Ugrás a fő tartalomra

Irányított tudásháló?

Már megint gondolkodom, az olvasó meg fogja fejét, és közben azt mormogja magában: De minek?

Hát, mert vagyok ugyebár... Na, de a gyenge felütést folytassuk azzal, mi is jár mostanság a fejemben a kedvenc hálózataimmal kapcsolatosan.

Bizonyára mindenki találkozott már olyan rajzokkal, amelyekben vannak valamilyen alakzatok (kör, pont, négyszög, stb.) és ezeket vonalak köztik össze. Persze, csap fejbe hátulról már mindenki, hiszen hetek óta hálózatokról beszélünk, és ezek azok. Csomópontok, és közöttük a vonal a kapcsolat. Minek erről akkor újabb blogbejegyzés, és minek gondolkodom ezen. Mert ezeknél a rajzoknak amiket rajzolgattunk már életünkben biztos volt olyan verziója, amikor a fent említett két rajzelemet (csomópontot) nem egyszerű vonallal kötöttük össze, hanem a vonal végére illesztettünk egy maximum 90 fokban kapcsolódó két rövid vonalkát, így próbálva meg egy nyilat szimbolizálni, amely ebben a felállásban immár valamiféle iránymeghatározással bővített jelentéstartalmat hozott létre.

Gráfot (hálózatot) rajzoltunk, de immár irányított gráfot.

Ugyanakkor furcsán működik az ember. Amikor a tudáshálónkról értekeztem, annak felépítéséről, elemeinek sokféleségéről, azok moduláris szerkezetéről és az őket érő zajokról, amelyek akár egy másik állapotba is átrendezhetik a kapcsolati térképet, végig csak csomópontokról és kapcsolatokról beszéltem. A kapcsolatnak azonban soha nem volt iránya. Két csomópont között a kapcsolat oda-vissza irányúnak feltételeztem, azaz bármelyiktől a másikig történő eljutás megadatottnak véltem. Ugyan felrémlettek előttem a gráfok irányított verziója, de egyszerűbb volt nyilak nélkül gondolkodni (igen, már akkor is próbálkoztam ezzel), mint egy újabb tényezőt figyelembe venni.

Most azonban, hogy a hazai szerzőktől származó hálózatisággal foglalkozó szakirodalmat a megszokott sorrendtől eltérően olvastam, és a Barabási könyvet hagyva mostanra, szembesülnöm kellett az arculcsapás tényével. A hálózatok bizony irányítottak. A bennük található kapcsolatok tekintetében legalábbis biztosan.

Barabási az internetet vizsgálva rájött, hogy annak tartalmi hálózatának csak kevesebb, mint 30%-át látjuk. Vagyis egy tetszőleges dokumentumról (csomópontról) elindulva még az 1/3-át sem járhatjuk be az interneten található dokumentumoknak. A többi egyszerűen láthatatlan a számunkra, barangolással elérhetetlen. Rá is vágja mindenki, hát persze, hiszen a weboldalak linkjei (kapcsolatai) iránnyal rendelkeznek.

Ennek eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy az internet, mint hálózat, kontinensekre bontható, amely kontinensek a kapcsolatuk alapján jellemezhetőek. Három főkontinenst határozott meg és további három kisebb hálózatelemmel, melyek közül most csak egyre fogunk fókuszálni.

A központi magban minden egyes pont bármelyik másik pontból elérhető, azaz találhatunk közöttük olyan útvonalat, amelyen keresztül egyik pontból eljuthatunk a másikba.

A BE kontinens már izgalmasabb, ugyanis méretében megegyezik a központi maggal (ezért hívjuk kontinensnek, magyarán mert nagy, nagyon nagy), de az itt található csomópontokból adott útvonalakon ugyan elérhetjük a központi magot, de a központi mag egyik elemétől sem tudunk visszajutni a BE kontinens csomópontjaira.

A KI kontinens pontosan ellenkezően működik, azaz a központi magból el tudunk jutni a KI csomópontjaira, de onnan visszajutni a központi magba, már nem lehet.

Végül mindenképpen meg kell említeni az elszigetelt szigeteket (milyen furcsa szókapcsolat, a sziget szó önmagában nem lenne elegendő?). Ezek olyan hálózatok, hálózati minták amelyek egyik kontinenssel sem állnak kapcsolatban. Léteznek még csövek (BE és KI közötti kapcsolat) illetve indák, de ezekkel most nem foglalkozunk, tessék fellapozni a Barabási könyvet (bár őt se nagyon foglalkoztatják abban :) ).

Ez a fajta hálózati földrajz Barabási szerint nem minden hálózatra igaz, hiszen a hálózatok többsége nem irányított. Nem irányítottra ő például felhozza a szociális hálózatot is. Ugyanakkor, ha a szociális hálózatra, mint ismeretségi hálózatra tekintek... Pontosítok! Mint nem-közvetlen ismeretségi hálózatra tekintek?

Gondoljunk (a post kedvenc tevékenysége) bele. Jómagam már akkor olvastam sőt ajánlottam Kulcsár Zsolt írásait különböző előadásaimban, amikor ő még azt sem tudta ki vagyok. Én már tudtam róla számos ismérvet (pszichológus, helyes gyermekei vannak, stb.) de ő azt sem tudta, hogy a világon vagyok, nemhogy tudta volna, e-learningel foglalkozom. Mi ez, ha nem irányított gyenge kapcsolat? Várhatóan nem én voltam egyedül ilyen kapcsolatban kulcsival, rajtam kívül még sokan. Mivel szerintem ő amúgy is egy igen erős csomópont (különösen a hazai konnektivista fogalomkörben), kijelenthetjük, hogy az ilyen típusú kapcsolatok csak tovább erősítették csomóponti mibenlétében.

És akkor egy mellékesen leszűrődő gondolat: Tudjuk ugye, a csomópontot a nem-irányított (kölcsönös) kapcsolatok száma központosítja (erősíti, stabilizálja). Ugyanakkor kimondhatjuk azt is, a nem-irányított kapcsolatokon túl a csomópont irányába mutató kapcsolatok tovább erősítik a csomópontot, helyzetét a hálózaton belül még jobban stabilizálják.

Na, de mi a helyzet a tudáshálónkkal. Vajon a tudáshálónk is irányított hálózat? Személyes tudáshálónk is felbontható kontinensekre?

Mérni kellene és igazolni persze az állítást, de ugyebár ez a bejegyzés csak egy gondolatsor eredménye, így a tudományos bizonyítástól eltekintek, és azt mondom, miért ne lehetne a tudáshálónk irányított hálózat.

Mindennapi ismereteink, állandó fókuszban lévő ismerethálónk természetesen a központi mag része. Sőt, mindaz, amit így nagy hirtelenjében fel tudunk idézni memóriánkból szintén itt helyezkedik el.

Az izgalmasabb kontinensek ugyebár azonban a BE és a KI.

A BE - emlékszünk - olyan csomópontok hálózata, amelyeket ha beindítok, akkor onnan be tudok jutni a központi magba. Azaz olyan fogalom amelyet már letároltam, csak nincs a fókuszban. Ezek lehetnek azok a ráismerés szintjén elsajátított fogalmak, amelyeket magamtól biztos, hogy nem érnék el, azonban ha egy külső tényező (pl. a tanár) rákérdez, akkor rajta keresztül el tudok jutni olyan ismeretekhez, amelyekről viszont bármikor bármennyit tudok értekezni, használni, alkalmazni, stb. (személyes példát mondani ugye azért nehéz, mert ahhoz valakinek be kellene izzítania egy ilyen csomópontokat.)

A KI talán ennél egyszerűbb. Ezek olyan fogalmak hálózata, amelyeket a központból elérhetek, de visszafelé már nem biztos, hogy eljutnék a központba. Tehát ha a tanár a KI kontinensen levő fogalmat kezdené birizgálni, akkor nem tudnék hozzá kapcsolódóan a központi magból felidézni fogalmakat, míg ha a központi magban birizgálna meg egy csomópontot, akkor a kapcsolatokon keresztül elő tudnám húzni azt a fogalmat is.

Talán a két kontinensre lehet egy példa a nyelvtanuláskor a szótanulás, amikor azt veszi észre magán az ember, hogy vannak szavak, amelyeket ha egyik nyelven hall, kapásból megvan a másik nyelvi párja, fordítva viszont nem. (Persze, lehet, hogy ez nagyon le lett egyszerűsítve, de hát mégiscsak kellett valami példa, nem?)

A szigetek már izgalmasabb területek. Mivel ezek önmagukban léteznek önmagukért, ezért a bennük található pontokat megbirizgálva, csak az adott fogalomkört tudjuk körbejárni, de ettől még nem tudjuk ezt az egészet komplex rendszerünk más elemeihez kapcsolni. Olyasmi lehet ez, mikor bemagolom az adott tételt, vissza is tudom mondani szóról szóra, de fogalmam sincs hova és mint köthető ez az egész. Vagy szélsőségesebb esetben ilyenek lehetnek azok az emlékcsomópontjaink amelyek álmainkban agyunk rak össze vagy amikor a pszichológus hipnózis alatt a felszínre hoz.

A kérdés persze még fennáll, maximum a kérdőjel halványodik. A tudásháló irányított hálózat? Végül is, miért ne lehetne, nem?

Megjegyzések

kulcsi üzenete…
Egyébként lehet, hogy meglepődnél azon, hogy milyen régóta olvasom a blogodat. A magyar blogvilág egyik legeredetibb mottója olvasható a blogod fejlécében, mindig eszembejut, ha a neveddel találkozom: a kurzorlét-metafora Duchon Jenő védjegye! :)
Gyorgy üzenete…
Szerintem nemcsak hogy irányított a tudásháló, de színes is! Színekkel lehetne elkülöníteni a kapcsolatok minőségét, kialakulásuk történetét.
Ráadásul az éleknek vastagságuk is van, vagy gráfelméleti terminológiával súlyuk is lehet. Azt mutathatja, mennyire fontos, ellentmondó vagy alátámasztó a túloldali csomópont?
Névtelen üzenete…
Szerintem az intraperszonális tudáshálóban "KI kontinens" nem létezik.
Duchon Jenő üzenete…
György: A színek persze adottak :) Nem beszélve a kapcsolatok erősségéről. Bonyolult hálózat ez :)

Előd: Mi nem létezik? Tudnál példával magyarázni?
Névtelen üzenete…
Úgy gondolom, hogy az ép elme alaptulajdonsága, hogy csak olyan információkat képes a rövidtávú memóriából asszimilálni, amelyek valahogyan kapcsolódnak a központhoz ( Jenő szóhasználatával - BE irányba).
Más megfogalmazás: ha egy információt nem tudunk tartósan a már meglévő tudáshálónkba kötni, olyan módon, hogy annak a fogalomnak a felidézése egy vagy több központba mutató asszociációt generáljon, akkor az számunkra el fog veszni.
Ebből adódóan (azt hiszem) a BE irány állandó és kötelező, a KI irány csak azokra az információ-területekre vonatkozik, amelyeket a mindennapi gyakorlatban ismételgetünk, használunk.
Apropó, Antal Miklós is erről beszél (http://www.crescendo.hu/2010/1/25/skalafueggetlen-tudas).
Duchon Jenő üzenete…
Nagyszerű példát hallottam ma, és szerintem pont kapcsolódik a KI (de a BE-re is jó) oldalhoz.
Amikor gyermek korunkban elmerülünk a habokban, mindannyian érezzük, hogy ez valami más. Rengeteg infót rögzítünk, építünk be a tudáshálónkba.
Aztán később fizikai órán megismerjük Arkhimédész törvényét, és máris hozzákapcsoljuk hálózatunkhoz, sőt magához a vízben szerzett tapasztalatainkhoz is. Ha jó a tanár, akkor ebben segít is sokat. Tehát van kapcsolat, a háló működik.
DE!
Amikor a törvényt emlegetjük, akkor máris megvan a víz, és annak kapcsolt ismeretei, az érzés, ahogy a vízben vagyunk, rengeteg ismeret, stb. A kapcsolat tehát működik.
És ez így jó is, DE! (És lehet inkább ide kellett volna már az első DE is :) )
Nekem a vízben elmerülve, még soha nem jutott eszembe Arkhimédész törvénye...

Értelem szerűen a ki vagy be oldalt az határozza meg, kinek melyik fogalom áll közelebb, melyik illik bele a főhálójába (nekem pl. az úszás tuti a ki területen van :) )

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Befejeződött a Fable magyarítása

"Mélyen Albion erdejében fekszik Tölgyvölgy kicsiny falucskája, melyet érintetlenül hagyott az idő múlása, és messze elkerült a fegyverek zaja. Itt élt egy fiú, és a családja. Egy fiú, aki hatalmasságról álmodott. Arról, hogy egyszer hőssé válik. Néha nemes lovagnak képzelte magát... Vagy hatalmas varázslónak. Máskor arról álmodott, hogy gonosz harcossá lesz. De minden álmában, mely a nagyságról szólt, kevés volt az erő, hogy megváltoztathassa a sorsot, mely előtte állt." Persze a történetnek nincs vége. Immár lehet folytatni magyarul. Elkészült a mű, több hónap munkája. Használja mindenki örömmel, hiszen úgy készítettük. Jó játékot! A magyarítás letölthető a Magyarítás Portál ról. ui.: Köszönet mindenkinek, aki segített, hogy elkészülhessen a nagy mű.

Március 15 - Műsorterv

Március idusa minden évben ünnepi műsorok sokaságát hozza magával. Így volt ez az idén is, és valószínűleg így lesz jövőre is. Ahogyan tavaly, most is segédkeztem a Fekete István Általános Iskola ünnepi műsorában, melynek rendezőjéhez és felkészítő tanárához fűznek gyengédebb szálak. Most nagy szerepem volt a műsor forgatókönyvének kialakításában is. Nos, mire való a Google Docs és a YouTube, ha nem arra, hogy az ilyesmit megosszam másokkal is. A dokumentumban található linkek segítségével a külön erre a műsorra vágott háttérfilmek is megtekinthetőek. A dokumentum elérhetősége: https://docs.google.com/document/pub?id=19tVpgBtj79hXI60_VD4cdPljIBndHMMrLXi_sSpGkHs

kooperatív <> kollaboratív

A főiskolai tanulmányaim alatt a napokban előkerült, hogy össze kellett hasonlítani a kooperatív illetve a kollaboratív tanulást. Ha már ott megtettem, akkor miért ne tenném itt közre, hogy ott mit írtam. Mindenek előtt tisztázni kell, mit is értünk a két fogalom alatt. Aki részletesebben kíváncsi, annak javaslom Dorner Helga írását , de azért röviden összefoglalnám: A kollaboráció olyan szervezett, szinkron tevékenység, amely egy adott problémára vonatkozó közös elgondolás kialakítására és fenntartására irányul. Csoporttanulás esetén a csoporttagok kölcsönösen részt vesznek a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás spontán, a kiosztott szerepek cserélődhetnek attól függően, hogy milyen tudáselemmel járulhat hozzá az adott munkafolyamathoz. A kooperatív tanulás folyamata során a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A tanulók egymaguk dolgoznak fel egy-egy témát, és a tanulás eredményét, a leszűrt tanulságokat egyenként prezentálják. Csoporttanulás ese