Jómagam kifejezetten SCORM párti vagyok. Legalábbis annak tartom magam, még akkor is, ha tudom, hogy világ e-learninges része ezen a téren kezd megoszlani, és vannak, akik szeretnének lebeszélni engem erről a nézetemről.A SCORM (Sharable Content Object Reference Model) ugyebár a web alapú oktatási anyagok referencia modellje. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzetvédelmi Minisztériuma alapította meg az ADL-t (Advanced Distribution Learning), amelynek feladata az oktatásra, továbbképzésre történő új stratégiák kifejlesztése az oktatási módszerek, tapasztalatok és az információs technológiák felhasználásával. Az ADL 1997-ben kezdte el a fejlesztést, melynek során folyamatosan együttműködnek a nemzetközi szabványosító szervezetekkel (IMS, Global Learning Consortium, IEEE2, AICC3, ARIADNE4), és úgy alakítják ki a „saját” szabványrendszerüket, hogy mindegyik szervezet anyagából, specifikációjából „átveszik” a leghasznosabb vagy leghasználhatóbb elemeket.
A SCORM lényege az alábbiak:
- Hozzáférhetőség: Az oktatási komponensek egy távoli helyszínről hozzáférhetőek, illetve kiválaszthatóak.
- Teljekörű operálhatóság: Az oktatási komponensek olyan módú fejlesztésének képessége, amely lehetővé teszi, hogy egy adott helyen, egy konkrét platformon, adott eszközbeállításokkal fejlesztett dokumentum, egy másik területen ettől különböző platformon és eszközbeállítások mellett is befogadható legyen.
- Tartósság: A technológiaváltozásnak történő ellenállás képessége, áttervezés/újratervezés, újrakonfigurálás vagy mentés nélkül.
- Újrafelhasználhatóság: Az oktatási komponensek rugalmas felhasználása összetett alkalmazásokban és környezetekben.
A SCORM több füzetecskéből áll, melyekből az egyik a kliens és a LMS (Learning Management System) közötti kommunikáció módját írja le, hiszen a SCORM kimondja, hogy ő nem definiálja a LMS belső működését, egyszerűen csak leírtja, hogy milyen nyelven hajlandó vele kommunikálni. Egy másik füzet az oktatási tartalom felépítését definiálja, amelyet aztán az LMS-nek kutya kötelessége megjeleníteni. Persze az új kiadásban van még egy nagyon fontos pdf fájl, amely a szekvencia-navigációról szól, de erősen kapcsolódik logikájában a tartalom-felépítéshez.Most, hogy átestünk a gyorstalpalón, vessünk egy gyors pillantást az itt található ábrákra a VLE-vel (Virtual Learning Enviroment) kapcsolatosan. (ezt az ábrát azt hiszem, nem győzzük majd belinkelgetni állandóan :) ) Most vonatkoztassunk el a vállalati tényezőtől, koncentráljunk arra, hogy miként jelenik meg a modellben a web 2.0 (erről is sokat hallunk mostanság :) )
Sokan pontosan ezen filozófia miatt gondolják úgy, hogy a SCORM-nak nincs jövője, vakvágány. Pedig szerintem ez nem így van. Egy szabvánnyal állunk szemben, amely technológiai alapokat épít. Úgy érzem ezzel nincs is semmi baj, hiszen mint minden szabvány megteremti azt a közös alapot, amely a fenti négyes megteremtéséhez szükséges, így eleget téve a szabványként történő emlegetésnek. Természetesesen az újrafelhasználhatóság már módszertani kérdéseket felvet, de ezzel inkább majd máskor foglalkoznék. A gondot sokkal inkább abban látom, hogy végiglapozva az ADL nem olyan régi prezentációját, úgy érzem, a SCORM nem nyit web2 világa felé. Sokkal inkább egy újabb technológia kérdést próbál megoldani, ahol technológia találkozik a technológiával. Ez persze nem is lenne baj, csak hiányzik belőle a módszertan, legalábbis a pedagógia változata. Pedig a 2004-es változat tökéletes alapja lehet egy VLE felé irányuló elmozdulásnak, illetve technológia hátterének.
Hiszen miért ne lehet SCO-k segítségével leírni wiki-t, vagy felépíteni egy social tárházat, és ezáltal megteremtve egy olyan környezet technológiai leírását, amely egységesíteni az eleddig különálló rendszereket, létrehozva egy olyan felületet, amely megteremtené az átjárhatóságot, az integrációt, úgy, hogy nem csak egy közös felületet húzna az egészre, hanem gyökereiben próbálna meg szabályozni. A szabvány nem köti meg a SCO tartalmát. Persze van pár megkötés, amin változtatni kellene, pl. esetlegesen verziókövetéssel, de ehhez a módszertant kellene újragondolni, és nem pedig arról az oldalról közelíteni, hogy milyen legyen az xml felépítése. Gondoljunk csak bele: Az egyes web2 alkalmazások alapvető szerkezete teljesen megfeleltethető annak az elvnek, hogy egy képernyőn megjelenő tartalom az egy egység (hívjuk SCO-nak :) ), és ezeket az egységeket valamilyen szempont szerint hierarchiába szerveződnek. Még akkor is, amikor azt mondjuk, hogy hálós a szerkezet, a háttérben van egy hierarchia, mégpedig az a szekvencia/navigáció, amely alapján bejárjuk. Innentől a dolog modellezhető, és szabványos elemekkel leírható, amely nincs is olyan messze a SCORM leíró elemektől, gondoljunk csak az egyes metalíró adatokra, amelyeket nem nagyon tölt ki senki, de mennyire hasznosak is lennének egy VLE esetében. Szkepticizmusom ellenére bizakodom, hiszen láttam jelét, hogy ebbe az irányba is mozdulnának a srácok, csak hát az a fránya hadsereg… Hiába, előbb a pénzadót kell kielégíteni…(A képek még egy régi 1.2-es verzió fordításomból kerültek ki, nem volt kedvem a 2004-es verzió ábráit magyarítani :) )
Megjegyzések
Úgy gondolom, hogy a SCORM-nak nem feladata a kettő pont nullás irányba elmozdulni. Más a cél és más a mögöttes filozófia.
Volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy az új trendek kiszorítják a SCORM-hoz hasonló központosított curriculumra épülő e-learning szabványokat. Ma már veled együtt újra látom a SCORM jelentőségét és hasznosságát.
Mindezzel együtt azonban nem hiszem, hogy jó irány volna, ha a szociális hálókat próbálná megragadni az ADL szabványa. Miért kellene a wiki-t, és egyéb kettő pont nullás ügyeket SCO-kban megfogalmazni? Két különböző dologról van szó, melyet nem érdemes technológiailag közös nevezőre hozni. Szerintem.
syncro: Nem is rossz ötlet. Bár az a fordítás még nagyon röptében fordított valami, de ha szépen elkezdeném átnézni... hmm... :)