Ugrás a fő tartalomra

Didaktikai alapelvek - Didaktikai és módszertani ismeretek átültetése a valós modellről a virtuálisra

A bejegyzés címében rejlő kötőjelet követő karaktersort kapta a még 2001-ben íródott szakdolgozatom egyik fejezete. A fejezeten belül sorra végigvettem azokat a didaktikai alapelveket, amelyeket a pedagógia képzésem során velem megtaníttattak.

Az ember néha nosztalgiázik, és jól eső érzéssel foglalkozik saját „teremtéseinek” újra és újra nézegetésével. Jót tesz az ember lelkének, na. Így került elém a dolgozat, és beleolvasgatva úgy gondoltam nagyszerű lenne az egyes alapelveket külön-külön bejegyzésben rögzíteni. Természetesen kellő mennyiségű kiegészítő szöveggel ellátva, hiszen a keletkezés óta eltelt több, mint hét év mind szakmailag, mind saját gondolataim terén változásokat hozott.

Legelőször következzen a fejezet felvezető szövege:

„A valós iskolákban érvényesíteni kell bizonyos didaktikai alapelveket, amelyek lefedik az oktatás céljának és módjának alapjait. Ezeknek az alapelveknek éppen úgy teljesülniük kell az internetes oktatásban, mint a tantermekben. A didaktikai alapelveket azonban különböző módszerekkel kell érvényesíteni. Az elektronikus oktatóanyagok esetében teljesen más módszereket kell alkalmaznia a tanárnak, mint egy tanórán. Az elektronikus oktatóanyagok módszertanával is kell foglalkozni, mielőtt nekilátunk egy konkrét tananyag feldolgozásának.”

Amit rögtön kiemelnék, hogy más módszereket kell alkalmazni... Nos, ez egy olyan mondat volt, amit 2001-ben mindenképpen bele kellett írni egy ilyen szakdolgozatba. Annak ellenére is, hogy a szakdolgozat más részében - és már itt a blogon is - ki lett fejtve, az e-learningben ugyanúgy alkalmazhatóak a több ezer éves képzési és ismeretátadási módszerek.
Rögtön meg is ragadnám az alkalmat, hogy az idézet felütő mondatát bíráljam. Csak valós iskolák vannak! Tudom, már akkoriban is sokat törtem a fejem, hogy a két képzési formát valahogy kézzelfoghatóan megkülönböztessem egymástól. Akkoriban a szemem előtt egy virtuális iskola lengett, amely teljesen elkülönül a hagyományos, kemény fapadok között megismert, mindannyiunk által megtapasztalt iskolától. Azóta be kellett látnom, hogy nem léteznek határok. Vagy legalábbis nem szabad, hogy legyenek.

Csak képzés van, amelynek persze léteznek formái, helyszínei, módszerei, de modern korunkban az elektronikus képzés éppen olyan része lett a teljes képzési folyamatnak, mint mondjuk egy napközis foglalkozás, vagy egy tréning, esetleg a leghagyományosabb frontális osztálymunka. Innen nézve tehát csak valós iskolák vannak.
A másik hiba az akkori gondolkodásomban – és ez a mai napig él sokakban, tapasztalom a munkahelyemen is -, hogy az oktatóanyag elkészítése, a tananyag elektronikus feldolgozása magára a tanárra hárul. Az idézet utolsó sora ezt is sugallja. Természetesen az e-tananyagok tanulható elkészítéséhez nem árt ismerni az eszközök, a tanulókörnyezet, a célcsoport (és még sorolhatnám) összetételét – ami egyébként más módú képzések során is igaz, de nem kell minden egyes fizika vagy magyartanárnak leülnie és tananyagot gyártania. Tudom, hogy a fenti mondatból nem teljesen ez a gondolatsor jön le, de ismerem az akkori gondolataimat, és az a mondat ennek a következménye.

(És akkor még szót sem ejtettem a tanár megváltozott szerepéről (legalábbis ahogyan mostanság érzem), de ez már megint a teljes képzési folyamatot érinti, és ez megér egy külön bejegyzést :) )

Ezzel legyen is elég mára, legközelebb már maguk a didaktikai alapelvek következnek.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
helyes következtetés! pár dolgot még ajánlatos végiggondolni! a görögből latinba átkerül fogalom a schola eredetileg nem épületre vonatkozik, hanem mai fogalmakkalm leírva egy olyan környezetre, ahol a kiváncsi ember tanulhat. sőt, irányítják a tanulását. a közegen van tehát a hangsúly. érted?! :) ennek a tanterembe helyezése, tábla, tanár, feszület vagy címer a feje főlé, már modern dolog. szükséges is volt, polgárok találták ki, kellett a tudás és a rendszeresség. éppen manapság hullik szét. mert ma már postmodern a trend. ugyanis a közeg - a virtuális - annyira erős lett tartalomban, hogy többet ad, mint a tanár a tábla előtt. az iskola fogalma újra a környezet felé tolódik. tehát be kell(ene) vonni azt is a tervezett oktatási folyamatba! mindent amivel eredményt lehet elérni. (terem, tábla, sz.gép, internet, kirándulás, szakmai gyakorlat, verseny, stb. alles, amire van pénz és mód). tesszük is, ahogy tudjuk. de jelen állapot szerint még nem elég jól... az iskola egy környezet, amiben egy generáció azt szervezi meg, hogy a következő átvegye tőle a tudást. és ha jól szervezi, akkor nemcsak átvételről lehet beszélni, hanem gyarapodásról is. (tudásintenzitás) a tudás átvétel közben átalakul! több is lesz meg más. és ez a nagy titok ami miatt ezt lehet szeretni!

a pedagógus és a tudásmenedzser hasonlóvá válik. ha megmondod mekkora az erőforrásod, megmondom milyen ISKOLÁT működtess.


zsolt
Névtelen üzenete…
Az Igen, talan igy

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Befejeződött a Fable magyarítása

"Mélyen Albion erdejében fekszik Tölgyvölgy kicsiny falucskája, melyet érintetlenül hagyott az idő múlása, és messze elkerült a fegyverek zaja. Itt élt egy fiú, és a családja. Egy fiú, aki hatalmasságról álmodott. Arról, hogy egyszer hőssé válik. Néha nemes lovagnak képzelte magát... Vagy hatalmas varázslónak. Máskor arról álmodott, hogy gonosz harcossá lesz. De minden álmában, mely a nagyságról szólt, kevés volt az erő, hogy megváltoztathassa a sorsot, mely előtte állt." Persze a történetnek nincs vége. Immár lehet folytatni magyarul. Elkészült a mű, több hónap munkája. Használja mindenki örömmel, hiszen úgy készítettük. Jó játékot! A magyarítás letölthető a Magyarítás Portál ról. ui.: Köszönet mindenkinek, aki segített, hogy elkészülhessen a nagy mű.

Március 15 - Műsorterv

Március idusa minden évben ünnepi műsorok sokaságát hozza magával. Így volt ez az idén is, és valószínűleg így lesz jövőre is. Ahogyan tavaly, most is segédkeztem a Fekete István Általános Iskola ünnepi műsorában, melynek rendezőjéhez és felkészítő tanárához fűznek gyengédebb szálak. Most nagy szerepem volt a műsor forgatókönyvének kialakításában is. Nos, mire való a Google Docs és a YouTube, ha nem arra, hogy az ilyesmit megosszam másokkal is. A dokumentumban található linkek segítségével a külön erre a műsorra vágott háttérfilmek is megtekinthetőek. A dokumentum elérhetősége: https://docs.google.com/document/pub?id=19tVpgBtj79hXI60_VD4cdPljIBndHMMrLXi_sSpGkHs

kooperatív <> kollaboratív

A főiskolai tanulmányaim alatt a napokban előkerült, hogy össze kellett hasonlítani a kooperatív illetve a kollaboratív tanulást. Ha már ott megtettem, akkor miért ne tenném itt közre, hogy ott mit írtam. Mindenek előtt tisztázni kell, mit is értünk a két fogalom alatt. Aki részletesebben kíváncsi, annak javaslom Dorner Helga írását , de azért röviden összefoglalnám: A kollaboráció olyan szervezett, szinkron tevékenység, amely egy adott problémára vonatkozó közös elgondolás kialakítására és fenntartására irányul. Csoporttanulás esetén a csoporttagok kölcsönösen részt vesznek a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás spontán, a kiosztott szerepek cserélődhetnek attól függően, hogy milyen tudáselemmel járulhat hozzá az adott munkafolyamathoz. A kooperatív tanulás folyamata során a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A tanulók egymaguk dolgoznak fel egy-egy témát, és a tanulás eredményét, a leszűrt tanulságokat egyenként prezentálják. Csoporttanulás ese