Ugrás a fő tartalomra

Büszkeség és balítélet

Furcsák a kosztümös filmek. Lehet őket szeretni, meg nem, de az biztos, hogy sok pénzből készülnek, és az Oscar gálán is nagyobb eséllyel indulnak, ha másban nem hát a ruhás kategóriában. Mondjuk ez az alkotás éppen nem ott futott be, de mindenképpen érdemes róla ejteni pár szót.

Hollywood időről idő előszeretettel veszi elő Jane Austen regényeit, dolgozza fel celluloid szalagra (jó, meglehet ma már nem arra). A 19. század bestseller leányregényeinek mozgóképes változatai pedig mindig is valami különöset hoztak a vászonra. A furcsa ebben az egészben az, hogy mindezt úgy, nincs több száz statiszta, nem robban fel semmi, nem zuhan le egyetlen helikopter sem (19. században?), és még számítógéppel életre keltett élőlények sem kukucskálnak ki a nézőre. Viszont betekintést nyerhetünk a női lélek megfejthetetlen világába. Férfiként pedig ez egy igen izgalmas terület. Ráadásul a szerző nem szégyelli osztani mindkét nemet, amelytől sokszor fogunk mosolyogni és intelligensen kacarászni. Ehhez persze figyelnünk kell a párbeszédekre, mert itt nem képi humort kapunk (többnyire), hanem rettentően fordulatos szóbeli fricskákat.

A Büszkeség és Balítélet legutóbbi feldolgozása pedig mester munka. Legalábbis, mint film, hiszen az eredeti mű olvasott ismerete nélkül nehéz ahhoz mérnem. A film képi világa lenyűgöző, az ember szívesen nézi a csodás szélesvásznú angol tájat. A történet ugyan a lányos család öt lányáról, és azok közül is a két legidősebbnek szerelmi huzavonájáról szól, de mégis, egyértelműen, a sorban a második leány van a középpontba állítva, akit az a kimondhatatlan nevű Keira Knightley játszik, aki szerintem a Karib tenger kalózaival lett befutott, ismert színésznő, mégis ajánlott ebben a filmen megnézni, mert itt a színészi játékát is megcsodálhatjuk. Mindenképpen érdemes még megemlíteni Donald Sutherland nevét, aki a lányok apját játssza, és ez bizony másodlagos szerep, sokszor csak a háttérben tűnik fel, mégis érdemes odafigyelni rá.

A történetről nem mesélnék sokat, legyen annyi elég, hogy lesz kavarás bőven, de persze romantikus filmről lévén szó, a végén mindenki elnyeri azt, ami neki jár, és a vége felirat boldogságban úszik. Egy szombat estét mindenképpen érdemes rászánni.

Megjegyzések

Panyi üzenete…
A BBC sorozatot nézd meg, mert abban sokkal jobban átjön minden! Az egész történet sokkal jobb.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Befejeződött a Fable magyarítása

"Mélyen Albion erdejében fekszik Tölgyvölgy kicsiny falucskája, melyet érintetlenül hagyott az idő múlása, és messze elkerült a fegyverek zaja. Itt élt egy fiú, és a családja. Egy fiú, aki hatalmasságról álmodott. Arról, hogy egyszer hőssé válik. Néha nemes lovagnak képzelte magát... Vagy hatalmas varázslónak. Máskor arról álmodott, hogy gonosz harcossá lesz. De minden álmában, mely a nagyságról szólt, kevés volt az erő, hogy megváltoztathassa a sorsot, mely előtte állt." Persze a történetnek nincs vége. Immár lehet folytatni magyarul. Elkészült a mű, több hónap munkája. Használja mindenki örömmel, hiszen úgy készítettük. Jó játékot! A magyarítás letölthető a Magyarítás Portál ról. ui.: Köszönet mindenkinek, aki segített, hogy elkészülhessen a nagy mű.

Március 15 - Műsorterv

Március idusa minden évben ünnepi műsorok sokaságát hozza magával. Így volt ez az idén is, és valószínűleg így lesz jövőre is. Ahogyan tavaly, most is segédkeztem a Fekete István Általános Iskola ünnepi műsorában, melynek rendezőjéhez és felkészítő tanárához fűznek gyengédebb szálak. Most nagy szerepem volt a műsor forgatókönyvének kialakításában is. Nos, mire való a Google Docs és a YouTube, ha nem arra, hogy az ilyesmit megosszam másokkal is. A dokumentumban található linkek segítségével a külön erre a műsorra vágott háttérfilmek is megtekinthetőek. A dokumentum elérhetősége: https://docs.google.com/document/pub?id=19tVpgBtj79hXI60_VD4cdPljIBndHMMrLXi_sSpGkHs

kooperatív <> kollaboratív

A főiskolai tanulmányaim alatt a napokban előkerült, hogy össze kellett hasonlítani a kooperatív illetve a kollaboratív tanulást. Ha már ott megtettem, akkor miért ne tenném itt közre, hogy ott mit írtam. Mindenek előtt tisztázni kell, mit is értünk a két fogalom alatt. Aki részletesebben kíváncsi, annak javaslom Dorner Helga írását , de azért röviden összefoglalnám: A kollaboráció olyan szervezett, szinkron tevékenység, amely egy adott problémára vonatkozó közös elgondolás kialakítására és fenntartására irányul. Csoporttanulás esetén a csoporttagok kölcsönösen részt vesznek a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás spontán, a kiosztott szerepek cserélődhetnek attól függően, hogy milyen tudáselemmel járulhat hozzá az adott munkafolyamathoz. A kooperatív tanulás folyamata során a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A tanulók egymaguk dolgoznak fel egy-egy témát, és a tanulás eredményét, a leszűrt tanulságokat egyenként prezentálják. Csoporttanulás ese