Lezajlott. Túl vagyok rajta. Megvolt.Sokszor így jövök el egy-egy konferenciáról, így már nem is nagyon erőltetem, hogy eljussak egy-egy ilyenre. A hangzatos címeknek ma már nem nagyon ugrok be.
A múlt hétvégén lezajlott II. Oktatás-Informatikáról hazaérve azonban, amikor a kedves kis feleségem megkérdezte milyen volt, teljesen határozottan állíthattam mindenféle szépítés nélkül: Jó volt!
De egyelőre maradjunk az elején a dolgoknak. Kezdjük az első nappal.
10 óra után nem sokkal a konferenciát Dr. Komenczi Bertalan kezdte az ELTE PPK aulájában kialakított „mobil” előadóteremben. Előadásának témája az információ értelmezése és a társadalomra gyakorolt hatása. Sajnos a kevesebb több szemléletet nem betartva, igazán sok konkrétum nem hangzott el. Sokkal inkább az előadó frissen megjelent könyvének marketingjét hallhattuk, de a konferencia felvezetésének teljesen megfelelt, kicsit ráhangolt mindenkit az előttünk álló napra. Ami számomra pluszt adott, hogy az előadás végén felvetett kérdésre adott válasz alapján az Eszterházy Károly Főiskola tanára szerint nagyon is különbséget kell tennünk a tudás alapú illetve az információs társadalom között. Míg előbbire enyhén húzta a száját, mondván ma nagyon ritkán beszélhetünk tudásról, addig az információk tömkelege és a ránk gyakorolt hatása miatt, az utóbbi mindenképpen illik jelen korunkra. (Jómagam persze vitatkoznék, hiszen a tudást értelmezhetjük úgy is: az információ birtoklásának készsége, képessége szerint létrejövő felhalmozott „adatmennyiség”. Tehát közel sem nevezném egymás szinonimájának a két társadalmi fogalmat, de ettől még nem zárnám ki, hogy mindkettő használható lenne napjaink világára.)
A szó Egerben maradt, ugyanis az Eszterházy Károly Főiskola e-learning fejlesztéseiről hallhattunk. A főiskola jelentős fejlesztéseket hajtott végre. Lehetővé vált az előadások felvétele, a tanulók az adott félévre notebookot kapnak kölcsönbe, az iskola – ha jól emlékszem- több, mint 80%-a lefedett valamilyenfajta internet hozzáféréssel. Ugyanakkor egy helyi általános iskola közreműködésével egy modern, kisiskolásokat célzó tanteremről is hallhattunk interaktív táblával, hozzá való szavazó-berendezéssel, nagy gyűrődést bíró laptopokkal. Izgalmas jövőt sejtet a kezdeményezés, bár a feleségem rögtön azt kérdezte: Szerinted mennyi megvalósítható ebből egy kőbányai lakótelepi iskolában? A kérdés jogos, bár azt is el kell ismerni, hogy az interaktív táblát ő bőszen használja, és tényleg tud működni, motiválni.
A délelőtti programot az ELTE zárta, ahol Turcsányi-Szabó Márta és Ollé János vázolta egy nagyszabású IKT fejelesztést. Ennek lényege, hogy a különböző karok összefogásából születne egy olyan képzési, tudásmegosztó felület, amely nem csak az egyetem hallgatói számára válthat hasznossá.
Az ebédet követően nekem sajnos el kellett mennem, így lemaradtam a nap fénypontjáról, a konnektivizmusról szóló vita- vagy hagyományos nevén kerekasztalról. Ennek ellenére azért megpróbáltam érdeklődni. Kedves kollégám, esküvőm fantasztikus (! vs. ?) operatőre röviden és tömören így foglalta össze: Szétszivatták kulcsit. Később hallgatva Kulcsár Zsoltit azért részleteket is sikerült megtudnom.
A konnektivista kerekasztalt Tóth Péter moderálta, és akiket moderálni kellett: Nahalka István, Bernáth László és Kulcsár Zsolt. A kérdés pedig nem más volt: tekinthető-e önálló elméletnek a konnektivizmus. A legfőbb szemben álló a konstruktivista szemlélet, amely erőteljesen ragaszkodik ahhoz, hogy a hálózati szemlélet csak egy technológiai eszköztárból építkező megközelítés, alapjaiban azonban nem különbözik attól az építő-alkotó munkára építő tanuláselmélettől, amely korunk legnagyobb divatja. (Zárójelben jegyzem meg, divat ide, divat oda, még sem nagyon használják, ugyanis sok melóval jár tanár oldalról.) Kulcsár Zsolt szerint a hálózatos nézet még nagyon friss gondolat, így ugyan korai lenne még negyedik oktatási paradigmaként kezelni, de mindenképpen esélyes erre a címre. Ugyanakkor nagyon örült annak, hogy Nahalka István nem zárkózott el teljesen a konnektivizmustól, bár szerinte meg kell még vizsgálni, tényleg külön kezelhető ez a nézet a konstruktivizmustól. Bernáth László azonban bírálta az elméletet. Végül mindannyian egyetértettek abban, adni kell egy esélyt az ifjú nézetnek, és vizsgálni kell tovább a dolgokat.
A következő szekcióra már visszaértem. Itt éppen Vágvölgyi Csaba mesélt az internetben rejlő lehetőségről, a web2 féle eszköz és gondolkodásmódbeli változásról, és felvezetésképpen a nap végi szekciónak, ezek kapcsolatáról az e-Portfólióval. A lényeg, hogy a közösségi szemléletben történő alkotás nehezen megfogható az egyén szintjén, ezt valahogyan mégis meg kell tenni, és erre jó tud lenni a portfólió, eltávolodva ezzel kissé a képzési keretrendszerek merev struktúrájától.
Ezt követően a Pentelényi Pál és Tóth Béláné tartott előadást az Óbudai Egyetemről (korábbi BMF) a 2009-ben lezárult MOTIVATE projekt eredményeiről. Bemutatásra került a projekt felületét képező Moodle alapokon fekvő szakmódszertani fórumról, ahol a mester mérnöktanár képzésben résztvevő, többnyire már gyakorló tanárok osztották meg egymással ismereteiket. A kivetítőn itt elég sokszor megjelent a nevem, de sajnos pont nem az én általam felvetett fórumtémákat emelték ki az előadók. Hiába, túlont túl az online tanulással foglalkoztam a fórumban és nem sok hallgatótársamat (aktív informatika tanárt) tudtam megérinteni ezzel sajnos...
A következő előadók a tanárképzésben résztvevő iskolák virtuális tanulási környezeteiről esett szó. Létray Zoltán mesélt a győri helyzetről és a COEDU buktájáról, majd annak romjaira épített Moodle rendszerről. Mrázik Julianna pedig erőteljesen szorgalmazta az eXe tananyagszerkesztő használatát, amellyel én vitatkoznék, bár az általa felvetett előnyöket mindenképpen el kell ismernem: módszertani kész blokkok, egyszerű szerkezet, többféle exportálás.
A szekciót Nyéki Lajos zárta, aki a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskolában telepített Moodle keretrendszer alá létrehozott házi fejlesztésű modulokról mesélt. Ezek lényege, hogy az iskola hagyományos papír alapú naplót immár nem használ, helyette a bitekben tárolnak mindent. A szülőkkel kitöltött kérdőív alapján akár egy online értesítő rendszert is kidolgoztak. A tanulók házi feladataikat szintén a rendszerbe tölthetik fel. A kezdeményezést a tanári kar, és a szülök 98%-a is támogatta. Több ilyen kellene!
A nap végét az e-Portfólió kerekasztal zárta, amely sokkal inkább a szakmai egyetértés és iskolai alkalmazásbeli bemutatók keretében telt. Bár az is igaz, már mindenkin látszott, hogy elfáradt. Kiderült, hogy a Bologna folyamat eredményeképpen a diplomázó hallgatóknak kötelező egyfajta portfóliót felmutatni az addigi tevékenységükről, amely napjainkban a legtöbb helyen még súlyos mappákat jelent a hónalj alatt. Az elektronikus változattal természetesen ez az izomnövelő hatás megszűnik.
Papp Gyula elmondta, hogy ugyan Debrecenben náluk még nincs a fenti kötelezettség, de már 4 éve használnak portfólió szoftvert, és mostanság tértek át a Moodle-vel szimbiózisban élő Mahara eszközre. Szerintük egy személy portfóliója nem végződik a tanulmányainak befejeztével, hanem annak tartalmát növelni kell a későbbiek során is. Ennek a gondolatnak a hozományaként a Diplomás Pályakövető Rendszerben a hallgatók a diploma után is megtarthatják portfóliójukat.
Komló Csaba az Eszterházy főiskoláról szintén hangsúlyozta az előnyeit a rendszernek, ugyanakkor kiemelte, hogy mind a tanulókat, mind tanáraikat meg kell tanítani a rendszer használatára. Ugyanakkor sajnálattal tapasztalja, hogy egyelőre a portfóliókban többnyire csak írott média kerül, más médiumokkal még nem éltek a hallgatók, holott a rendszer lehetőséget biztosít azok beágyazására is.
Ami viszont számomra a legfontosabb elhangzott mondat volt ebben a témakörben: Reflexió nélkül nincs portfólió. A feltöltött munkák önmagukban még nem jelentenek semmit, ha nem kerül melléjük valamiféle visszajelzés. Ez sajnos egyelőre még elég egyirányú: tanár reflektál a tanuló munkájára. Pedig a tanuló is reflektálhatna a tanári megjegyzésre (bár valljuk be nem úgy vagyunk szocializálva, hogy ezt meg merjük tenni), illetve a hallgatok is reagálhatnának egymás munkájára.
Az esti szendvicsek finomak voltak, bár kevesebb gyanús krémes elég lett volna, a sajtosok és a szalámisok viszont nagyon jól estek. :)
Megjegyzések