Ugrás a fő tartalomra

Mondjuk hívjuk fogalommodulnak...

Valljuk be, keresztülutazni a városon roppant unalmas, így sok polgártársamhoz hasonlóan olvasgatni szoktam a hosszú út alatt, elütve így az ásítós, fejbólogatós időt. Ilyenkor szokott történni, hogy olvasunk valamit, az megindít bennünk egy gondolatsort, azaz szöget üt a fejünkbe. Igen ám, de mire olyan környezetbe kerülünk, ahol rendelkezésre áll a megfelelő eszközrendszer a gondolat rögzítéséhez, kifejtéséhez már késő, más dolgunk támad, a gondolat örökre gondolat, egy szándék marad.

Most viszont éppen szerencsém volt, és úgy alakult, hogy van időm feljegyezni gyorsan amit éppen a Csermely Péter a Rejtett hálózatok ereje című könyvében ír:

„Ahhoz, hogy az idegen szó jelentésmezejét megismerjük, feltérképezzük, begyakoroljuk azt, hálózat-felderítésbe kell fognunk. Ilyenkor megvizsgáljuk az idegen szó jelentéstartalmát számos kifejezésben, elemezzük a rokon értelmű szavakat mindkét nyelven stb. Ahhoz, hogy az idegen szó tényleges értelmét megfejtsük, mindez nem elég. A jelentésmező ismeretében vissza kell helyeznünk az idegen szót az eredeti környezetébe, a szó ottani (gyenge) kapcsolatainak elemzésével kell meghatároznunk, hogy az addig felderített (gyenge) kapcsolatok által kifeszített jelentésmező mely elemét kell a konkrét esetben alkalmaznunk (Deacon, 1997).”

Amikor kisiskolásként a másnapi dolgozatra készültem, anyukám mindig azt mondta: Próbáld meg kisfiam a saját szavaiddal megfogalmazni! Később a tanáraim is ezt mondták. A Didaktika vizsgán a tanárnő jelezte: Mind ültek már iskolapadban, képzeljék el a helyzetet, próbálják megfogalmazni saját maguk, ha már a felelevenítés nem megy.

Miért is fontos ez? A Csermely által példaként felhozott idegen nyelv tanulás akár általánosítható is. Véleményem szerint a tudásháló személyre szabott. Tudáshálónkat a környezetből érkező visszacsatolások, reflexiók alakítják, létrehozva egyfajta hálómintát. A hálóminta adja számunkra egy fogalom jelentését. A fogalom lehet többünk számára ugyanaz, mégis a mögöttes hálóminta egyénileg kódolt. A kódolás milyensége, azaz az egyes csomópontok és azok kapcsolatából felépített struktúra személyes. Ez a személyes minta pedig kinevezhető egy adott fogalom jelentésének moduljaként.

Amikor tanulunk, akkor igyekszünk felépíteni ezt a kapcsolati struktúrát. Próbáljuk felderíteni az elénk tárt csomópontok kapcsolatrendszerét (megvizsgáljuk a szó jelentését), igyekszünk észrevenni a hálózatban fellelhető reprodukciókat (szinonimákat keresünk). Tehát próbáljuk a magunk hálózatába „másolni” a kész mintát. Ez azonban szinte lehetetlen, mivel a saját tudáshálónk biztos, hogy eltérő szerkezetű. Igyekszünk tehát alakítani rajta, bizonyos elemeit beilleszteni a saját hálózatunkba, van amit másolunk, van amit formálunk, alakítunk. Két tanuló ugyanazt az elé tárt mintát másképpen illeszti a saját rendszerében, hiszen a kapcsolatrendszerét befolyásolják például az érzelmek, a korábbi tapasztalatok, a hálózatépítési kompetenciák, stb.

Végeredményképpen kialakul bennünk egy olyan hálózatminta, amelyet mi az adott fogalom jelentéseként fogalmazunk meg. Létrejött tehát a teljes tudáshálónkban egy modul, hívjuk mondjuk fogalommodulnak. A fogalommodulra igaznak kell tehát lennie annak a megállapításnak, hogy a belső mintázattól eltérően ugyanazt a jelentést kell kiadni két vagy több tanuló esetén. Kérdés persze, hogy két belső felépítésében különböző modul mikor ad ki egy jelentést, tehát mikor mondhatjuk mindkettőre, hogy fogalommodul.


A válasz a fenti idézetekben benne van. Fogjuk a modulunkat, és visszahelyezzük az eredeti környezetbe, abba a tudáshálóba, ahonnan kiemeltük és a magunkévá tettük, helyettesítve általa azt az elemet, amelyet éppen vizsgáltunk. Vagyis az eredetileg feltérképezett fogalomhoz tartozó elemeket eltávolítjuk (azaz az „ősnek” vélt modult) és behelyettesítjük a rendszerbe a sajátunkat. Amennyiben a nagyobb, bővebb jelentéstartalommal bíró hálózatba ez beilleszthető úgy, hogy az eredeti jelentéstartalom nem változott meg, akkor úgy gondolom sikeresen elsajátítottuk az adott fogalmat. Lehet örülni, jeles dolgozatot írni, eredményesen elértük aktuális célunkat, fejünket nyújthatjuk egy kis buksi simogatásra. (És egyben meg is értettük az objektum orientált programozást :) )

Megjegyzések

jenei zsolt üzenete…
Na azért álljunk meg egy fogalom modulnyira! :) a gondolat meneted nagyon jó, tetszik! Amit veszélyesnek érzek benne, az a nyelvi példa. Ha valamely szakmát tanulunk vagy tantárgyat, akkor teljesen jó a model, nagyon hasznos a hálózatos vizsgálódás. Idegen nyelv tanulásakor nem vagyok benne biztos, hogy ez így elég. A nyelv tanulása elég bonyolult agyi tevékenység és a mai napig nem tudjuk mi zajlik le pontosan. (Chomsky szerint örököljük a képességet - a hálót, vagy a fogalom modul kapszulákat? - a nyelv megtanulására). Gondold hozzá, hogy a nyelv tanulásnál a tiszta fogalmi megértés, csak egy része az adott szó megtanulásának és alkalmazási képességének.

Aztán gondold el, hogy a nyelvi intelligencia milyen eltérő egyes embereknél. Van aki az új szót, amit megtanult, ösztönösen tudja beszédszituációban is alkalmazni. Kontextusban is megtalálja a helyét. Azonnal. Aztán vannak, akik csak odáig jutnak, hogy örülnek, ha egy mondatba be tudják tenni és azt kimondani.

Nagyon eltérő képességeink arra engednek következtetni, hogy a nyeltanulás bonyolul dolog...

zsolt

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

kooperatív <> kollaboratív

A főiskolai tanulmányaim alatt a napokban előkerült, hogy össze kellett hasonlítani a kooperatív illetve a kollaboratív tanulást. Ha már ott megtettem, akkor miért ne tenném itt közre, hogy ott mit írtam. Mindenek előtt tisztázni kell, mit is értünk a két fogalom alatt. Aki részletesebben kíváncsi, annak javaslom Dorner Helga írását , de azért röviden összefoglalnám: A kollaboráció olyan szervezett, szinkron tevékenység, amely egy adott problémára vonatkozó közös elgondolás kialakítására és fenntartására irányul. Csoporttanulás esetén a csoporttagok kölcsönösen részt vesznek a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás spontán, a kiosztott szerepek cserélődhetnek attól függően, hogy milyen tudáselemmel járulhat hozzá az adott munkafolyamathoz. A kooperatív tanulás folyamata során a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A tanulók egymaguk dolgoznak fel egy-egy témát, és a tanulás eredményét, a leszűrt tanulságokat egyenként prezentálják. Csoporttanulás ese...

Befejeződött a Fable magyarítása

"Mélyen Albion erdejében fekszik Tölgyvölgy kicsiny falucskája, melyet érintetlenül hagyott az idő múlása, és messze elkerült a fegyverek zaja. Itt élt egy fiú, és a családja. Egy fiú, aki hatalmasságról álmodott. Arról, hogy egyszer hőssé válik. Néha nemes lovagnak képzelte magát... Vagy hatalmas varázslónak. Máskor arról álmodott, hogy gonosz harcossá lesz. De minden álmában, mely a nagyságról szólt, kevés volt az erő, hogy megváltoztathassa a sorsot, mely előtte állt." Persze a történetnek nincs vége. Immár lehet folytatni magyarul. Elkészült a mű, több hónap munkája. Használja mindenki örömmel, hiszen úgy készítettük. Jó játékot! A magyarítás letölthető a Magyarítás Portál ról. ui.: Köszönet mindenkinek, aki segített, hogy elkészülhessen a nagy mű.

Március 15 - Műsorterv

Március idusa minden évben ünnepi műsorok sokaságát hozza magával. Így volt ez az idén is, és valószínűleg így lesz jövőre is. Ahogyan tavaly, most is segédkeztem a Fekete István Általános Iskola ünnepi műsorában, melynek rendezőjéhez és felkészítő tanárához fűznek gyengédebb szálak. Most nagy szerepem volt a műsor forgatókönyvének kialakításában is. Nos, mire való a Google Docs és a YouTube, ha nem arra, hogy az ilyesmit megosszam másokkal is. A dokumentumban található linkek segítségével a külön erre a műsorra vágott háttérfilmek is megtekinthetőek. A dokumentum elérhetősége: https://docs.google.com/document/pub?id=19tVpgBtj79hXI60_VD4cdPljIBndHMMrLXi_sSpGkHs