Tegnap nagyon hangos volt a tv. Üvöltött belőle, hogy minden tanár azonnal feküdjön a vonat elé. Hiszen megvádoltak egy ártatlan diákot, mondván felgyújtani készült az iskola egyik padját, és mondták neki: az ilyent ki kellene csapni, jól meg kellene verni, erre a fiú odafeküdt. Mármint a vonat elé. Hiszen, ahogy írja, ő nem lesz az iskola szégyene. Szóval pusztuljanak a tanárok. Most már nem csak ütik-verik a gyermekeket, hanem egyenesen a halálba hajszolják őket. De álljunk csak meg egy szóra! Amellett, hogy a tanárok rossz pedagógia módszert választottak a probléma megoldására még nem jelenti azt, hogy ők a felelősek a dologért. Egyrészt ne hívjuk a gyermeket ártatlannak! Ugyan, mint a híradás(ok) beszámoltak róla, nem a padot gyújtotta meg, hanem egy papírlapot, de úgy gondolom, azért mert nem a Szépművészetibe török be, hanem Kovács István kisnyugdíjashoz, még nem leszek kevésbé bűnös, vagy jobban ártatlanabb. Másrészt ezzel a sráccal valami nem stimmelt. Nagyon komoly önértékelés...