Tavasszal, és most ősszel tartottunk egy bemutató sorozatot kollégáimmal pedagógus hallgatóknak, akik ugyan a Moodle jótékony hatását élvezik az egyetemen, mégis most szembesültek először egy tudatos, kifejezetten az e-learningre specializálódott csapattal, akik a felnőttoktatásban tevékenykednek, azon belül is leginkább vállalati képzés területén. Meglepődve tapasztaltam, hogy mind a tavaszi, mind a mostani őszi csoportban előkerültek a tesztek kérdése, azaz lehet e úgy e-módon vizsgáztatni, hogy kizárjuk a csalás lehetőségét, ezáltal megteremtve egy hiteles képzési eredményt. Lássuk tehát, miképpen gondolkodom én erről…A távoktatásos rendszerek általában a vizsgáztatás számára számos beállítható lehetőséggel bírnak. Ilyen az egyes tesztek időkorláthoz kötése (azaz pl. fél órája van kitölteni egy tesztet), vagy a tesztkérdésenkénti, blokkonkénti megjelenítés, esetlegesen a negatív értékelés, és még sorolhatnám. Azonban az teljes mértékben igaz, arra nincsen lehetőség. hogy az alapértelmezetten távokulás folyamán kizárjuk a puskázást. Ennek oka a webes technológiában rejlik, hiszen ehhez legalább azt kellene eléri, hogy az adott tesztablak zárolódjon, ne lehessen közben más alkalmazást, böngésző ablakot megnyitni. Természetesen, ha ez még megoldható is lenne (amire végül is van lehetőség, de komoly technikai hátteret feltételez a hallgató számítógépén, amelyet sajnos nem lehet garantálni), még akkor is felmerülnek az alternatív csalási módok (pl. nyomtatott anyag, másik személy segítségül hívása, esetlegesen más tölti ki a tesztet a nevünkben). Természetesen ezek mind kiküszöbölhetőek, azonban nagyon komoly technikai hátteret igényelnének: a hallgató azonosításától egészen az teszt befejezéséig figyelnünk kellene az illetőt távolról, automatizált módon. A legtöbb esetben azonban szerencsére erre nincs szükség. Egyszerűen egy átlagos munkahelyen nincs olyan munkakör, amely megkövetelné ezt a fajta szigort. Persze vannak kivételek (gondoljunk csak egy atomerőműre, mérgező anyagokkal foglalkozó vegyiművekre, vagy a tűzszerészekre, stb.) Ezeknél bizony (érthető okokból) sokkal nagyobb szigorra van szükség, és a vizsgáztatás ugyan számítógépen történik, de közel sem távfelügyelettel, hanem egy szigorúan őrzött számítógépterem (esetleg szimulátorterem) segítségével, szakoktatói felügyelettel.
De térjünk vissza a hétköznapi esetekre. Egy vállalat esetében nagyon sokszor a távoktatásos képzések lényege, hogy a hallgató leül a saját, vagy központilag kirendelt számítógép elé, és elvégzi az adott tanfolyamot a munkája közben, a megadott időintervallumon belül (képzéstől függ, de átlag 1 hónap szokott lenni). Ebben az esetben a megfelelő ismeret elsajátításának ellenőrzésére sokkal inkább maguk a tesztkérdések szolgálnak. Hiszen egy jól megírt tesztsort bizony puskázással is nehéz megoldani. Gondoljunk csak iskolaéveinkből azokra a dolgozatokra, melyeken a tanár megengedi, hogy bármit használjon a diák, mégis megizzad mindenki, mire válaszolni tud a feltett kérdésekre. A siker záloga a komplex, összetett kérdések melyek gondolkodásra késztetik a hallgatót.
Mindezek mellett nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a vállalati környezetben a munkavállalónak saját érdeke, hogy megfelelő szinten elsajátítson egy adott ismeretet, hiszen nagy valószínűséggel ezek az ismeretek szükségesek a munkája elvégzéséhez. Ugyanakkor létezik a vállalati hierarchia is, és nagyon jól tudjuk, hogy ugyan a vizsgák tekintetében elméletileg mindenki egyenlő, de ez az egyenlőség nagyon Orwelli…
Megjegyzések