Csütörtök van (mármint amikor a blogbejegyzés íródott, amikor Te, kedves Olvasó éppen olvasod, már valószínűleg valamilyen más névre hallgató nap lesz), azaz már 4 napja dübörög az első hazai konnektivista kurzus.
A dübörgés persze több szempontból is hangosan dobban. Egyrészt, mert sorra merülnek fel az érdekes kérdések, és tényleg kezd kialakulni egyfajta szakmai közösség, bár még nagyon az elején járunk a dolognak. Másrészt ez a közösség tagjai korábban is léteztek már, ezzel foglalkoztak, félek jelenleg kevés új szereplőt szólított meg a kezdeményezés. Ennek oka talán az alábbiakban keresendő:
Most így a végén úgy tűnhet, ej, ez a csávó de negatív, pedig ez nem így van. Én nagyon élvezem a részvételt, és látom, sok hasznos gondolat fog itt születni, és igazi kutató közösség alakulhat. Na, meg miért mondanék olyan kezdeményezésre rosszat, ahol az agyszüleményemet kiteszik "olvassátok" felirattal? Tehát csak lelkesíteni tudom a facilitátorainkat, mentorainkat, tanárainkat, kinek mint tetszik, ne veszítsék lelkesedésüket, mert óriási potenciál van a munkájukban, amely nem rövidtávon fog gyümölcsözni, és szinte biztos, eleinte a csalódás érzését adja, de ha kitartó Zavar urak maradnak, akkor a jelenlegi stabil állapotból át lehet minket billenteni egy másik fajta stabil állapotba :) (Ők biztos értik mire gondolok)
A dübörgés persze több szempontból is hangosan dobban. Egyrészt, mert sorra merülnek fel az érdekes kérdések, és tényleg kezd kialakulni egyfajta szakmai közösség, bár még nagyon az elején járunk a dolognak. Másrészt ez a közösség tagjai korábban is léteztek már, ezzel foglalkoztak, félek jelenleg kevés új szereplőt szólított meg a kezdeményezés. Ennek oka talán az alábbiakban keresendő:- Ez a fajta tudásközvetítés és tudásszerzés nagyon intenzív részvételt igényel, amit ugyebár nem biztos, hogy egybe fog esni a kurzus időtartamával. Vagyis a mindennapi élet mellett nagyon nehéz (inter)aktívnak lenni, alkotó munkát végezni. Ennek eredményeképpen szerintem egyfajta közösségépítést is kell facilitátorainknak (kulcsi és pp) végezniük.
- Másik ok lehet az eszközkezelési készségek hiánya. Nem vagyunk még webnemzet. Ugyan szerintem a konnektivizmus nem egyenlő a web2-es eszközökkel történő képzéssel, de az tény, hogy ezen eszközök nagyon jól használhatóak az ilyen típusú képzés során. Viszont hiába kérik, hogy vágjak fát, ha nem tudok a baltával bánni.
A kurzus olyanfajta háttér nélkül indult, amely ha alapból biztosított a résztvevők számára, akkor ilyen gond nincs, vagy sokkal kisebb. Persze, nem lehet a szervezőknek felróni ezt, hiszen egyrészt ők is ingyen csinálják, másrészt teljesen komolyan veszik az elméletet, azaz a közösség építsen fel egyfajta tudáshálót. Ez utóbbi azonban egyrészt az előző pont miatt nem megy egyik napról a másikra (és az idő teltével hallgatót lehet veszíteni), másrészt a kurzus egyben egy kísérlet is, amely alatt a módszer finomodik. Én jelenleg azt látom, hogy a következő kurzus (már ha lesz htk02) már rendelkezni fog egyfajta tapasztalati úton szerzett módszertani háttérrel (amit kidolgozott technika fog támogatni), illetve készen lesznek azok az ismertető anyagok amelyek támogatják a tanulókat a képzés során. - A hallgatóknak az átállás nagyon nehéz. A berögzült "fejembe töltik a tudást" nézet helyett nagyon nehéz átállni arra a szemléletre, hogy utánanézek, végiggondolom, elemzem, végül magam alkotom meg illetve kapcsolom össze a már korábbi ismereteimmel és osztom meg másokkal, amelyeket aztán ők is bekapcsolhatnak és így tovább. Sorra jönnek a "Kérlek, mondjátok meg, áruljátok el mi ez, mire használjuk, stb." felszólítások És el is áruljuk, árulják. Persze ez nem baj, és az se baj, ha valaki kérdezi. DE! Nagyon fontos, hogy ilyenkor a kapott választ ne mintaként átvegyük, hanem önálló jelentéssel felruházva építsük a saját tudáshálózatunkba. Persze ez a pont, és az előző megint összefügg. Hiszen alapok nélkül, támogatás, mentorállás nélkül nagyon nehéz elindulni az ismeretlen felé.
Most így a végén úgy tűnhet, ej, ez a csávó de negatív, pedig ez nem így van. Én nagyon élvezem a részvételt, és látom, sok hasznos gondolat fog itt születni, és igazi kutató közösség alakulhat. Na, meg miért mondanék olyan kezdeményezésre rosszat, ahol az agyszüleményemet kiteszik "olvassátok" felirattal? Tehát csak lelkesíteni tudom a facilitátorainkat, mentorainkat, tanárainkat, kinek mint tetszik, ne veszítsék lelkesedésüket, mert óriási potenciál van a munkájukban, amely nem rövidtávon fog gyümölcsözni, és szinte biztos, eleinte a csalódás érzését adja, de ha kitartó Zavar urak maradnak, akkor a jelenlegi stabil állapotból át lehet minket billenteni egy másik fajta stabil állapotba :) (Ők biztos értik mire gondolok)
Megjegyzések
Én még csak kapkodom a fejem, próbálom követni az eseményeket, ismerkedni az eszközökkel, emberekkel, emészteni a sok értékes gondolatot, olvasni a szakirodalmat. De őszintén szólva bevallom, hogy a hullámok már kezdenek összecsapni a fejem felett. Sok minden kavarog bennem, így nehéz lesz az e heti blogbejegyzést letisztult formában megírni. Nekünk, akik csak most ismerkedünk mindezzel, biztosan több idő kell, hogy felvegyük a ritmust, amit a fiúk diktálnak. Innen üzenem, kulcsinak és pp-nek, hogy sok ember látszólagos passzivitás valóban nem az, de nekünk bevándorlóknak több idő kell mindenhez. Veletek vagyunk, követünk benneteket, bontogatjuk szárnyainkat, és már most rengeteget kaptunk tőletek, amit nagyon köszönünk!!!
Ha csak annyit értünk el, hogy a témával foglalkozó, az az iránt érdeklődő embereket egymással megismertetjük már elértük a célunkat. :D
1. jogos, jogos, rajta vagyunk.
2. Vagy rossz az eszköz? De nincs is jó eszköz :D Vagyis én kevés olyan eszközt láttam ami pont azt tudja ami nekem kell, se többet, se kevesebbet. Mondjuk a balta erre jó példa. :D
3. Ez így van ezért is szinte lehetetlen konstruktív módszerekkel oktatni ötödik után. (lehetetlen = nehéz)
"Összefoglalva tehát úgy érzem, hogy eszközismeretre építkezve nagyon nehéz az adott eszközre épülően képezni."
Kapaszkodó kell és fontos, de szerintem pont az a lényeg, hogy már a kapaszkodót se fogják adni neked, azt is neked kell megtalálni. Ki kell építened azokat a módszereket amik lehetővé teszik, hogy ezt a fajta "összecsapnak a fejem felett a hullámok" érzést urald. Urald, mert legyőzni nem fogod. (szerintem) Én informatikus révén elég sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy semmi (értsd még ennyi sem mint a kurzuson) fogódzóm nem volt, hogy egy adott témába elmélyedjek.
Meg tudom mutatni - mint ahogyan meg is mutattam - én hogyan csinálom. Nem hinném, hogy ez a jó, egyedüli, tökéletes megoldás. A tanfolyamtól pont azt várom, hogy minél többen mutassák meg ők mit és hogyan használnak. Építsük együtt a tudáshálónkat.