MoodleMoot 2013 - 2. nap

Minden konferencia esetén, amely két napos egyszer csak eljön az idő, hogy elmondhassuk, részt vettünk a második napon is. Nincs ez másképpen a MoodleMoot esetében sem, melynek első napos eseményeiről más olvashattunk külön a plenáris és külön a szekciós szakaszról.

A választás az induló szekciók közül a technológiai előadásokat tartalmazóra esett, gondolván a szünetben úgyis átülök a tömegek számára nyitott online kurzusokat kínáló rendszerekkel (MOOC) foglalkozó szekcióra. Mindennek megfelelően az első előadás keretében Gál Viktor az Óbudai Egyetem központosított Moodle rendszere alá fejlesztett globális kereső motort mutatta be.
Megtudtuk, hogy a Moodle rendszer alá korábban létező globális kereső modult a fejlesztők kidobták a keretrendszerből a 2.2-es verzió környékén, hiszen konfigurálása nem volt egyszerű, speciális futtatási környezetet igényelt, ráadásul hibásan is működött. Ennek megfelelően még a 2.5-ös Moodle verzió sem tartalmaz ilyen funkciót. Jól láthatóan MDL-31989 hibakód alatt 2011 márciusában megjelent a probléma, és mivel a megoldás nem készült el, projektként bekerült a Google Summer of Code 2013-as projektjei közé, amely új lendületet adott a fejlesztéseknek. A végleges hivatalos kód azonban még nem készült el, így az Egyetem helyi informatikusai a Fórumkereső modult továbbfejlesztve elkészítették a saját verziójukat, amelyet a későbbiek során értékesíteni szeretnének.
A fejlesztéssel szemben az alábbi követelményeket támasztották:

• Modulként illeszkedjen a rendszerbe, és ne kelljen semmilyen szerver oldali beállítást, bővítést tenni a telepítés során.
• A keresés gyors és skálázható legyen.
• Támogassa a meglévő modulokat.

Az így fejlesztett modul a fentieknek megfelelően a kurzuson belüli mappákat, fórumokat, címkéket, weboldalakat, fogalomtárakat és feltöltött állományokat indexeli, azaz ezeken belül képes bármely kifejezésre keresni. Mindezen túl a kereső rendszer képes összetett keresésre is, azaz alkalmazhatjuk a más kereső rendszerekben is ismerős kereső kifejezéseket (" " : pontos kifejezés, - : kulcsszó kizárása, * : helyettesítő karakter), de ezeket egy űrlap segítségével is megtehetjük, ha az kényelmesebb a számunkra. A rendszer a háttérben végzi az új tartalmak indexelését, amely történhet adott időközönként automatikusan, de  a folyamat manuálisan is elindítható. 

A keresés eredményeképpen kapott találati listában elérhetjük a konkrét tartalmat, de láthatjuk az adott tartalom melyik kurzuson belül jelenik meg, és azt a kurzust melyik tanár kezeli. Minden esetben először azok a találatok jelennek meg a listában, amelyek olyan kurzusban vannak, melyhez a kereső személy hozzá lett rendelve, majd ezt követően azok, melyekhez nincs hozzáférése (erről egy kis lakat ikon tájékoztatja a felhasználót). Bármennyire is jól működött a kereső rendszer, sajnos számomra a találati listában megjelenő információk elég kaotikusak voltak, így javasolt lenne egy webdizájnerrel továbbfejleszteni a megjelenést.

A következő előadást Cseh Vendel a Szent István Egyetemről az optimális üzemeltetésnek szentelte, azaz miként lehet több, mint tízezer felhasználó által használt Moodle rendszer környezetét optimálisan beállítani. Az előadó mindenek előtt bevezetett két fogalmat, amely alatt a webszerverkörnyezet adott elemeit értette:

• FrontEnd (FE): Apache és PHP környezet
• BackEnd (BE): SQL adatbázis

Megismertük a SZIE aktuális szerverkörnyezetének fejlődési ütemét, azaz azokat az állomásokat, amelyek akárcsak tesztelés szempontjából is, de kipróbálásra kerültek:

1. A FrontEnd és a BackEnd egyetlen gépre történő telepítése, amelyről megállapításra került, hogy a Moodle alkalmazás fejlesztéséhez ideális, de nagyobb számú felhasználó esetén egyáltalán nem javasolt. 
2. Sokkal rugalmasabb megoldás, ha a FE és BE elemeket ugyan egy fizikai gépen, de külön virtuális szerveren tároljuk.
3. Tovább növeli a hatékonyságot, ha a fenti megoldást kiegészítjük SAN tárolóval, így az állományokhoz való hozzáférés jobban megoszthatóvá válik.
4. A végső megoldás szerint: a korábbi egyetlen fizikális gép helyett célszerű 2 gépet alkalmazni, mindegyiken 1-1 virtuális szerverrel az FE és a BE számára. Így ezek nem csak virtuálisan, hanem fizikálisan is elkülönülnek egymástól. 

Mindezek után megismertük, hogy milyen beállításokat érdemes alkalmazni a BackEnd területén. Kiderült, hogy az adatbázisszerver mindenképpen külön partíción legyen XFS fájlrendszerrel Ez utóbbit több fájlrendszeren végzett méréssel alátámasztott teszt után kapta az előadó. A tapasztalat azt mutatta, hogy az alap MySQL rendszer 128 konkurens felhasználó esetén már döcögni kezd, így valamilyen alverzió érdemes használni. Az előadó szerint az adatbázisszervert is érdemes klónozni: 1 mester, 1 szolga és 1 csak olvasható, mert így érték el a legjobb terhelésmegosztásos teljesítményt.

A FrontEnd oldalhoz is kaptunk javaslatokat:

• A moodledata mappát tegyük külön partícióra.
• Az alap Apache webszerver helyett használjunk alternatívát és kapcsoljunk ki minden olyan modult, amelyet nem használunk.
• Keressünk alternatív PHP cache szolgáltatásokat (pl. APC) 

Talán a sors fintora volt, hogy két ennyire technológia előadást követően a szünet előtti utolsó előadó notebookjának a képét nem sikerült a projektorra varázsolni, így egy gyors kényszerszünet keletkezett, így én belopództam a másik szekcióba, ahol éppen Fehér Péter próbálta összefoglalni MOOC rendszerekben tanulóként eltöltött élményeit.

Megtudjuk, hogy három nagyobb ilyen rendszert próbált ki az előadó:

• Coursera
• edX
• Udacity

Mindegyikről elmondható, hogy egy keretrendszert képeznek, ahol olyan nagynevű egyetemek töltenek fel kurzusokat (tartalommal, és a tanulást és annak sikerességét mérő ellenőrzést segítő elemekkel, módszerekkel kialakított felületek), mint a Harvard, MIT, Berkley, stb. 

Ezekbe a rendszerekbe bárki regisztrálhat, és a kurzusok megkezdése teljesen ingyenes, ugyanakkor ha hiteles tanúsítványt szeretnénk a kurzusok sikeres abszolválásáról, akkor azért már fizetni kell. Mivel az egyes kurzusokat más egyetem nyújtja, ezért azok felépítése nagyon különbözőek tudnak lenni, de többnyire valamilyen írott, képes anyagból (esetleg felvételről visszanézhető előadásból) és kapcsolódó tesztsorból állnak (klasszikus programozott oktatást megvalósítva). Itt az előadó azért több, és modernebb technológiai megoldásokat is el tudott volna képzelni. 

A képzés ütemezését szigorú feladatbeadási határidőkkel oldják meg, amely többnyire a legfőbb oka a lemorzsolódásnak. Ez egyébkénk a regisztrál hallgatók 80-85%-át jelenti, azaz csak kb 20% jut el a kurzus végéig, és zárja sikeresen a képzést. A magas lemorzsolódásnak többnyire a motiváció- illetve az időhiány az oka, illetve sokan csak kíváncsiságból regisztrálnak, egyfajta tét nélküli játékként kezelve a helyzetet, amelyből hiányzik a regisztrációt követő külső motivációs tényező, azaz a bármiféle kötelezettség vállalás.

Az előadó felveti a kérdési, hogy vajon az ilyen módon megszerzett tudás miként váltható be, azaz mit ér az esetlegesen kapott tanúsítvány?

Az előadást követően Zakupszki Tünde vette át a szót, aki a legnagyobb MOOC rendszert, a Coursera-t mutatta be saját tapasztalatain keresztül, hiszen az elmúlt 1 évben majdnem harminc kurzuson vett részt tanulóként. Megtudjuk, hogy a rendszerben éppen 73 egyetem tölt fel tartalmat, és a rendszerbe számos külső (többnyire Google eszköz, pl. Google Hangouts) eszköz került integrálásra. A rendszer előnye, hogy felülete biztosítja a mobil tanulás lehetőségét, azaz éppen úgy használhatjuk táblagépről vagy okostelefonról, mint egy számítógépes böngészőben.

Az előadás egyetlen érdekes kijelentése az volt, hogy a rendszerben zajló felmérés során az előadó természetesnek vette, hogy azt ikszeli, nem fizetne 5$-át egy kurzus teljesítéséért járó tanúsítványért. Szerintem ez nem pénz, hogy egy hivatalos papírt kapjak arról, egy adott ismerethalmaz szakértője lettem. Jelenleg egyébként az elhangzott példaszám, amelyet egy adott képzésért végpapírjáért kértek 49$ volt.

A szekciós ülések utolsó előadója ismét Fehér Péter volt, aki felmért adatokkal támasztotta alá, hogy a mai ifjúság semmi értelmesre nem használja a netet. Szerény véleményem szerint a kérdések nem voltak pontosak, és az előfeltételezés igazolására irányítottak voltak. Ugyanakkor ha ezt tényként is kezeljük, a kérdés: Adott a rendszer, de honnan tudná a mai ifjúság, hogyan hasznosíthatná ezt alkotó módon. Nem elvárni kell az adott ismeret, hanem meg kell tanítani őket erre. Mindezt persze annak tükrében nézte az előadó, vajon alkalmas-e a netgeneráció MOOC rendszeren belüli tanulásra. Igazán választ nem kaptunk, erre talán még nincs is válasz.

Az ebédet követően körülbelül 20 fővel Dőri Tibor vezénylete alatt egy workshop keretében azt próbálta felvázolni a szakmai közönség, vajon van-e értelme létrehozni egy, a hazai egyetemek összefogásából fakadó MOOC rendszerhez hasonló tudásbázist. A cél az volt, meg tudjuk-e egyáltalán fogalmazni, mi az a MOOC. Nos, nem tudtuk meg. Márpedig véleményem szerint, amíg nem tudunk valamit megnevezni, addig nem tudjuk mit akarunk, hiszen a név kötelez, leír, tájékoztat. (No, de az ide tartozó gondolataimat majd talán később (idő függvényében - hiába, itt is megjelenik) kifejtem.) Mindenesetre izgalmas vitadélután volt, amely izgalmas zárása volt az idei konferenciának.