Itt tespedek a fotelban, és nézem a televíziónak nevezett készüléket. Persze olimpia a téma. Na, de hogyan? Csalódás! Csalódás! Csalódás! Mást se szajkóznak. Érted, magyar! Csalódj, mert te otthon ülsz a fotelban, és csalódnod kell, sőt negatívan kell nézned hazánk sportolóira. Hiszen, mit képzelnek ezek, hogy csak ötödikek egy olimpián, hogy a világ legjobbjai közül csak ötödikek? Ez sportteljesítmény? Szerintem haza se jöjjenek. Vagy csak fű alatt. Persze a pénz, meg a kormány a hibás. De miért is? Ja, hogy nincs arany! Az nincs, de van ezüst, bronz, meg negyedik, ötödik, hatodik, stb. helyezés. De nem, nekünk az arany kell, különben csalódunk! Itt egy kis ország, emberállomány alig, de mi csalódunk a fotelben, mert hazánk sportolói nem hoznak aranyat. És persze a sajtó ezt mélyíti bennünk. Miért nem azt halljuk, hogy mekkora eredmény másodiknak lenni, vagy akár ötödiknek? Nem, inkább azt halljuk, hogy ez szörnyű, de bénák, hát miért nem hoztak aranyat? Tanuljunk már meg örülni minden eredménynek! Főleg innen a fotelból! Főleg, hogy még az iskolakört is utáltuk a suliban! Főleg, hogy ezek a sportolók tényleg a világ legjobb sportolói! Mert aki ötödik egy olimpián, az ott van a legjobbak között! Gratulálok hát nekik, és én büszke vagyok rájuk!
"Mélyen Albion erdejében fekszik Tölgyvölgy kicsiny falucskája, melyet érintetlenül hagyott az idő múlása, és messze elkerült a fegyverek zaja. Itt élt egy fiú, és a családja. Egy fiú, aki hatalmasságról álmodott. Arról, hogy egyszer hőssé válik. Néha nemes lovagnak képzelte magát... Vagy hatalmas varázslónak. Máskor arról álmodott, hogy gonosz harcossá lesz. De minden álmában, mely a nagyságról szólt, kevés volt az erő, hogy megváltoztathassa a sorsot, mely előtte állt." Persze a történetnek nincs vége. Immár lehet folytatni magyarul. Elkészült a mű, több hónap munkája. Használja mindenki örömmel, hiszen úgy készítettük. Jó játékot! A magyarítás letölthető a Magyarítás Portál ról. ui.: Köszönet mindenkinek, aki segített, hogy elkészülhessen a nagy mű.
Megjegyzések