Immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Trefort Ágoston Szakmai Tanárképzési Konferencia, amely bár alapvető célkitűzésként a szakmai tanárképzésre koncentrál, mégis számos előadás érdekes lehet bármely más képzéssel foglalkozó intézmény, személy számára. Lássuk is a rövid összefoglalót, amely természetesen nem teljes, hiszen nem tudtam minden előadáson részt venni. Érdemes ellátogatni a konferencia honlapjára, amelyen 2015 januárja környékén már olvasható lesz ennek a konferenciának a kiadványkötete, benne az összes előadás szöveges leírása. (Addig is az elmúlt három konferencia dokumentumait is megtaláljuk az Archívum menüpont alatt, többek között ezekben az én előadásaim írásos nyomát is :) )
A plenáris szakaszra a Tóth Péter felvezetőjét követően Ősz Rita számolt be az Óbudai Egyetem által kezdeményezett, de mint később megtudjuk mára egy teljes körű közép európai összefogásban működő rendszerként vizionált (és remélhetőleg tényleg működő) MOOC kezdeményezésről a K-MOOC-ról.
Első körben vázolásra kerül, mi is az a MOOC, azaz Massive Open Online Course. Olyan felületekről van tehát szó, amely tömegek számára biztosít nyitott (ingyenes), online elvégezhet kurzusokat. A kurzusok tartalmát számos neves egyetem szállítja. Úgy is mondhatnánk, hogy az adott tudományterület legjobb előadói jelennek meg, hiszen mindez presztízskérdés a felületen keresztül oktató egyetem számára. Szintén megemlítésre kerül, hogy a New York Times 2012-t a MOOC évének választotta. Természetesen ismét előkerült a három nagy szolgáltató is: edX, Coursera, Udacity. Az előadó itt meg is jegyezte, hogy ezek a rendszerek nem a hazai viszonylatban elérhető összegekből indultak.
A kitekintés innentől Európára szűkül, és megtudjuk, hogy 345 MOOC kezdeményezés történt földrészünkön. A magyar terület egyelőre még elég üres ezen a palettán. Ezen próbált meg változtatni az Óbudai Egyetem a K-MOOC beindításával.
A bevezetést megelőzően vizsgálatot végeztek az egyetem tanulói között az internet tanulásban történő felhasználásával kapcsolatosan. Jöjjön ebből néhány adat:
Az előzetes felmérésben megkérdezték a tanulókat, hogy miben látják az elektronikus kurzusok előnyeit. Lássuk ezeket címszavakban:
Ezzel rá is térhetünk magára a K-MOOC-ra, amely ügyesen felhasználja az angol betűszót, mégis mást rejt: Kárpát-medencei Online Oktatási Centrum. Maga a rendszer egy Moodle alapokon működő felület, amely az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ „terméke”.
Az a cél alapvetően az volt, hogy a térségben magyar nyelven elérhetővé tegyenek egyetemi kurzusokat, amelyeket egyelőre bárki elvégezhet, és az elvégzett kurzusért cserébe kapott kreditpontok beszámíthatóak a szerződésben lévő felsőfokú intézményeken belül. Tervezetten a következőket várják a rendszertől:
A plenáris ülést Tóth Péter zárta, aki rövid összefoglalót adott az elmúlt időszakban EU projektek keretében a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központban létrejött produktumokból. Egyrészt rövid betekintést kaptunk a Képzők képzése programba, amely 2 db 30 órás 10 fővel lezajlott képzési program volt, melyben nagy hangsúly helyeződött az IKT módszertanokra. A másik program 25 elektronikus tananyag fejlesztéséről szól, amely szinte teljes mértékben lefedi az TMPK teljes képzési kínálatát.
A szünetet követően az Új kihívások a szakmai tanárképzésben szekciót választottam.
A szekció első előadója Benedek András volt a BME Műszaki Pedagógia Tanszékéről, és a következő kérdést tette fel előadáscímében: A tanuló tanár (Álom vagy valóság?). Az, hogy a tanulás életen át szól, mind tudjuk, hogy Uniós elvárás. Ahogyan az előadó fogalmazott: A tanulás az egész pályán átívelő valami. Az előadás során egy kutatás elején látható eredményekből kaptunk némi ízelítőt, amely azt vizsgálta, hogy a tanárok munkájuk során mennyire hajlandóak továbbfejlődni és milyen motivációval rendelkeznek ezen a téren.
Egy szaktanár feladata kettős a továbbfejlesztés terén, hiszen éppen úgy kell a képzési tartalomban fejlődnie, lépést kell tartania a legújabb trendekkel, elemekkel, ismeretekkel, másrészt lépést kell tartania a pedagógiai ismeretek terén is. Ezeknek természetesen van egy közös halmaza is, hiszen arra kell koncentrálnia minden tanárnak, hogy a modern eszközökkel miként ismertethetünk modern ismereteket.
Napjaink tanárainál az új elemek, amelyek megjelennek, mint szükséges fejlesztési területek: technológia és az idegen nyelv.
A kutatásban résztvevőknél megállapításra került, hogy a szaktanárok nagy része a tanári munka mellett a szaktudását rendszeresen alkalmazza valamilyen szakmai munka területén is. Az előadó szerint ez 10 évvel ezelőtt nem így volt. (Erre valószínűleg megélhetési gondok viszik rá, ugyanakkor az tény, hogy ez kedvezően hat a szakmai aktualitások, tapasztalatok beépítésére a képzés során.)
Szintén elgondolkodtató, mi a tanárok motivációja a továbbképzés megválasztása esetén:
A következő előadó Bacsa-Bán Anetta volt a Dunaújvárosi Főiskoláról. Előadásában arra kereste a kérdést, hogy az egyre beszűkülő, egyre kevesebbeket vonzó műszaki tanárképzést (nappali tagozaton szinte lehetetlen ma már tanári szakra jelentkezőket fogni, mivel aki a műszaki alap BA szint után inkább a mérnöki MA-t választják a tanulók, mint a tanári MA-t (BA szint nincs tanár esetén)) biztosító képző intézmény hogyan tarthatja fent magát a jövőben.
Az előadás elején kiderül, felmérték, a már végzett tanárok igényeit, mire vágynak, mit várnak el a Tanárképző Központtól. A visszajelzések alapján ezek az alábbiak voltak:
Az előadó szerint a fentiek alapján a Tanárképző Központnak meg kell változtatnia a szerepét. Hagyományos tanárképzés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell a jövőben helyezni egyfajta szakmai közösség kialakítására, melyben a legfőbb eszközök a következők:
A szekció harmadik előadója - Fűzi Beatrix – A tanári szerepfejlesztő módszerek területén tett kutatásáról számolt be.
Az előadás elején megtudjuk, hogy a tanári személyiségben a kognitív elemek azok, amelyek láthatóak, és nagyon sokszor ezek fejlesztésére kerül a hangsúly, ugyanakkor vannak nem látható elemek is, mint például a tanári szerepmodell és az érzelmi kapcsolati elemek.
Fontos figyelembe venni, hogy a személyiség bár fejleszthető minden embernél, de valójában nagyon sokszor ellenáll. A tanári szerep ugyanis teljesen más, mint mondjuk a házastársi, szülői, hétköznapi szerepmodellünk. Éppen ezért a fejlesztés során ehhez a szerephez kell nyúlnunk, ezt a szerepet kell ön definiálnunk.
Az előadás során az alábbi módszerekbe kaptunk bepillantást:
Negyedik előadóként Gubán Gyula a szaktanári gyakorlatban alkalmazott módszerekről mesélt. Mindenek előtt megállapításra kerül, hogy bár általános módszertani szakirodalmat még csak-csak lehet találni, de a konkrét szakmódszertan területén szinte semmit sem találni. Ezt követően szintén egy felmérés eredményeinek tárgyalásába vágunk bele, amelyből kiderül, hogy a szaktanárok korfája bizony nem túl előnyös. Nagyon sok az idős szaktanár, és kevés az utánpótlás. A szakmában dolgozók közül mint már fentebb is látható volt kevesen választják a tanári szakmát, csak azt követően, ha a szakmai munka eredményeképpen már kellően megalapozott egzisztenciával rendelkeznek. Az ifjúság ugyanezen okokból szívesebben választja a jobban fizető mérnöki területet.
A felmérés azt is kimutatta, hogy a szaktanárok 20%-a az elmúlt 3 évben egyáltalán nem vett részt semmilyen továbbképzésben, és ez jó eredménynek számít. Ugyanakkor ha összevetjük azzal, hogy a felmérésben résztvevők 10%-a vett részt IKT képzésben a továbbképzések során, már szomorúbb a helyzet.
Megkérdezésre került, hogy milyen módszereket alkalmaznak a résztvevők a tanári munka során, kiderül, hogy a legtöbben még mindig a klasszikus, előadás alapú módszereket alkalmazzák, a vita, projektmódszer nem túl népszerű.
Eszközhasználat tekintetében IKT területről a projektor és az internet előkelő helyet foglal el a maga 55%-ával, de a mobileszközök, SDT (Sulinet Digitális Tudástár) használata éppen úgy háttérbe szorul, mint a hagyományos írásvetítő. Amikor megkérdezték tőlük miért nem alkalmaznak korszerű eszközöket, a következő válaszokat kapták:
A szekció utolsó előtti előadójaként Katona-Kis Viktória számolt be a Suplicz Sándorral végzett közös munkájukról, ahol a szakmai tanári minőség indikátorait vizsgálták. Az előadás során sok összehasonlítást láthattunk amely a szaktanárok illetve a közismereti tárgyak oktatói között indikátorokat vizsgálta a diákok szerint legjobb és a legrosszabb oktatóknak minősített tanárok esetében. Kiderült többek között, hogy az érzelmi elfogadás illetve a kapcsolattartás esetén közismereti tárgyat oktató tanárok sikeresebbek a szaktanároknál, azonban az oktatott tárgy szerinti vizsgálat szerint a szaktudás területén a szaktanárok sikeresebbek voltak. Megállapításra került, hogy a jó oktatók esetében a tanári befektetett munka sokkal nagyobb volt, ugyanakkor a jó oktatók tárgyának teljesítése is sikeresebb volt.
Tordai Zita a szekció utolsó előadója a leendő mérnöktanárok illetve a már évtizedes tapasztalatokkal rendelkező mentortanárok mentálhigiéniás állapotát mérte fel. A legsűrűbben előforduló stressz faktorok a tapasztalt tanárok (mentortanárok) esetében a következők voltak:
A délutáni szekciókból most nézzük át az Új tanulási formák és módszerek, infókommunikációs attitűd címre hallgatót.
Kezdetben Buda András a Debreceni Egyetemről egy nagyon izgalmas, már-már meseszerű előadást tartott a diákok által elképzelt jövőbeli, 100 év múlvai iskoláról. Sok mindent nehéz leszögezni mindebből, minden esetre jól látszik, hogy egyes diákok számára az iskola sokkal földhözragadtabb módon él tovább, míg másoknál már teljesen futurisztikus megközelítés volt tapasztalható. Figyelembe vehető összességében egy harmadik megközelítés is, mégpedig azok a diákok, akik elképzelései a mai valóságból indul ki, a jelent trendjeit viszik tovább. Figyelemreméltó, hogy a mai diákok jelentős része azt reméli, hogy a jövőben a számítástechnika és az képzést segítő infrastruktúra jelentős fejlődésen esik át. Szintén trendként érik meg, hogy a képzésben résztvevők száma összességében csökkeni fog, amelynek hatásaként vagy kisebb osztálytermeket, vagy kevesebb, de nagy létszámú osztályt vizionáltak.
Magam is itt adtam elő, de igazán nem sokban tért el a téma az idei MoodleMoot-on előadott témától.
V. Szűcs Imola a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről hamar lerántja a leplet arról, hogy a zeneoktatás terén is régóta felfedezhetőek a számítástechnikai eszközök, hiszen számos kottaíró illetve zeneszerkesztő program létezik. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk az internet nyújtotta lehetőségekről sem, amelyek napjainkra egyre szélesebb körben kínálnak lehetőségeket az online elérhető témába illeszkedő portálok. Első körben láthatjuk a zenekutatáshoz használt hatalmas zenei adatbázisokat, és itt nem a Youtube-ra gondolt az előadó, bár megjegyezte, hogy tanítványtól, aki nem adta elő az adott művet kifogásként elhangzott: „Nem volt fent a Youtube-on.” Megtudjuk, hogy számos hallásfejlesztő, szolfézstanító illetve hangszeres játék fedezhető fel az interneten, amelyből a teoria.com oldal lett kiemelve.
Utolsó előtti előadóként Námesztovszki Zsolt következett, aki megpróbálta felvázolni egy ideális keretrendszer modelljét. A felvázolt elvárások szerint jómagam azonnal jeleztem, hogy ez a Moodle, még akkor is, ha az előadás elején elhangzott kutatás alapján nem is szeretik maradéktalanul a hallgatók. Az egyik legfőbb kifogás a felületre vonatkozott, annak nehéz átláthatóságában, bonyolult felépítésében. Véleményem szerint ez mind orvosolható megfelelő template illetve a tanárok által komplexen és egységesen kezelt kurzusok segítségével. Valljuk be, az egyetemek szabadkezet adnak a tanároknak a kurzusok felépítésére, és erre vonatkozóan nincs semmilyen iránymutatás, egységességre törekvés (ne adj isten „arculati kézikönyv”), így a tanulóknak nem elég, hogy egy külön rendszerbe kell belépniük, ami kívül esik a hétköznapi használatuk körébe eső alkalmazásoktól (véleményem szerint ez az igazi hiba), minden egyes kurzus egyedi felépítéssel tartalommal bír (még akkor is, ha többnyire egyszerű fájltárolóként van használva). Kezelés tekintetében a tanulók jobbnak találták a közösségi felületeken elérhető kurzusokat, ám a tapasztalat azt mutatta, hogy itt sem sikerült aktivitást kicsikarni a tanulókból, egyszerű információs felületként kezelték. (Saját tapasztalatom ezzel ellentétes. Amennyiben sikerült valamilyen feladatokkal belendíteni a tanulókat, aktívan részt vettek a felületeken, de tény, hogy ez nagyon nagy tanári munkát igényelt.)
A napot Szabó Zoltán zárta a szekció utolsó előadásával, aki a MálnaPC-k iskolai felhasználásáról tartott előadást. Az előadásra magával hozott egy mintapéldányt is ebből a kb 10x10cm-es lapon elférő komoly számítógépről, amely ráadásul néhány tízezer forintból kijön. Természetesen az előadó villamosmérnök szakemberként főleg az elektronikai szakoktatás területén történő alkalmazást próbálta előtérbe helyezni, de nem szabad elfeledkezni az esetleges számítástechnikai órán történő felhasználásról sem.
Összességében elmondható, hogy bár a konferencia alapvetően a szakmai tanárképzésre fókuszál, ennek ellenére nem egy előadás tartalma megfontolandó minden képzéssel foglalkozó intézmény esetén. Gondoljunk csak a következőkre:
A plenáris szakaszra a Tóth Péter felvezetőjét követően Ősz Rita számolt be az Óbudai Egyetem által kezdeményezett, de mint később megtudjuk mára egy teljes körű közép európai összefogásban működő rendszerként vizionált (és remélhetőleg tényleg működő) MOOC kezdeményezésről a K-MOOC-ról.
Első körben vázolásra kerül, mi is az a MOOC, azaz Massive Open Online Course. Olyan felületekről van tehát szó, amely tömegek számára biztosít nyitott (ingyenes), online elvégezhet kurzusokat. A kurzusok tartalmát számos neves egyetem szállítja. Úgy is mondhatnánk, hogy az adott tudományterület legjobb előadói jelennek meg, hiszen mindez presztízskérdés a felületen keresztül oktató egyetem számára. Szintén megemlítésre kerül, hogy a New York Times 2012-t a MOOC évének választotta. Természetesen ismét előkerült a három nagy szolgáltató is: edX, Coursera, Udacity. Az előadó itt meg is jegyezte, hogy ezek a rendszerek nem a hazai viszonylatban elérhető összegekből indultak.
A kitekintés innentől Európára szűkül, és megtudjuk, hogy 345 MOOC kezdeményezés történt földrészünkön. A magyar terület egyelőre még elég üres ezen a palettán. Ezen próbált meg változtatni az Óbudai Egyetem a K-MOOC beindításával.
A bevezetést megelőzően vizsgálatot végeztek az egyetem tanulói között az internet tanulásban történő felhasználásával kapcsolatosan. Jöjjön ebből néhány adat:
- A hallgatók 23,5% naponta 0,5-1,5 órát használja a tanulásra az online felületeket.
- Az egyetemi online felületeket a tanulók 47%-a legalább fél órát használja naponta. Összevetve ezt azzal, hogy a tanulók 39,65% 1-1,5 órát tölt a közösségi felületeken, nem is olyan rossz érték el.
- A tananyagokat 87,02%-ban a tanulók ma már elektronikusan keresik.
Az előzetes felmérésben megkérdezték a tanulókat, hogy miben látják az elektronikus kurzusok előnyeit. Lássuk ezeket címszavakban:
- Egy helyen minden (56,7%)
- Bárhonnan elérhető (53,6%)
- Azonnali visszacsatolás tesztek és feladatok esetén (30%)
- Időtakarékos (27,6%)
- Naprakész tartalmat biztosít (26,7%)
Ezzel rá is térhetünk magára a K-MOOC-ra, amely ügyesen felhasználja az angol betűszót, mégis mást rejt: Kárpát-medencei Online Oktatási Centrum. Maga a rendszer egy Moodle alapokon működő felület, amely az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ „terméke”.
Az a cél alapvetően az volt, hogy a térségben magyar nyelven elérhetővé tegyenek egyetemi kurzusokat, amelyeket egyelőre bárki elvégezhet, és az elvégzett kurzusért cserébe kapott kreditpontok beszámíthatóak a szerződésben lévő felsőfokú intézményeken belül. Tervezetten a következőket várják a rendszertől:
- Erősödik az anyaországhoz való tartozás.
- Közösségépítés, amelyben maga a magyar nyelv az, ami a kapcsolatot erősíti.
- A képzésben résztvevő a magyar felsőoktatás részének érezhetik magukat.
- Jelenleg négy kurzust indítottak pilot jelleggel:
- A Jazz kultúrtörténete (3 kredit, 65 jelentkező)
- A pedagógia alapjai (3 kredit, 41 jelentkező)
- Bevezetés az ergonómiába (2 kredit, 60 jelentkező)
- Egyéni és csoportos problémamegoldó technikák (2 kredit, 18 jelentkező)
A plenáris ülést Tóth Péter zárta, aki rövid összefoglalót adott az elmúlt időszakban EU projektek keretében a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központban létrejött produktumokból. Egyrészt rövid betekintést kaptunk a Képzők képzése programba, amely 2 db 30 órás 10 fővel lezajlott képzési program volt, melyben nagy hangsúly helyeződött az IKT módszertanokra. A másik program 25 elektronikus tananyag fejlesztéséről szól, amely szinte teljes mértékben lefedi az TMPK teljes képzési kínálatát.
A szünetet követően az Új kihívások a szakmai tanárképzésben szekciót választottam.
A szekció első előadója Benedek András volt a BME Műszaki Pedagógia Tanszékéről, és a következő kérdést tette fel előadáscímében: A tanuló tanár (Álom vagy valóság?). Az, hogy a tanulás életen át szól, mind tudjuk, hogy Uniós elvárás. Ahogyan az előadó fogalmazott: A tanulás az egész pályán átívelő valami. Az előadás során egy kutatás elején látható eredményekből kaptunk némi ízelítőt, amely azt vizsgálta, hogy a tanárok munkájuk során mennyire hajlandóak továbbfejlődni és milyen motivációval rendelkeznek ezen a téren.
Egy szaktanár feladata kettős a továbbfejlesztés terén, hiszen éppen úgy kell a képzési tartalomban fejlődnie, lépést kell tartania a legújabb trendekkel, elemekkel, ismeretekkel, másrészt lépést kell tartania a pedagógiai ismeretek terén is. Ezeknek természetesen van egy közös halmaza is, hiszen arra kell koncentrálnia minden tanárnak, hogy a modern eszközökkel miként ismertethetünk modern ismereteket.
Napjaink tanárainál az új elemek, amelyek megjelennek, mint szükséges fejlesztési területek: technológia és az idegen nyelv.
A kutatásban résztvevőknél megállapításra került, hogy a szaktanárok nagy része a tanári munka mellett a szaktudását rendszeresen alkalmazza valamilyen szakmai munka területén is. Az előadó szerint ez 10 évvel ezelőtt nem így volt. (Erre valószínűleg megélhetési gondok viszik rá, ugyanakkor az tény, hogy ez kedvezően hat a szakmai aktualitások, tapasztalatok beépítésére a képzés során.)
Szintén elgondolkodtató, mi a tanárok motivációja a továbbképzés megválasztása esetén:
- A törvényi szabályozás a legerősebb motiváló tényező!
- A második helyen az elérhető lehetőségek jelennek meg.
- Egyéni érdeklődés.
A következő előadó Bacsa-Bán Anetta volt a Dunaújvárosi Főiskoláról. Előadásában arra kereste a kérdést, hogy az egyre beszűkülő, egyre kevesebbeket vonzó műszaki tanárképzést (nappali tagozaton szinte lehetetlen ma már tanári szakra jelentkezőket fogni, mivel aki a műszaki alap BA szint után inkább a mérnöki MA-t választják a tanulók, mint a tanári MA-t (BA szint nincs tanár esetén)) biztosító képző intézmény hogyan tarthatja fent magát a jövőben.
Az előadás elején kiderül, felmérték, a már végzett tanárok igényeit, mire vágynak, mit várnak el a Tanárképző Központtól. A visszajelzések alapján ezek az alábbiak voltak:
- Szakmai segédanyagok (Az adott szakterületet érintő, tanári munkában felhasználható dokumentumok, ábrák, prezentációk.)
- Módszertani segédletek (A pedagógiai munkát segítő dokumentumok, amelyek új módszerek gyakorlati bemutatását taglalják.)
- Jó gyakorlatok, adaptálható minták
- Iskolai konfliktuskezelés (Erre nagyon jelentős az igény)
Az előadó szerint a fentiek alapján a Tanárképző Központnak meg kell változtatnia a szerepét. Hagyományos tanárképzés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell a jövőben helyezni egyfajta szakmai közösség kialakítására, melyben a legfőbb eszközök a következők:
- Kiadványok időközönkénti megjelenítése.
- Szakmai napok szervezése.
- Továbbképzések szervezése
Az előadás elején megtudjuk, hogy a tanári személyiségben a kognitív elemek azok, amelyek láthatóak, és nagyon sokszor ezek fejlesztésére kerül a hangsúly, ugyanakkor vannak nem látható elemek is, mint például a tanári szerepmodell és az érzelmi kapcsolati elemek.
Fontos figyelembe venni, hogy a személyiség bár fejleszthető minden embernél, de valójában nagyon sokszor ellenáll. A tanári szerep ugyanis teljesen más, mint mondjuk a házastársi, szülői, hétköznapi szerepmodellünk. Éppen ezért a fejlesztés során ehhez a szerephez kell nyúlnunk, ezt a szerepet kell ön definiálnunk.
Az előadás során az alábbi módszerekbe kaptunk bepillantást:
- Tanári szerepmodellt fejlesztő kognitív módszerek:
- Megbízható nevelők hatásának elemzése (A résztvevőknek a saját tapasztalatukra építve kell olyan tanáraikat feleleveníteniük, akik pozitív tapasztalattal bírtak a számukra.)
- Tanulási folyamatot befolyásoló tényezők (A résztvevőkkel történő munka során saját tapasztalatokra építve össze kell gyűjteni és rendszerezni kell azokat a tényezőket, amelyek pozitívan vagy negatívan befolyásolják a tanulási folyamatot.)
- Tanári hitelesség, tanár-diák kapcsolat vizsgálata: Modellezés segítségével feltárják azokat a tényezőket, szerepelemeket, amelyek segíthetik kapcsolatteremtést a diák és a tanár között.
- Érzelmi hatáson alapuló módszerek:
- Tanár morális alapjai: Híres, morálisan példaképként emlegetett emberek szövegeinek közös elemzése
- Közös jövőkép rajzolása
- Etikai problémákat felvető helyzetek elemzése szerepjáték formájában (pl. feleltetés)
- Nézőpontváltási feladatok: A szerepjáték alatt a résztvevők bizonyos konfliktushelyzetekben előre kiosztott szerepek szerint viselkednek. Célja, hogy felderítsék, kitől félnek a résztvevők (diák, szülök, kollégák, stb.)
- Mikro tanítások
Negyedik előadóként Gubán Gyula a szaktanári gyakorlatban alkalmazott módszerekről mesélt. Mindenek előtt megállapításra kerül, hogy bár általános módszertani szakirodalmat még csak-csak lehet találni, de a konkrét szakmódszertan területén szinte semmit sem találni. Ezt követően szintén egy felmérés eredményeinek tárgyalásába vágunk bele, amelyből kiderül, hogy a szaktanárok korfája bizony nem túl előnyös. Nagyon sok az idős szaktanár, és kevés az utánpótlás. A szakmában dolgozók közül mint már fentebb is látható volt kevesen választják a tanári szakmát, csak azt követően, ha a szakmai munka eredményeképpen már kellően megalapozott egzisztenciával rendelkeznek. Az ifjúság ugyanezen okokból szívesebben választja a jobban fizető mérnöki területet.
A felmérés azt is kimutatta, hogy a szaktanárok 20%-a az elmúlt 3 évben egyáltalán nem vett részt semmilyen továbbképzésben, és ez jó eredménynek számít. Ugyanakkor ha összevetjük azzal, hogy a felmérésben résztvevők 10%-a vett részt IKT képzésben a továbbképzések során, már szomorúbb a helyzet.
Megkérdezésre került, hogy milyen módszereket alkalmaznak a résztvevők a tanári munka során, kiderül, hogy a legtöbben még mindig a klasszikus, előadás alapú módszereket alkalmazzák, a vita, projektmódszer nem túl népszerű.
Eszközhasználat tekintetében IKT területről a projektor és az internet előkelő helyet foglal el a maga 55%-ával, de a mobileszközök, SDT (Sulinet Digitális Tudástár) használata éppen úgy háttérbe szorul, mint a hagyományos írásvetítő. Amikor megkérdezték tőlük miért nem alkalmaznak korszerű eszközöket, a következő válaszokat kapták:
- Nem készítik fel erre őket (Ugyanakkor, mint látjuk, nem is mennek el ilyen továbbképzésre (lásd 10%))
- Sok felkészülési időt igényel a használatuk. (Ez tény, több időt igényel, éppen ezért lenne jó, ha előre kész csomagok lennének, és nem a tanároknak kellene összeállítania a taneszközeiket.)
- Nincs idő részt venni a felkészítésen. (Hát, ez a fránya élethosszig tanulás már csak ilyen, sosincs idő semmire)
- Tanulók nem mindig szeretik, mert megijednek az újtól (Bármennyire is IKT eszközhasználók a tanulók többsége, nincsenek hozzászokva a tanulási folyamatban a használatukhoz, és kezdetben ez furcsa lehet a számukra, így kitartás nélkül a tanárok hamar letesznek, mert ugye nem találtak mégsem csodamódszert)
- A tanárok a saját taníttatásuk során sem találkoznak ilyen módszerekkel, eszközökkel, így nem látnak jó mintát. A hagyományos előadás alapú mintát látják, hát ők is azt veszik át.
Tordai Zita a szekció utolsó előadója a leendő mérnöktanárok illetve a már évtizedes tapasztalatokkal rendelkező mentortanárok mentálhigiéniás állapotát mérte fel. A legsűrűbben előforduló stressz faktorok a tapasztalt tanárok (mentortanárok) esetében a következők voltak:
- óraszám
- túlterhelés
- sok adminisztráció
- információáramlás hiánya
- tanulók közömbössége
- viselkedési problémák
- tanulói fegyelmezés
- érzelmi kimerülés (mentor tanároknál magasabb)
- deperszonalizáció (mérnök tanároknál magasabb)
- személyes hatékonyság (mentor tanároknál magasabb)
A délutáni szekciókból most nézzük át az Új tanulási formák és módszerek, infókommunikációs attitűd címre hallgatót.
Kezdetben Buda András a Debreceni Egyetemről egy nagyon izgalmas, már-már meseszerű előadást tartott a diákok által elképzelt jövőbeli, 100 év múlvai iskoláról. Sok mindent nehéz leszögezni mindebből, minden esetre jól látszik, hogy egyes diákok számára az iskola sokkal földhözragadtabb módon él tovább, míg másoknál már teljesen futurisztikus megközelítés volt tapasztalható. Figyelembe vehető összességében egy harmadik megközelítés is, mégpedig azok a diákok, akik elképzelései a mai valóságból indul ki, a jelent trendjeit viszik tovább. Figyelemreméltó, hogy a mai diákok jelentős része azt reméli, hogy a jövőben a számítástechnika és az képzést segítő infrastruktúra jelentős fejlődésen esik át. Szintén trendként érik meg, hogy a képzésben résztvevők száma összességében csökkeni fog, amelynek hatásaként vagy kisebb osztálytermeket, vagy kevesebb, de nagy létszámú osztályt vizionáltak.
Magam is itt adtam elő, de igazán nem sokban tért el a téma az idei MoodleMoot-on előadott témától.
V. Szűcs Imola a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről hamar lerántja a leplet arról, hogy a zeneoktatás terén is régóta felfedezhetőek a számítástechnikai eszközök, hiszen számos kottaíró illetve zeneszerkesztő program létezik. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk az internet nyújtotta lehetőségekről sem, amelyek napjainkra egyre szélesebb körben kínálnak lehetőségeket az online elérhető témába illeszkedő portálok. Első körben láthatjuk a zenekutatáshoz használt hatalmas zenei adatbázisokat, és itt nem a Youtube-ra gondolt az előadó, bár megjegyezte, hogy tanítványtól, aki nem adta elő az adott művet kifogásként elhangzott: „Nem volt fent a Youtube-on.” Megtudjuk, hogy számos hallásfejlesztő, szolfézstanító illetve hangszeres játék fedezhető fel az interneten, amelyből a teoria.com oldal lett kiemelve.
Utolsó előtti előadóként Námesztovszki Zsolt következett, aki megpróbálta felvázolni egy ideális keretrendszer modelljét. A felvázolt elvárások szerint jómagam azonnal jeleztem, hogy ez a Moodle, még akkor is, ha az előadás elején elhangzott kutatás alapján nem is szeretik maradéktalanul a hallgatók. Az egyik legfőbb kifogás a felületre vonatkozott, annak nehéz átláthatóságában, bonyolult felépítésében. Véleményem szerint ez mind orvosolható megfelelő template illetve a tanárok által komplexen és egységesen kezelt kurzusok segítségével. Valljuk be, az egyetemek szabadkezet adnak a tanároknak a kurzusok felépítésére, és erre vonatkozóan nincs semmilyen iránymutatás, egységességre törekvés (ne adj isten „arculati kézikönyv”), így a tanulóknak nem elég, hogy egy külön rendszerbe kell belépniük, ami kívül esik a hétköznapi használatuk körébe eső alkalmazásoktól (véleményem szerint ez az igazi hiba), minden egyes kurzus egyedi felépítéssel tartalommal bír (még akkor is, ha többnyire egyszerű fájltárolóként van használva). Kezelés tekintetében a tanulók jobbnak találták a közösségi felületeken elérhető kurzusokat, ám a tapasztalat azt mutatta, hogy itt sem sikerült aktivitást kicsikarni a tanulókból, egyszerű információs felületként kezelték. (Saját tapasztalatom ezzel ellentétes. Amennyiben sikerült valamilyen feladatokkal belendíteni a tanulókat, aktívan részt vettek a felületeken, de tény, hogy ez nagyon nagy tanári munkát igényelt.)
A napot Szabó Zoltán zárta a szekció utolsó előadásával, aki a MálnaPC-k iskolai felhasználásáról tartott előadást. Az előadásra magával hozott egy mintapéldányt is ebből a kb 10x10cm-es lapon elférő komoly számítógépről, amely ráadásul néhány tízezer forintból kijön. Természetesen az előadó villamosmérnök szakemberként főleg az elektronikai szakoktatás területén történő alkalmazást próbálta előtérbe helyezni, de nem szabad elfeledkezni az esetleges számítástechnikai órán történő felhasználásról sem.
Összességében elmondható, hogy bár a konferencia alapvetően a szakmai tanárképzésre fókuszál, ennek ellenére nem egy előadás tartalma megfontolandó minden képzéssel foglalkozó intézmény esetén. Gondoljunk csak a következőkre:
- A tanári eszköztárban növekednie kell az IKT eszközöknek, még akkor is, ha a motiváció ezen a téren nem túl nagy a tanárok terén.
- Intézmény tanárai hogyan motiválhatóak a saját tanári munkájuk továbbfejlesztése terén.
- A képző intézménynek milyen egyéb funkciói kell, hogy legyen a képzésen kívül ahhoz, hogy a kor elvárásainak megfelelően egyfajta tudásmenedzsment központtá váljanak.
- Milyen módszerekkel fejleszthetjük a tanárainkat, túl az egyszerű szakmai tartalmakon, koncentrálva a szerepükre.
- Milyen értékei vannak a tanárainknak, és ezek közül melyek fejlesztendőek, illetve melyikre kell a hangsúlyt helyezni esetlegesen kiválasztásuk terén (empatikus tanár vagy szaktudású tanár)
(A képek a TMPK saját honlapjáról származnak)
Megjegyzések