Néhány héttel ezelőtt lezajlott a III. Oktatás-Informatika konferencia, amelynek pénteki napján az online viselkedéskultúra témakörében lebonyolított kerekasztal beszélgetés meghívott vendége voltam, azaz lehetőséget kaptam, hogy a feltett kérdésekben elmondhassam a véleményem. A beszélgetésről felvétel készül, megtekintését javaslom mindenkinek :)
Video streaming by Ustream
Ugyanakkor mindenképpen fontosnak tartom, hogy az ott elhangzottakon kívül röviden itt is feleljek a kérdésekre. Már csak azért is, mert talán így válik sokkal teljesebbé a kép, sokkal direktebb választ adva a kérdőjeles mondatoknak.
Hagyományos viselkedés vagy új szabályok kellenek az elektronikus világban?
Az online világot szeretjük egyfajta plusz világként értelmezni. Valahogy úgy, mintha kiterjesztenénk aktuális, fizikai világunkat valamiféle virtuálisra. Fordítsuk meg a gondolatot, és ne válasszuk szét a két világot. Sőt, tekintsünk úgy erre az egészre, mint a valós világunk részére. Ebben az esetben (már csak a halmazelmélet okán is) igaznak kell lennie annak a feltételezésnek, hogy a tágabb értelmű (való)világban érvényes viselkedési szabályok érvényesek az elektronikusban is. Ugyanakkor persze az elektronikus eszközök és alkalmazások kötelező érvényűen bevezetnek új szabályokat is. Minden új eszköz, amely megjelenik világunkban befolyásolja viselkedésünket, és használatuk, alkalmazásuk új szabályokat hoznak létre. (Bár ezek nagy része a korábban is létező, más eszközök használata közben már kialakult viselkedéskultúrához köthető, abból – vagy azt teljesen átvéve – alakul ki.) Az online eszközök ugyanakkor hatást gyakorolnak a társadalmi viszonyainkra, közösségi szerveződéseinkre, kapcsolatainkra, akárcsak annak idején a televízió, a telefon, a pattintott kőparittya vagy bármely más eszköz. Ráadásul az eszközök funkcionális felhasználásának összeolvadása (pl. okostelefonok) egyre inkább eltörli az éles határokat az eszközök felhasználási szerepkörei között. Mindezek tehát kiegészítik hagyományos ismeretségi hálózatunkat, ahol a kapcsolat milyenségét befolyásolja, hogy a kapcsolattartás milyen eszközökön keresztül történik. Az eszköz pedig befolyással van a kapcsolattartás kommunikációjára, amely meghatározza az alapvető viselkedéskultúrát is. Fontos megjegyezni, hogy ahogy ezek az eszközök megengedik (technológiailag lehetővé teszik), hogy az eszközön keresztüli identitásunkat meghatározzuk. Mutatott személyiségünket minden esetben az adott környezethez próbáljuk igazítani a belső identitásunknak megfelelően, és ez is befolyásolja viselkedésünket. Az online világban korábban óriási lehetőségünk volt teljesen más ruhába bújni, napjainkra azonban a közösségi szolgáltatásoknak hála egyre közelebb kerül az online énünk a valóshoz, amelynek következményeképpen online viselkedésünk is várhatóan hasonlatos lesz a valóshoz. Persze online viselkedésünk kihat a valós viselkedésünkre. Gondoljunk csak a nyelvben történő változásokra, a kommunikáció stílusának átalakulására.
Elrontottunk valamit? Nyitottság, szabadság, szabadosság? Mi jellemzi a kapcsolatainkat? Térjünk ki a kulturális különbségekre.
Nem hinném, hogy bármit is elrontottunk volna. Viselkedésünk nagy része utánzáson alapul. Akiket viszont utánozni lehet, a jól ismert abc végi generációs (x, y, z) különbségek okán és a nagyütemű eszközváltozás miatt (félév alatt a megismert alkalmazások elavulttá válnak) képtelenek a lépéstartásra. Ez azonban teljesen természetes folyamat, és ha ezt elfogadjuk, akkor máris tudunk logikus lépéseket tenni. Az alapvető emberi normák ugyanis teljesen eszköz és környezetfüggetlenek. Nincs más dolgunk tehát, mint megtanulni (megtanítani) az új eszközöket és az általuk biztosított környezetek tudatos használatát. Ezen a ponton pedig kapcsolódunk a nyitottság kérdéséhez. A kulcsszó pedig itt is a tudatosság, a tudatosan felépített nyitottság. (Érdemes ez ügyben fellapozni Barabási Villanások könyvében Hasan Elahin nevéhez kapcsolódó történetet.) Magam mindig is úgy gondoltam, hogy ismereteink megosztása építi társadalmunkat. De magát megosztás is befolyásolja online viselkedésünket. Fontos tehát, a nyitottság (annál rejtettebbek vagyunk, minél nyitottabbak lettünk), de akárcsak Hasan történetéből kiolvasható, ezt tudatosan kell tennünk.
Magáról a kulturális különbségekről sokkal nehezebb írni, hiszen jómagunk annyira az európai kultúrában élünk, hogy nehezen tudunk ebből a cipőből kilépni. Ugyanakkor a globalizáció hatása várhatóan itt is érvényesül (hiszen már magának az európai kultúrának a létrejöttében is ez segít). Az azonban nyilvánvaló, hogy amennyiben vannak viselkedésbeli különbségek a mindennapi életben, akkor azok megjelennek az online környezetben is. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a mindennapi életbe beépülő eszközhasználat mennyire terjed, és milyen módon. Az önmotivált tanulás folyamatában például óriási lemaradásban vagyunk (szemléletváltásra van szükség!), de ez nem online viselkedéskultúránkat, hanem a mindennapi életben megjelenő viselkedésünket befolyásolja. (Izgalmas kérdés lehet ezen a témakörön belül az mmo programok, amelyeket egy adott kultúrkör készít, van, hogy egy adott kultúrkörnek, online mivoltuk miatt mégis globálisan kerül használatba vételre (a föld bármely pontján bárki játszhat velük)). Azonban itt is meg kell, hogy jelenjen a tolerancia és a mások tisztelete, és ezzel máris alapvető emberi normákról beszélünk.
Mivel tudjuk jobbá tenni, hogy másképpen viselkedjünk az elektronikus világban?
A válasz többnyire már benne van a fentiekben. Úgy gondolom, hogy friss szülőként éppen úgy, mint tanárként feladatom, hogy egyrészt utánozható példaként éljem az online életemet, másrészt megfelelő kommunikációval, nevelő munkával tudatosan erre koncentrálva kialakítsam a megfelelő szemléletet. Ennek a szemléletnek pedig van kihatása az online világon kívüli életünkre is, hiszen talán megtanulunk egymás felé nagyobb nyitottsággal, bizalommal viszonyulni.
Néhány kérdés Twitteren keresztül is érkezett:
Tényleg el kell különíteni az online és az offline viselkedéskultúrát?
Röviden és tömören nem és igen. Amennyiben az alapvető emberi normákat vesszük, amennyiben ahogy az elején írva volt az online viselkedésünk mindennapunk viselkedésének része, semmiképpen sem. Ugyanakkor ezek szoros kölcsönhatása miatt, ugyan nem elkülönítve, de mindenképpen érdemes vele foglalkozni.
Illik vagy nem illik? Kinek akar megfelelni a netgeneráció? Mit jelent számukra a tisztelet?
A netgeneráció keresi kinek akar megfelelni. Keresi az utánozható példát, amit viszont nem talál. A védőnő úgy fogalmazott az akkor még pár hetes lányomnál, hogy ne rakjuk le rögtön etetés után a kiságyba, babusgassuk egy kicsit, mert ha rögtön lerakjuk, az olyan a gyereknek, mintha kiraknánk a dzsungelbe, és nem adnánk neki bozótvágót. Nos, hasonló lehet a helyzet a netgeneráció tekintetében. A rengeteg, gyorsan fejlődő új eszköz, a rettentően ingergazdag környezet és a többi a netgeneráció számára a dzsungel, amelytől ugyan nem ijed meg (mert bele született), de nem tudja mit kezdjen vele, hiányzik a számára a bozótvágó, és annak használatának a betanítása is. Ennek következtében maga kezdi el felfedezni a világot, és egyáltalán nem garantált, hogy az ebben a helyzetben egymás példaképeivé váló generáció olyan szabályrendszert, kultúrát alakít ki amely más társadalmi normákkal összeegyeztethető. (Különösen, ha ez utóbbiakkal sincsenek különösebben tisztában)
Azt hiszem mindenképpen izgalmas téma ez, és lehet, a fenti sorokkal még csak túl mély választ sem adtam a kérdésekre, de a gondolkodást mindenképpen beindítja, különösen, ha átmegyünk a Pedagógia-Online oldalára, ahol a konferenciát követően további eszmecsere folyt ebben a témában.
Video streaming by Ustream
Ugyanakkor mindenképpen fontosnak tartom, hogy az ott elhangzottakon kívül röviden itt is feleljek a kérdésekre. Már csak azért is, mert talán így válik sokkal teljesebbé a kép, sokkal direktebb választ adva a kérdőjeles mondatoknak.
Hagyományos viselkedés vagy új szabályok kellenek az elektronikus világban?
Az online világot szeretjük egyfajta plusz világként értelmezni. Valahogy úgy, mintha kiterjesztenénk aktuális, fizikai világunkat valamiféle virtuálisra. Fordítsuk meg a gondolatot, és ne válasszuk szét a két világot. Sőt, tekintsünk úgy erre az egészre, mint a valós világunk részére. Ebben az esetben (már csak a halmazelmélet okán is) igaznak kell lennie annak a feltételezésnek, hogy a tágabb értelmű (való)világban érvényes viselkedési szabályok érvényesek az elektronikusban is. Ugyanakkor persze az elektronikus eszközök és alkalmazások kötelező érvényűen bevezetnek új szabályokat is. Minden új eszköz, amely megjelenik világunkban befolyásolja viselkedésünket, és használatuk, alkalmazásuk új szabályokat hoznak létre. (Bár ezek nagy része a korábban is létező, más eszközök használata közben már kialakult viselkedéskultúrához köthető, abból – vagy azt teljesen átvéve – alakul ki.) Az online eszközök ugyanakkor hatást gyakorolnak a társadalmi viszonyainkra, közösségi szerveződéseinkre, kapcsolatainkra, akárcsak annak idején a televízió, a telefon, a pattintott kőparittya vagy bármely más eszköz. Ráadásul az eszközök funkcionális felhasználásának összeolvadása (pl. okostelefonok) egyre inkább eltörli az éles határokat az eszközök felhasználási szerepkörei között. Mindezek tehát kiegészítik hagyományos ismeretségi hálózatunkat, ahol a kapcsolat milyenségét befolyásolja, hogy a kapcsolattartás milyen eszközökön keresztül történik. Az eszköz pedig befolyással van a kapcsolattartás kommunikációjára, amely meghatározza az alapvető viselkedéskultúrát is. Fontos megjegyezni, hogy ahogy ezek az eszközök megengedik (technológiailag lehetővé teszik), hogy az eszközön keresztüli identitásunkat meghatározzuk. Mutatott személyiségünket minden esetben az adott környezethez próbáljuk igazítani a belső identitásunknak megfelelően, és ez is befolyásolja viselkedésünket. Az online világban korábban óriási lehetőségünk volt teljesen más ruhába bújni, napjainkra azonban a közösségi szolgáltatásoknak hála egyre közelebb kerül az online énünk a valóshoz, amelynek következményeképpen online viselkedésünk is várhatóan hasonlatos lesz a valóshoz. Persze online viselkedésünk kihat a valós viselkedésünkre. Gondoljunk csak a nyelvben történő változásokra, a kommunikáció stílusának átalakulására.
Elrontottunk valamit? Nyitottság, szabadság, szabadosság? Mi jellemzi a kapcsolatainkat? Térjünk ki a kulturális különbségekre.
Nem hinném, hogy bármit is elrontottunk volna. Viselkedésünk nagy része utánzáson alapul. Akiket viszont utánozni lehet, a jól ismert abc végi generációs (x, y, z) különbségek okán és a nagyütemű eszközváltozás miatt (félév alatt a megismert alkalmazások elavulttá válnak) képtelenek a lépéstartásra. Ez azonban teljesen természetes folyamat, és ha ezt elfogadjuk, akkor máris tudunk logikus lépéseket tenni. Az alapvető emberi normák ugyanis teljesen eszköz és környezetfüggetlenek. Nincs más dolgunk tehát, mint megtanulni (megtanítani) az új eszközöket és az általuk biztosított környezetek tudatos használatát. Ezen a ponton pedig kapcsolódunk a nyitottság kérdéséhez. A kulcsszó pedig itt is a tudatosság, a tudatosan felépített nyitottság. (Érdemes ez ügyben fellapozni Barabási Villanások könyvében Hasan Elahin nevéhez kapcsolódó történetet.) Magam mindig is úgy gondoltam, hogy ismereteink megosztása építi társadalmunkat. De magát megosztás is befolyásolja online viselkedésünket. Fontos tehát, a nyitottság (annál rejtettebbek vagyunk, minél nyitottabbak lettünk), de akárcsak Hasan történetéből kiolvasható, ezt tudatosan kell tennünk.
Magáról a kulturális különbségekről sokkal nehezebb írni, hiszen jómagunk annyira az európai kultúrában élünk, hogy nehezen tudunk ebből a cipőből kilépni. Ugyanakkor a globalizáció hatása várhatóan itt is érvényesül (hiszen már magának az európai kultúrának a létrejöttében is ez segít). Az azonban nyilvánvaló, hogy amennyiben vannak viselkedésbeli különbségek a mindennapi életben, akkor azok megjelennek az online környezetben is. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a mindennapi életbe beépülő eszközhasználat mennyire terjed, és milyen módon. Az önmotivált tanulás folyamatában például óriási lemaradásban vagyunk (szemléletváltásra van szükség!), de ez nem online viselkedéskultúránkat, hanem a mindennapi életben megjelenő viselkedésünket befolyásolja. (Izgalmas kérdés lehet ezen a témakörön belül az mmo programok, amelyeket egy adott kultúrkör készít, van, hogy egy adott kultúrkörnek, online mivoltuk miatt mégis globálisan kerül használatba vételre (a föld bármely pontján bárki játszhat velük)). Azonban itt is meg kell, hogy jelenjen a tolerancia és a mások tisztelete, és ezzel máris alapvető emberi normákról beszélünk.
Mivel tudjuk jobbá tenni, hogy másképpen viselkedjünk az elektronikus világban?
A válasz többnyire már benne van a fentiekben. Úgy gondolom, hogy friss szülőként éppen úgy, mint tanárként feladatom, hogy egyrészt utánozható példaként éljem az online életemet, másrészt megfelelő kommunikációval, nevelő munkával tudatosan erre koncentrálva kialakítsam a megfelelő szemléletet. Ennek a szemléletnek pedig van kihatása az online világon kívüli életünkre is, hiszen talán megtanulunk egymás felé nagyobb nyitottsággal, bizalommal viszonyulni.
Néhány kérdés Twitteren keresztül is érkezett:
Tényleg el kell különíteni az online és az offline viselkedéskultúrát?
Röviden és tömören nem és igen. Amennyiben az alapvető emberi normákat vesszük, amennyiben ahogy az elején írva volt az online viselkedésünk mindennapunk viselkedésének része, semmiképpen sem. Ugyanakkor ezek szoros kölcsönhatása miatt, ugyan nem elkülönítve, de mindenképpen érdemes vele foglalkozni.
Illik vagy nem illik? Kinek akar megfelelni a netgeneráció? Mit jelent számukra a tisztelet?
A netgeneráció keresi kinek akar megfelelni. Keresi az utánozható példát, amit viszont nem talál. A védőnő úgy fogalmazott az akkor még pár hetes lányomnál, hogy ne rakjuk le rögtön etetés után a kiságyba, babusgassuk egy kicsit, mert ha rögtön lerakjuk, az olyan a gyereknek, mintha kiraknánk a dzsungelbe, és nem adnánk neki bozótvágót. Nos, hasonló lehet a helyzet a netgeneráció tekintetében. A rengeteg, gyorsan fejlődő új eszköz, a rettentően ingergazdag környezet és a többi a netgeneráció számára a dzsungel, amelytől ugyan nem ijed meg (mert bele született), de nem tudja mit kezdjen vele, hiányzik a számára a bozótvágó, és annak használatának a betanítása is. Ennek következtében maga kezdi el felfedezni a világot, és egyáltalán nem garantált, hogy az ebben a helyzetben egymás példaképeivé váló generáció olyan szabályrendszert, kultúrát alakít ki amely más társadalmi normákkal összeegyeztethető. (Különösen, ha ez utóbbiakkal sincsenek különösebben tisztában)
Azt hiszem mindenképpen izgalmas téma ez, és lehet, a fenti sorokkal még csak túl mély választ sem adtam a kérdésekre, de a gondolkodást mindenképpen beindítja, különösen, ha átmegyünk a Pedagógia-Online oldalára, ahol a konferenciát követően további eszmecsere folyt ebben a témában.
Megjegyzések
EZ tetszik!
Gratulálok! :-)
Ugyanezt a gondolatsort akartam megerősítve kiemelni.Nagyon találónak érzem.Nekünk, pedagógusoknak is ez lenne a feladatunk. Kézbe adni gyermekeinknek azt a "bozótvágót", és megtanítani őket annak használatára is. Köszönöm a találó hasonlatot!