Vágvölgyi B. Andrásról azt írja a net, hogy Tarantino szakértő. Nos, én pedig somlói galuska szakértő vagyok. Úgy odamondok, ha az a bizonyos édesség nem olyan vagy éppen olyan, hogy csak na… És persze mindehhez generálok pár angol nyelvből eredeztetett szót, amit úgysem fog megérteni senki. És ettől menő leszek! És ettől nagyon gonzo leszek, mármint amit mondok vagy írok! Tarantino mozija nagyon jó! Lehet szeretni, gyűlölni, de érzelem nélkül elmenni mellette semmiképpen. Pedig nincs semmi különös az ürgében, egyszerűen ügyesen lop, de olyan profin, hogy amit összelopott, azt fantasztikus egyediséggel tálalja, így tarantínós lesz. Vágvölgyi Tarantino moziját azonban nem javaslom senkinek. Ugyanis nem tudunk meg semmit Tarantinoról, a rendezőről. Kapunk helyette idiótán megerőszakolt fogalmakat: camp, hét kilométernyi angol szlenget, hosszú lélegzetű filmrészleteket (amit, ugye aki megveszi a könyvet amúgy is kívülről fúj), hibás adatokat (Sonny Corleone-t nem a Keresztapa II-ben lövik szitává, ahogyan az egy hasonlatban szerepel a könyvben, hanem az első rész második felében (amit idehaza sokszor két részben adnak le)), és ami meg nem hibás, azt a fene se látja át, mert olyan ömlesztett formában kapja meg az olvasó, hogy ember legyen a talpán, aki képes internet nélkül kihámozni a hogymostmivan kérdésre a választ. Mindezek mellett egy olyan tarantinoelfogultság párosul a kiafaszagyerekhátén nézettel, az ember legszívesebben nem megenné, hanem képen vágná a szerzőt azzal a somlóival (persze csak a rosszabbik fajtával, hiszen mint szakértője előbb megvizsgálnám, és a jobbik fajtát el nem pazarolnám erre). Mindezek mellett, aki bírja, egyszer elolvashatja. Hiszen mégiscsak tarantinofanok vagyunk, akkor meg ö/őrüljön a szerző.
Vágvölgyi B. Andrásról azt írja a net, hogy Tarantino szakértő. Nos, én pedig somlói galuska szakértő vagyok. Úgy odamondok, ha az a bizonyos édesség nem olyan vagy éppen olyan, hogy csak na… És persze mindehhez generálok pár angol nyelvből eredeztetett szót, amit úgysem fog megérteni senki. És ettől menő leszek! És ettől nagyon gonzo leszek, mármint amit mondok vagy írok! Tarantino mozija nagyon jó! Lehet szeretni, gyűlölni, de érzelem nélkül elmenni mellette semmiképpen. Pedig nincs semmi különös az ürgében, egyszerűen ügyesen lop, de olyan profin, hogy amit összelopott, azt fantasztikus egyediséggel tálalja, így tarantínós lesz. Vágvölgyi Tarantino moziját azonban nem javaslom senkinek. Ugyanis nem tudunk meg semmit Tarantinoról, a rendezőről. Kapunk helyette idiótán megerőszakolt fogalmakat: camp, hét kilométernyi angol szlenget, hosszú lélegzetű filmrészleteket (amit, ugye aki megveszi a könyvet amúgy is kívülről fúj), hibás adatokat (Sonny Corleone-t nem a Keresztapa II-ben lövik szitává, ahogyan az egy hasonlatban szerepel a könyvben, hanem az első rész második felében (amit idehaza sokszor két részben adnak le)), és ami meg nem hibás, azt a fene se látja át, mert olyan ömlesztett formában kapja meg az olvasó, hogy ember legyen a talpán, aki képes internet nélkül kihámozni a hogymostmivan kérdésre a választ. Mindezek mellett egy olyan tarantinoelfogultság párosul a kiafaszagyerekhátén nézettel, az ember legszívesebben nem megenné, hanem képen vágná a szerzőt azzal a somlóival (persze csak a rosszabbik fajtával, hiszen mint szakértője előbb megvizsgálnám, és a jobbik fajtát el nem pazarolnám erre). Mindezek mellett, aki bírja, egyszer elolvashatja. Hiszen mégiscsak tarantinofanok vagyunk, akkor meg ö/őrüljön a szerző.
Megjegyzések