Ugrás a fő tartalomra

Első érzések az első hazai konnektivista tanfolyamról (#htk01)

Csütörtök van (mármint amikor a blogbejegyzés íródott, amikor Te, kedves Olvasó éppen olvasod, már valószínűleg valamilyen más névre hallgató nap lesz), azaz már 4 napja dübörög az első hazai konnektivista kurzus.

A dübörgés persze több szempontból is hangosan dobban. Egyrészt, mert sorra merülnek fel az érdekes kérdések, és tényleg kezd kialakulni egyfajta szakmai közösség, bár még nagyon az elején járunk a dolognak. Másrészt ez a közösség tagjai korábban is léteztek már, ezzel foglalkoztak, félek jelenleg kevés új szereplőt szólított meg a kezdeményezés. Ennek oka talán az alábbiakban keresendő:

  1. Ez a fajta tudásközvetítés és tudásszerzés nagyon intenzív részvételt igényel, amit ugyebár nem biztos, hogy egybe fog esni a kurzus időtartamával. Vagyis a mindennapi élet mellett nagyon nehéz (inter)aktívnak lenni, alkotó munkát végezni. Ennek eredményeképpen szerintem egyfajta közösségépítést is kell facilitátorainknak (kulcsi és pp) végezniük.

  2. Másik ok lehet az eszközkezelési készségek hiánya. Nem vagyunk még webnemzet. Ugyan szerintem a konnektivizmus nem egyenlő a web2-es eszközökkel történő képzéssel, de az tény, hogy ezen eszközök nagyon jól használhatóak az ilyen típusú képzés során. Viszont hiába kérik, hogy vágjak fát, ha nem tudok a baltával bánni.

    A kurzus olyanfajta háttér nélkül indult, amely ha alapból biztosított a résztvevők számára, akkor ilyen gond nincs, vagy sokkal kisebb. Persze, nem lehet a szervezőknek felróni ezt, hiszen egyrészt ők is ingyen csinálják, másrészt teljesen komolyan veszik az elméletet, azaz a közösség építsen fel egyfajta tudáshálót. Ez utóbbi azonban egyrészt az előző pont miatt nem megy egyik napról a másikra (és az idő teltével hallgatót lehet veszíteni), másrészt a kurzus egyben egy kísérlet is, amely alatt a módszer finomodik. Én jelenleg azt látom, hogy a következő kurzus (már ha lesz htk02) már rendelkezni fog egyfajta tapasztalati úton szerzett módszertani háttérrel (amit kidolgozott technika fog támogatni), illetve készen lesznek azok az ismertető anyagok amelyek támogatják a tanulókat a képzés során.

  3. A hallgatóknak az átállás nagyon nehéz. A berögzült "fejembe töltik a tudást" nézet helyett nagyon nehéz átállni arra a szemléletre, hogy utánanézek, végiggondolom, elemzem, végül magam alkotom meg illetve kapcsolom össze a már korábbi ismereteimmel és osztom meg másokkal, amelyeket aztán ők is bekapcsolhatnak és így tovább. Sorra jönnek a "Kérlek, mondjátok meg, áruljátok el mi ez, mire használjuk, stb." felszólítások És el is áruljuk, árulják. Persze ez nem baj, és az se baj, ha valaki kérdezi. DE! Nagyon fontos, hogy ilyenkor a kapott választ ne mintaként átvegyük, hanem önálló jelentéssel felruházva építsük a saját tudáshálózatunkba. Persze ez a pont, és az előző megint összefügg. Hiszen alapok nélkül, támogatás, mentorállás nélkül nagyon nehéz elindulni az ismeretlen felé.
Összefoglalva tehát úgy érzem, hogy eszközismeretre építkezve nagyon nehéz az adott eszközre épülően képezni. Kicsit olyan, mint amikor az internet használatáról készítettem a régi melóhelyemen becses kollégáimmal megrendelésre online e-tananyagot. Az ilyenfajta képzést tehát úgy lehet elindítani, ha már rendelkezésre áll egy olyan tudásbázis, amely az adott eszközök használatát ismerteti. Persze ettől még nem lesz készségszinten használva a tanulók részéről, de nyújt a számukra egy biztos pontot, támasztékot, kapaszkodót, nem fogják elveszettnek, másokkal szemben kevesebbnek, e-analfabétának érezni magukat. Mert a kurzusnak nem az adja az igazi mérőszámát, mennyien regisztráltak, hanem az, mennyien építik a hálózatukat rajta. A másik tanulság, hogy vagy az időt kell megnövelni, vagy a témát kell kisebb szeletekre osztani, mert ez így időben nagyon intenzív jelenlétet követel, ami szerintem ennek a típusú képzésnek a hatékonyságának az egyik kulcsa, de így mellékesben végezve szinte kivitelezhetetlen.

Most így a végén úgy tűnhet, ej, ez a csávó de negatív, pedig ez nem így van. Én nagyon élvezem a részvételt, és látom, sok hasznos gondolat fog itt születni, és igazi kutató közösség alakulhat. Na, meg miért mondanék olyan kezdeményezésre rosszat, ahol az agyszüleményemet kiteszik "olvassátok" felirattal? Tehát csak lelkesíteni tudom a facilitátorainkat, mentorainkat, tanárainkat, kinek mint tetszik, ne veszítsék lelkesedésüket, mert óriási potenciál van a munkájukban, amely nem rövidtávon fog gyümölcsözni, és szinte biztos, eleinte a csalódás érzését adja, de ha kitartó Zavar urak maradnak, akkor a jelenlegi stabil állapotból át lehet minket billenteni egy másik fajta stabil állapotba :) (Ők biztos értik mire gondolok)

Megjegyzések

Désiré üzenete…
Most akkor megspóroltál nekem egy blogbejegyzést :D Én is pont ilyesmiken gondolkoztam, csak még nem volt időm leírni.
Kis Márta üzenete…
Bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, ezért is köszönet a bejegyzésedért!
Én még csak kapkodom a fejem, próbálom követni az eseményeket, ismerkedni az eszközökkel, emberekkel, emészteni a sok értékes gondolatot, olvasni a szakirodalmat. De őszintén szólva bevallom, hogy a hullámok már kezdenek összecsapni a fejem felett. Sok minden kavarog bennem, így nehéz lesz az e heti blogbejegyzést letisztult formában megírni. Nekünk, akik csak most ismerkedünk mindezzel, biztosan több idő kell, hogy felvegyük a ritmust, amit a fiúk diktálnak. Innen üzenem, kulcsinak és pp-nek, hogy sok ember látszólagos passzivitás valóban nem az, de nekünk bevándorlóknak több idő kell mindenhez. Veletek vagyunk, követünk benneteket, bontogatjuk szárnyainkat, és már most rengeteget kaptunk tőletek, amit nagyon köszönünk!!!
Duchon Jenő üzenete…
Szerintem a képzésvezetők éppen úgy tanulók egyben, hiszen a ebben a szemléletben a tanár éppen úgy tanulhat a tanulótól, mint viszont. Szerepük sokkal inkább menedzselés, motiválás. Ők is tanulják, vizsgálják, hogyan kell ilyent csinálni, stb.
pp üzenete…
Olvasom jó, bejegyzés.
Ha csak annyit értünk el, hogy a témával foglalkozó, az az iránt érdeklődő embereket egymással megismertetjük már elértük a célunkat. :D
1. jogos, jogos, rajta vagyunk.
2. Vagy rossz az eszköz? De nincs is jó eszköz :D Vagyis én kevés olyan eszközt láttam ami pont azt tudja ami nekem kell, se többet, se kevesebbet. Mondjuk a balta erre jó példa. :D
3. Ez így van ezért is szinte lehetetlen konstruktív módszerekkel oktatni ötödik után. (lehetetlen = nehéz)

"Összefoglalva tehát úgy érzem, hogy eszközismeretre építkezve nagyon nehéz az adott eszközre épülően képezni."
Kapaszkodó kell és fontos, de szerintem pont az a lényeg, hogy már a kapaszkodót se fogják adni neked, azt is neked kell megtalálni. Ki kell építened azokat a módszereket amik lehetővé teszik, hogy ezt a fajta "összecsapnak a fejem felett a hullámok" érzést urald. Urald, mert legyőzni nem fogod. (szerintem) Én informatikus révén elég sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy semmi (értsd még ennyi sem mint a kurzuson) fogódzóm nem volt, hogy egy adott témába elmélyedjek.
Meg tudom mutatni - mint ahogyan meg is mutattam - én hogyan csinálom. Nem hinném, hogy ez a jó, egyedüli, tökéletes megoldás. A tanfolyamtól pont azt várom, hogy minél többen mutassák meg ők mit és hogyan használnak. Építsük együtt a tudáshálónkat.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Befejeződött a Fable magyarítása

"Mélyen Albion erdejében fekszik Tölgyvölgy kicsiny falucskája, melyet érintetlenül hagyott az idő múlása, és messze elkerült a fegyverek zaja. Itt élt egy fiú, és a családja. Egy fiú, aki hatalmasságról álmodott. Arról, hogy egyszer hőssé válik. Néha nemes lovagnak képzelte magát... Vagy hatalmas varázslónak. Máskor arról álmodott, hogy gonosz harcossá lesz. De minden álmában, mely a nagyságról szólt, kevés volt az erő, hogy megváltoztathassa a sorsot, mely előtte állt." Persze a történetnek nincs vége. Immár lehet folytatni magyarul. Elkészült a mű, több hónap munkája. Használja mindenki örömmel, hiszen úgy készítettük. Jó játékot! A magyarítás letölthető a Magyarítás Portál ról. ui.: Köszönet mindenkinek, aki segített, hogy elkészülhessen a nagy mű.

Március 15 - Műsorterv

Március idusa minden évben ünnepi műsorok sokaságát hozza magával. Így volt ez az idén is, és valószínűleg így lesz jövőre is. Ahogyan tavaly, most is segédkeztem a Fekete István Általános Iskola ünnepi műsorában, melynek rendezőjéhez és felkészítő tanárához fűznek gyengédebb szálak. Most nagy szerepem volt a műsor forgatókönyvének kialakításában is. Nos, mire való a Google Docs és a YouTube, ha nem arra, hogy az ilyesmit megosszam másokkal is. A dokumentumban található linkek segítségével a külön erre a műsorra vágott háttérfilmek is megtekinthetőek. A dokumentum elérhetősége: https://docs.google.com/document/pub?id=19tVpgBtj79hXI60_VD4cdPljIBndHMMrLXi_sSpGkHs

kooperatív <> kollaboratív

A főiskolai tanulmányaim alatt a napokban előkerült, hogy össze kellett hasonlítani a kooperatív illetve a kollaboratív tanulást. Ha már ott megtettem, akkor miért ne tenném itt közre, hogy ott mit írtam. Mindenek előtt tisztázni kell, mit is értünk a két fogalom alatt. Aki részletesebben kíváncsi, annak javaslom Dorner Helga írását , de azért röviden összefoglalnám: A kollaboráció olyan szervezett, szinkron tevékenység, amely egy adott problémára vonatkozó közös elgondolás kialakítására és fenntartására irányul. Csoporttanulás esetén a csoporttagok kölcsönösen részt vesznek a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás spontán, a kiosztott szerepek cserélődhetnek attól függően, hogy milyen tudáselemmel járulhat hozzá az adott munkafolyamathoz. A kooperatív tanulás folyamata során a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A tanulók egymaguk dolgoznak fel egy-egy témát, és a tanulás eredményét, a leszűrt tanulságokat egyenként prezentálják. Csoporttanulás ese