is, gyors összefoglaló a számára, majd tovább a hasam után, ami persze rossz irányba vitt, így körbejárva az épületet sikerül megérkeznem.

Ezt követően feltérképeztem a szekció helyszíneket, de Feri kicsábít, hogy megmutassa új motorját. Kétgyerekes családapa motorral… De megnyugtattam, ahhoz még fiatal, hogy kapuzárás előtti pánik legyen. Közben találkozunk Fekete Robival és megismertem Nagy Dénest is az Eduverzumtól.

Az előadások közben persze elkezdődtek. Payer Barbara prezentációjára értünk be, majd szolidan (?) helyet foglaltunk. Különösen érdekes volt az előadás, hiszen könyvtáros szemmel láthattuk az IKT felzárkóztatás bizony nem csak az iskolák feladata, hanem óriási hangsúly helyeződik a könyvtárakra is. Számos példát láthattunk ahogyan ez megvalósul. Digitalizálódó világunkban a szolgáltatások is digitalizálódnak, így ezekhez nem csak a hozzáférést kell biztosítani, hanem a felhasználókat is fel kell készíteni azok tudatos és egyben helyes használatára. A távoktatás ezen a területen pedig óriási lehetőség, hiszen a Moodle alá szervezett kurzusokkal ez is megvalósítható.

A szekció utolsó előadója Nyújtó Imre volt, aki a SZIE-n tartott könyvtárhasználati kurzusok Moodle alatt megvalósuló képzéseit mutatta be. Láthattuk, hogyan és milyen tapasztalatok alapján nyerték el jelenlegi formátumukat ezek a képzések. Bepillantást nyerhettünk a kialakult kurzusszervezési módszertanba, az elsajátított ismeretek ellenőrzésére használatos teszttípusokba. A tananyagok többnyire pdf és swf alapúak, a tanulók feladata pedig a teszteken kívül állományok feltöltése illetve online válaszadás, választás.

A szünetben tartottunk egy gyors munkaértekezést Ferivel, majd ő jobbra én meg balra. Hosszú és meleg volt a nap, ideje volt hazaindulni.

Nyelvi est

Nem is olyan régen a Budapest X. kerültében lévő Fekete István Általános iskola nyelvi műsort rendezett, melynek keretében a diákok rövidebb jelenetekben keresztül bemutathatták milyen az idegennyelvi tudásuk a szüleiknek és minden más érdeklődőnek. Kedves feleségem, három jelenet betanításában és rendezésében vett részt. Egy egyszerű fényképezőgéppel rögzítettem ezeket a műsorszámokat, és most be is illesztem ide lentebb.