Természetesen a második nap sem maradhatott ki a II. Oktatás-Informatika konferenciából. A kezdés korábbi, mint a konferencia első napján, és persze a zárás is sokkal korábban következett be, mondván szombaton azért már a családdal is kell foglalkozni, az oktatás és az informatika hétfőn is megvár...
Ezen a napon számos szekció között választhattunk, így értelemszerűen több előadásról is lemaradtam, ezek remélhetőleg az internetről majd elérhetőek lesznek, bár a kapott kiadványban is olvasható ezek közül nem egy tanulmány, amelyeken majd biztos átrágom még magam.
Első körben az e-learning technológia alapjai szekciót választottam, és ez a döntés nem bizonyult rossznak.
A szekció felvezetéseként Dr. Forgó Sándor tartott előadásában kellő hangulatot teremtett, hiszen felvázolta a mások szerkesztenek - én szerkesztek – mi szerkesztünk tartalmat életutat, többször is kikacsintva Kulcsár Zsoltra és a konnektivizmusra. Szintén előkerült a hol ér véget a tanári munka kérdése, amely egyenesen rávilágított arra, hogy napjaink M-nek nevezett generációja intenzívebb, rövidebb idejű lökésszerű inputcsomagokat fogyaszt, így számukra a munka (tanulás) nem az iskolában, és főleg nem behatárolt időkeretek között történik, tehát a tanárnak mentorálnia (én még mindig menedzsernek gondolom) kell hallgatóit, amely úgyszintén nem idő és térbeli keretek közé szorítható tevékenység.
A szekciót Paksi Attila folytatta, aki a videotartalmak plusz tartalommal történő kiegészítését vizsgálta tanár szemmel. Bemutatta a YouTube és BubblePly oldalak, amelyek esetében a feltöltött videofolyamot kiegészítő információkkal láthatjuk el. Minkét webalkalmazás hátránya, hogy csak egy dedikált személy készítheti el az annotációt, és a közösség ereje kimaradt. Erre nyújthat megoldást a Viddler, amely ugyan már egy sokkal nehezebben kezelhető és kevesebb buboréklehetőséggel bíró felület, de a videó tulajdonosán kívül bárki (csoportok alkothatóak!) a timeline adott pontjához megjegyzést fűzhet. A fantáziákat rögtön megmozgatta a lehetőség, hiszen a tanárképzés során nagyon fontos az úgynevezett mikrótanítások, amelyek során a tanárnak készülő diák próbatanítását felvételre veszik, és később tankörtársai és egy vezető pedagógus segítségével kielemzik. Ha belegondolunk, ezt meg lehet csinálni ezen a felületen, sőt, mivel a felvételek beágyazhatóak, az adott mikrótanítás elhelyezhető a tanuló e-Portfóliójában, csak hogy kapcsolódjak az első naphoz.
A következő előadásban Papp Gyula felvázolta az e-learning szabványok fejlődési útját, amelyben szomorúan említettek, hogy Nyugat-Európában a tanulási tér sokkal személyesebb, mint hazánkban, sokkal nagyobb szerepet kap a közösségi szerep és a web2, míg idehaza mindenki SCORM bűvkörébe szorult, pedig a szabványok is továbbléptek már. Jó példa erre az ismertetett IMS Common Cartridge, amely magában hordozza az elődök minden előnyét (így pl. egy hagyományos SCORM lejátszóban is futtatható), ugyanakkor sokkal nagyobb szabadságot nyújt (ezzel persze veszít pl. nyomon követhetőség részletességén). A szabvány magába foglalja az IMS tesztszabványát, illetve a rugalmas (SCORM 2004-hez is adoptált) szekvencia-navigációs leíró elemeket. A cél azonban mindenképpen a nagyobb rugalmasság volt. Mellékesen megjegyzendő, hogy az eXe képes ilyen exportra, és a Moodle 2.0 már teljes támogatással fog bírni a szabvány felé.
Horváth Cz. János az új generációs IKT eszközökről tartott előadást. Felvillantva néhány olyan jövőbeli(?) eszközt, amely a jövőben(?) alkalmazható akár az oktatás területén is: 3D eszközök, ebook olvasók, érintőképernyős alkalmazások.
A szekciót Vigh György zárta, aki az elektromos hálózaton keresztül elérhető internetről tartott előadást, mint a wifi lehetséges alternatívájaként, hiszen állítólag fejlődésben lévő gyermekekre kimutatták azok káros hatását, így egyes iskolákban a levegőben terjedő biteket átterelték a konnektorba.
A szünetet követően a Web2.0 szekcióban folytattam, ahol először Fehér Péter tartott előadást a tanárblogokról. Láthattuk, hogy a tőlünk nyugatra – ahogy korábban Papp Gyula is megemlítette – sokkal közösségibb az oktatás, mint olyannak a hozzáállása, hiszen a számos edublog létezik, amelyeket szaktanárok, pedagógusok írnak. Sőt, a magyar GoldenBloghoz hasonlóan az edublogok versenyeznek több különböző kategóriában. Azért magyar példát is láthattunk (Szertár, Tanárblog, H2SO4). Reméljük, a helyzet javulni fog, mert nagy szükség van az ilyenfajta tematikus blogokra. Nem csak szakmai vita és publikációs felület lehet, de növelheti egy tanár úgymond „menőségét” is a diákok szemében, és a „menőség” jelentős motiváló tényező.
Palócz Istvántól megtudtam, hogy internetfüggő vagyok. Legalábbis az 5 pontból 3 (vagy 2,5) passzolt rám. Ezt persze nem szabad negatív értékként felfogni, sokkal inkább hasznosítani kell, mint az információ megszerzése, szűrése, szelektálása szempontjából. Az előadó is ebbe az irányba vitte a témát, hiszen az RSS és azok online olvasóit, illetve a közösségi könyvjelzők erejéről és használatáról tartott nagyon oldott hangulatú előadást. Megnyugodtam, használom ezeket az eszközöket, tehát a függőségemet igyekszem jól kihasználni.
A következő előadók (Lévai Dóra, Virányi Anita) viszont nagyon érdekes tényre hívták fel a figyelmet. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében is használható a web2-es gyakorlat. A hölgyek gyakorlati példát is mutattak, egy ning oldalt, ahol a tanulók rettenetesen élvezték a munkát és tevékenyen részt vállaltak a virtuális osztályteremben végzett munkához. Tehát nem csak, hogy kezelni képesek ezeket a rendszereket, de önálló tartalmakat is képesek létrehozni, így alkotva tanulnak.
A nap végét pedig a twitter zárta. Bárdi Csilla, Tóth Tímea, Varga Adrienn felmérése nagy érdeklődést, és kíváncsiságot váltott ki. Az eszköz használhatóságát és értelmét ugyanis nagyon sokan megkérdőjelezik, mégis viharos gyorsasággal terjed. Az előadás alatt gyorsan megismerhettük a technológiát, és annak lényegét. Természetesen nem maradhatott el az alkalmazási lehetősége a oktatásban sem, ahol a megkérdezett tanárok többsége az anyanyelv negatív megújítása melletti (amelyet a 140 karakteres korlát is elősegít) hátrányon kívül kiemelték a gyors információszerzés, csapatmunka koordinálás, a közhangulat megismeréséből fakadó előnyöket is.
Összefoglalva tényleg nagyon jó volt a konferencia. A címek mögött volt tartalom is. Remélem jövőre ugyanitt, és lehet, akkor már magam is küldök be valami anyagot, hiszen a jót meg kell ismerni a másik oldalról is...
Ezen a napon számos szekció között választhattunk, így értelemszerűen több előadásról is lemaradtam, ezek remélhetőleg az internetről majd elérhetőek lesznek, bár a kapott kiadványban is olvasható ezek közül nem egy tanulmány, amelyeken majd biztos átrágom még magam.
Első körben az e-learning technológia alapjai szekciót választottam, és ez a döntés nem bizonyult rossznak.
A szekció felvezetéseként Dr. Forgó Sándor tartott előadásában kellő hangulatot teremtett, hiszen felvázolta a mások szerkesztenek - én szerkesztek – mi szerkesztünk tartalmat életutat, többször is kikacsintva Kulcsár Zsoltra és a konnektivizmusra. Szintén előkerült a hol ér véget a tanári munka kérdése, amely egyenesen rávilágított arra, hogy napjaink M-nek nevezett generációja intenzívebb, rövidebb idejű lökésszerű inputcsomagokat fogyaszt, így számukra a munka (tanulás) nem az iskolában, és főleg nem behatárolt időkeretek között történik, tehát a tanárnak mentorálnia (én még mindig menedzsernek gondolom) kell hallgatóit, amely úgyszintén nem idő és térbeli keretek közé szorítható tevékenység.
A szekciót Paksi Attila folytatta, aki a videotartalmak plusz tartalommal történő kiegészítését vizsgálta tanár szemmel. Bemutatta a YouTube és BubblePly oldalak, amelyek esetében a feltöltött videofolyamot kiegészítő információkkal láthatjuk el. Minkét webalkalmazás hátránya, hogy csak egy dedikált személy készítheti el az annotációt, és a közösség ereje kimaradt. Erre nyújthat megoldást a Viddler, amely ugyan már egy sokkal nehezebben kezelhető és kevesebb buboréklehetőséggel bíró felület, de a videó tulajdonosán kívül bárki (csoportok alkothatóak!) a timeline adott pontjához megjegyzést fűzhet. A fantáziákat rögtön megmozgatta a lehetőség, hiszen a tanárképzés során nagyon fontos az úgynevezett mikrótanítások, amelyek során a tanárnak készülő diák próbatanítását felvételre veszik, és később tankörtársai és egy vezető pedagógus segítségével kielemzik. Ha belegondolunk, ezt meg lehet csinálni ezen a felületen, sőt, mivel a felvételek beágyazhatóak, az adott mikrótanítás elhelyezhető a tanuló e-Portfóliójában, csak hogy kapcsolódjak az első naphoz.
A következő előadásban Papp Gyula felvázolta az e-learning szabványok fejlődési útját, amelyben szomorúan említettek, hogy Nyugat-Európában a tanulási tér sokkal személyesebb, mint hazánkban, sokkal nagyobb szerepet kap a közösségi szerep és a web2, míg idehaza mindenki SCORM bűvkörébe szorult, pedig a szabványok is továbbléptek már. Jó példa erre az ismertetett IMS Common Cartridge, amely magában hordozza az elődök minden előnyét (így pl. egy hagyományos SCORM lejátszóban is futtatható), ugyanakkor sokkal nagyobb szabadságot nyújt (ezzel persze veszít pl. nyomon követhetőség részletességén). A szabvány magába foglalja az IMS tesztszabványát, illetve a rugalmas (SCORM 2004-hez is adoptált) szekvencia-navigációs leíró elemeket. A cél azonban mindenképpen a nagyobb rugalmasság volt. Mellékesen megjegyzendő, hogy az eXe képes ilyen exportra, és a Moodle 2.0 már teljes támogatással fog bírni a szabvány felé.
Horváth Cz. János az új generációs IKT eszközökről tartott előadást. Felvillantva néhány olyan jövőbeli(?) eszközt, amely a jövőben(?) alkalmazható akár az oktatás területén is: 3D eszközök, ebook olvasók, érintőképernyős alkalmazások.
A szekciót Vigh György zárta, aki az elektromos hálózaton keresztül elérhető internetről tartott előadást, mint a wifi lehetséges alternatívájaként, hiszen állítólag fejlődésben lévő gyermekekre kimutatták azok káros hatását, így egyes iskolákban a levegőben terjedő biteket átterelték a konnektorba.
A szünetet követően a Web2.0 szekcióban folytattam, ahol először Fehér Péter tartott előadást a tanárblogokról. Láthattuk, hogy a tőlünk nyugatra – ahogy korábban Papp Gyula is megemlítette – sokkal közösségibb az oktatás, mint olyannak a hozzáállása, hiszen a számos edublog létezik, amelyeket szaktanárok, pedagógusok írnak. Sőt, a magyar GoldenBloghoz hasonlóan az edublogok versenyeznek több különböző kategóriában. Azért magyar példát is láthattunk (Szertár, Tanárblog, H2SO4). Reméljük, a helyzet javulni fog, mert nagy szükség van az ilyenfajta tematikus blogokra. Nem csak szakmai vita és publikációs felület lehet, de növelheti egy tanár úgymond „menőségét” is a diákok szemében, és a „menőség” jelentős motiváló tényező.
Palócz Istvántól megtudtam, hogy internetfüggő vagyok. Legalábbis az 5 pontból 3 (vagy 2,5) passzolt rám. Ezt persze nem szabad negatív értékként felfogni, sokkal inkább hasznosítani kell, mint az információ megszerzése, szűrése, szelektálása szempontjából. Az előadó is ebbe az irányba vitte a témát, hiszen az RSS és azok online olvasóit, illetve a közösségi könyvjelzők erejéről és használatáról tartott nagyon oldott hangulatú előadást. Megnyugodtam, használom ezeket az eszközöket, tehát a függőségemet igyekszem jól kihasználni.
A következő előadók (Lévai Dóra, Virányi Anita) viszont nagyon érdekes tényre hívták fel a figyelmet. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében is használható a web2-es gyakorlat. A hölgyek gyakorlati példát is mutattak, egy ning oldalt, ahol a tanulók rettenetesen élvezték a munkát és tevékenyen részt vállaltak a virtuális osztályteremben végzett munkához. Tehát nem csak, hogy kezelni képesek ezeket a rendszereket, de önálló tartalmakat is képesek létrehozni, így alkotva tanulnak.
A nap végét pedig a twitter zárta. Bárdi Csilla, Tóth Tímea, Varga Adrienn felmérése nagy érdeklődést, és kíváncsiságot váltott ki. Az eszköz használhatóságát és értelmét ugyanis nagyon sokan megkérdőjelezik, mégis viharos gyorsasággal terjed. Az előadás alatt gyorsan megismerhettük a technológiát, és annak lényegét. Természetesen nem maradhatott el az alkalmazási lehetősége a oktatásban sem, ahol a megkérdezett tanárok többsége az anyanyelv negatív megújítása melletti (amelyet a 140 karakteres korlát is elősegít) hátrányon kívül kiemelték a gyors információszerzés, csapatmunka koordinálás, a közhangulat megismeréséből fakadó előnyöket is.
Összefoglalva tényleg nagyon jó volt a konferencia. A címek mögött volt tartalom is. Remélem jövőre ugyanitt, és lehet, akkor már magam is küldök be valami anyagot, hiszen a jót meg kell ismerni a másik oldalról is...
Megjegyzések